Vasárnap, tavasz, szerelem

Day 1,615, 01:59 • Published in Hungary Hungary • by horgerg

Szerelmetes vasárnapot!

Tavasz van, napsugár, éled a természet és az új adófajták népes családja. Éppen ezért Vándorló Jambusaim ™ ma a szerelem témaköréből szakajtottak egy virágot Thália kertjéből. Itt az ideje a megújulásnak, a friss ébredésnek, hogy szerelmünk mellett boldogan bólogassunk, hogy „majd én elmosogatok drágám, te csak feküdj nyugodtan”, s így tudjuk diszkréten kiemelni a hűtőből a kedvenc pálinkánkat, amit az asszony profi kocsmáros módjára standol minden nap. Aki pedig szingli, itt az ideje, hogy félrészegen felelőtlen szexuális kapcsolatokat kezdeményezzen, akár az erdőben a virágok – elvégre az ibolyák sem szoktak beszélgetni túl sokat előtte. Legalább is még sohasem hallottam erdei kirándulásaim alkalmával, hogy a réti pipitér pár arról beszélgetett volna, hogy „jaj Józsikám, ez még túl korai a porzáshoz, még alig ismerjük egymást” - „Ne má bébi, porozzunk egyet, és majd meglássuk”.
Természetesen, akinek ehhez az egészhez nincsen kedve, és inkább erepezik, az sem rossz megoldás.


Szerelmes vers, de nagyon

Szeretlek, mint cukrot a meggyleves,
s elolvadok tőled, akár húgy alatt a hólé,
elfolyok kezeid közt, mint kocsmában a lóvé.
Reád várok, mint kakira a klozet,
akár a négyzetrácsra a geometria füzet.
S bár néha idegesítesz, ó, éltető napsugár,
- akár Viktor, ki egy országot obstruál -
de szeretlek mint egy tampon a nőt,
mikor menstruál.

Szeretlek, szeretlek!
s harmadszor írom ide: Szeretlek!
Ám annyiszor, mint Ludas Matyi
meg nem veretlek, mert szeretlek.
Látod, kedves, míly fűzfa rímek ezek:
imádlak mint cigány a rezet.
Szeretlek, mint volt tanárom az UV-t,
sokkal jobban, mint Monique Couvet-t,
vagy mint Esmeralda a szemét.

Oda vagyok érted, mint fogorvos a fogért,
mint politikus a mentelmi jogért,
kellesz nekem, mint mobilnak a sim kártya,
mint pirosló pipacs-rétnek a trágya,
hiányzol, mint őrmesternek a szakasz,
szükséges vagy, mint Apple-nek a kukac,
Várok rád, mint SETI-re az idegen lény,
másszál rám, mint üvegházra a napfény,
hallod bébi, ne legyé’ mán görény!

(Cikk végi gondolat, olyan „Szomszédokosan” (mélyen belenéz a kamerába): Szép tavaszi vasárnap, az első csók, Etus meg megint k*cs*g.