Join the new world

Versek kérésre.

Egy kedves olvasó ajánlotta eme verset megjelenésre:

Bella István – Kell, hogy legyen

Kell,
hogy legyen egy szem,
akiben
megláthatom magam.


Kell,
hogy legyen egy kéz,
akivel
ketten vagyok magam.


Kell,
hogy legyen egy száj,
akinek
elmondhatom, vagyok.


Kell,
hogy legyen egy szó,
akiért
Ének, nem én vagyok.


Egy olvasói levél nyomán, hoztam egy román verset:

Ioan Alexandru - Akár a Paradicsomban

Egy holdnyi közös hely nálunk a temető,
Kőkerítéssel körülvéve,
Nehogy az élő szabadon maradt
Földet megfertőzze.
A fakeresztek néhány év múltán
Megdőlnek aztán maguk is szépen
Meghalnak, és kóbor kancákon holmi
Furcsa férfiak jönnek s ellopkodják
Tűzrevalónak.
Nyoma se marad a sírnak -

Sörteszerű tömött fű növi be
Mint a legények fejét téli éjszakákon;
Mikor a temető egyik végétől a másikig
Megtelik elkezdik újra az elején;
Nagyapám sírja a dédnagyapám sírján
Apámé a nagyapámén,
Ugyanígy a régi bíró
A még régebbi bírón - a régi pópa
A még régebbi pópán;
A régi falu a még régebbi falun.

Alma- és szilvafák szegélyezik,
Illatos virágok nyílnak
Leheletük a távoli tárgyakba is
beívódik.
Kik átutazóban felénk járnak
Bal csuklójukba ágyazódott órával
És öregséggel a vállukon
Ámuldoznak akár a paradicsomban.

Egy másik kedves levélíró angol költőtől kért:

W. B. Yeats - Léda és a hattyú

Egy gyors ütés! A roppant szárnycsapás,
a rémült lány combját cirógató
hártyás fekete láb – nyakába vás
a csőr: nyílt mellén tollak, mint a hó.

E tollas test malasztját kis keze
mint űzze oldódó combjaitól?
E fehér forgatagban érez-e
mást, mint hogy a roppant szív hol dobol?

Egy lágyékborzongás okozta vert
falak omlását, tornyokét, tetőkét,
s Agamemnon halálát.
Győztesen
ha már az ég nyers vére szállta meg,
erőt s tudást kapott-e, mielőtt még
a csőr elejtette közömbösen?

(Görgey Gábor fordítása)

Egy kínai magamnak:

Lao-ce – Tao-tö-king

Aki mást ismer, okos,
aki magát ismeri, bölcs.
Aki mást legyőz, hatalmas,
aki önmagát legyőzi, erős.
Aki célját eléri, szívós,
aki megelégszik, gazdag.
Aki helyén marad, állhatatos,
aki a halálban sem pusztul el, él.

(Hamvas Béla fordítása)