Válogatás hangulatomból
Machek
Faludy György – Több Tudományt
Több tudományt az iskolába – mondták
Nyugaton, és a világ történelmét,
irodalmát s bölcsészetét kidobták
a tananyagból. A komputer elmés
találmány, de Danteről s Marathónról
nem szól semmit annak, aki e kettő
nevét se tudja, ki tényeknek hódol,
s nem érti, hogy a „tény” idővel meddő
ábránd lesz, mint a föld lapos tányérja.
Nem sejti, honnét jött és mi az ember,
sem azt, hogy boldogság az élet célja.
Gondolkodni pedig nem tud, vagy nem mer.
Megy az uton, hol a tudomány éles
napfénye vezet az elhülyüléshez.
Juhász Gyula - A csönd felé
Lakásom lesz a hetedik magány,
A halál felé nyílik ablaka.
Kertjében csak emlékek teremnek
S lakója csak a lelkem lesz maga.
Kertjében örök emlékek teremnek,
Nem érnek mérges vágyak már oda,
Csak remény nélkül tüskétlen az élet,
Ne várj csodát, az élet a csoda!
Csak vágyak nélkül tüskétlen az élet,
Csak népek nélkül népes a magány.
A csönd elfojtott igéktől beszédes,
A föld csak ölelő ölén anyám...
A csönd csak megölt igéktől beszédes,
Ne mondd ki a szót és ím megleled.
Hagyd magára e látszatos világot
És maga a világ lesz majd veled!
Ady Endre – Élni, míg élünk
Igen: élni, míg élünk,
Igen: ez a szabály.
De mit csináljunk az életünkkel,
Ha fáj?
Igen: nagyot akarjunk,
Igen: forrjon agyad,
Holott tudjuk, hogy milyen kicsinység
A Nagy.
Igen: élj türelemmel,
Igen: hallgass, ha fáj.
Várd meg, hogy jöjjön a nagy professzor:
Halál.
Igen: élni, míg élünk,
Igen: ez a szabály,
De mit csináljunk az életünkkel,
Ha fáj?
Ignotus - Akarom
Azt akarom, hogy rám szorulj,
Azt akarom, hogy sírj utánam,
Azt akarom, ne menj tovább,
Azt akarom, maradj meg nálam,
Azt akarom, halkan nevess,
Azt akarom, szavad elálljon,
Azt akarom, szemmel keress,
Azt akarom, a szíved fájjon,
Azt akarom, add meg magad
Kegyelemre vagy pusztulásra,
Azt akarom: engem szeress,
Azt akarom, ne gondolj másra.
Székely János - Tudom én, kedves…
Tudom én, kedves, hogy sosem leszel
Törvényben sem és bűnben sem a társam.
Tudom, hogy nincs, és már nem is lehet
Jogom, hogy magam életedbe ártsam.
Tudom én, kedves, hogy virágaid
Énnekem már csak bánatot teremnek.
És mégis boldog és hálás vagyok
Azért, hogy vagy, és azért, hogy szeretlek.
Fellombozol, mint csonka fát a komló.
A legnagyobb rossz és a legnagyobb jó
Vagy énnekem a földön és égen.
Láng vagy, mely perzselt, míg köröttem lengett,
De távolabbról éltet és melenget:
Elvesztett társam, megnyert kedvesem.
Zárásnak egy saját szerzemény:
Gondoltam
Rád gondoltam most,
csak apró pillanat.
Egy mozdulat.
Másodpercnyi izgalom,
fétish.
És ha ez beteg, végleges?
Akkor is.
Irányítóm vagy, és tiéd
a tisztelet.
Egy apró mozzanat,
Érzed ezt?
2009-02-26
[UPDATE: Hetilappá alakítom a válogatásokat, sajnos többre nincsen időm, meg szerintem igény se egy ilyen feldúlt, forrongó médiában]
Comments
Szerintem nagyon jó dolog ez az irodalmi szemle. Kár, hogy valószínűleg el fog sikkadni.
@Sheana: Nincsen rá időm, de ha neked van kedved kétnaponta szemezgetni és hozzám eljutattni, akkor közösen tehetünk azért, hogy ne vesszen el. Keress meg pm-ben, ha érdekel. Hetente csinálni fogom.
Vote. Subscribe.
az se baj ha csak hetente, de továbbra is számítok a cikkeidre 🙂
@DevilTeam: Ezt öröm hallani. Megpróbálok megfelelni. 🙂 Minden csak a valóságtól függ.
Szép versek, nagyszerű költőinktől.
Nekem is van egy szívhez szóló versem, amit szeretnék megosztani veletek.
Vörösmarty Mihály: A farkas
Juhász lett a farkas, s egymás után
Faldosta föl szép nyája tagjait.
Szokása lévén bőrt, bélt, csontokat
Meghagyni, hitte, hogy még van juha,
S őrzötte őket. Ím de megéhezék,
Akkor tudá meg, hogy már nyája nincs,
S midőn a bűzhödt bélt is faldosá,
Gebedve dőlt el a csonthalmokon.
Uralkodók! mi lesz belőletek,
Ha nyúzni jőtök népetek nyakára?
A bőr, bél és csont nem tesz nemzetet,
S ezeknek őre hentes, nem király.
Pest, 1824
Nagyon kellemes, köszönöm, hogy megosztottad velünk.
Nagyon jo volt olvasni oket. A Juhasz Gyula koltemeny elgondolkodtato es szep.
“Mikor a szépet megismerik,
felbukkan a rút is;
mikor a jót megismerik,
felbukkan a rossz is.
Lét és nemlét szüli egymást,
nehéz és könnyű megalkotja egymást.
Ezért a bölcs
sürgés nélkül működik,
szó nélkül tanít,
nézi az áramlást és hagyja, nem erőlködik,
alkot, de művét nem birtokolja,
cselekszik, de nem ragaszkodik,
beteljesült művét nem félti,
s mert magának nem őrzi:
el nem veszíti.”
(Lao-Ce)
XDJani: Ez jó esett. Köszönöm.
Jó látni, hogy itt is vannak páran, akik irodalompártolók 😃
Csak a "Nagyoktól" közöltök random írásokat, vagy néhány amatőrnek is teret adtok? 😃
Ha jelentkezik vállalkozó kedvű amatőr, akkor az ő műveit szívesen megjelentetem. Meg néha belekerül az enyém is. Általánosan mindenkitől igyekszem válogatni. Ismertektől, kevésbé ismertektől és feltörekvőktől. Szóval úgy mindent próbálok, csak idő nincsen.
Értem. 😃
Azt hittem, egyedül vagyok az "irodalmi lap" tervemmel, de ezek szerint (örömömre) már megelőztetek 🙂
Magam is irodalomkedvelő volnék, sőt félig meddig már a szakmámi is ^-^
Ah, egyébként voted/subscribed! Így tovább! 🙂