Join the new world

Already have an account? Login



What is this?

You are reading an article written by a citizen of eRepublik, an immersive multiplayer strategy game based on real life countries. Create your own character and help your country achieve its glory while establishing yourself as a war hero, renowned publisher or finance guru.

Teljesen leharcolva

Day 595, 07:07 • Published in Hungary Hungary

• by kecsegm

Teljesen leharcolva

- 1 -
A MATASZ ismét lehetőséget kapott arra, hogy megmutassa önszerveződését, bemutathatta tömegében rejlő erejét. Minden pillanatában, kialakított parancsnoki vonal nélkül, a legnagyobb káosz közepette képes volt egy átlagos reguláris századdal összemérhető ütőerőt bevinni a csatába. Mostanra már úgy tekintettek rájuk, mint a hadszintér szerves részére, akik jó kedélyükkel mindig lázba hozzák a sereget.
A reguláris katonák kíváncsian és izgalommal telve figyelték őket, mikor körletükben jártak, ha találkoztak velük. Titkon mindig irigyelték őket, hogy szabadok. Hogy tagjaik – az igazán fontos küldetések kivételével - akkor és azt csinálják, amit szeretnének. A kantinban, a gyülekezési pontokon és a megindulási terepszakaszon hangos moraj és röhögés kísérte minden mozdulatuk, hangos kacajok közepette indították rohamaikat. Ez az önfeledt vidámság az, ami hiányzott a századokból, ami miatt tagjaik mindig is visszavágytak a reguláris sereg melegágyába a MATASZ-ba, tisztelettel tekintve vissza arra a szervezetre, amely pályájukon az első lépést jelentette.

- 2 -
„Kecsegm” ott állt a parancsnoki sátor előtt és figyelte a felderítőket. Látta a robotrepülőgépek cikázását, ahogyan földi irányadók követik a szerkezeteket és azt, ahogyan megdermednek minden olyan távoli tereptárgyra „összpontosítva”, ahol a kiértékelés egy lehetséges ellenséges célt sejtet. A felderítés rendszerének mozdulatlansága és finom korrekciós rezgései már sejtetni engedte a közelgő fergeteget.
A hírszerzés közölte a tisztikarral, hogy elterelő, taktikai mozgásokra kell számítani. Hiába a támadó tevékenység, most ellencsapást kell elhárítaniuk. A szemben állók igenis féltek a támadó éktől. Bár az Atlantis felbomlott, összevonásokat hajtott végre a horvát, a román, az amerikai hadtest és további nemzetek is jelezték érkezésüket. A nehéz teher- és csapatszállító repülők folyamatosan dübörögtek felettük.

- 3 -
Nem nézett hátra, csak tudta, hogy „pkcsilla” kijött a sátorból. Megérezte a "Pjtor" jelenlétét, hallotta "SamPil" halk szuszogását. Bent még mindig „isti85” és „KisDavid” röhögtek és szivatták a kopaszokat, rémisztgették őket nem létező ellenséges halálosztó gépezetekkel. Amióta a századok átvették őket, többet tartózkodtak a MATASZ-ban, mint azelőtt.
„kecsegm” érezte, hogy „pkcsilla” nyugodt volt, elméje csendes. Egy pillanat alatt foszlott le róla a kantin jókedélye és adta át gondolatait a harcmezőnek. Szemei előtt főirányt elterelő szakaszok és csapást mérő zuhanóbombázók jelentek meg. „pkcsilla” kétségkívül nagy rajongója volt a légierőnek, előszeretettel hívta őket bevetései során.
„kecsegm”most már látta, a lehető legjobb döntése volt az, hogy ezt az amazont választotta utódjául. Legalkalmasabb ő volt a feladatra. Nőként mindig is sóvárogva figyelte a zászlóalj minden tagja. „kecsegm” persze kihasználva az így keletkezett természetes feszültséget, a helyzetre rájátszott. Térdre ereszkedve imádkozott „pkcsilla”-hoz, választott főpapnőjükhöz, miután csókolta a tiszteletre méltó, bálvány „Pjtor” lábujját, mély hajlongások és térdre borulások közepette. A legénység körében ez mindig derűt és nyugodtságot eredményezett, elfeledtette a közelgő halál leheletét.
Ma azonban máshogy alakult. Csak álltak és nézték a távolból kibontakozó dögvészt.

- 4 -
Ahogyan megjelent a támadó sereg, „Nacil” még belerecsegett a kézi beszélőbe. Utasításai rövidek és határozottak voltak. Vigyázott, hogy hangja ne remegjen, a leendő társak ne érezzék a félelmet szavaiban. A kopaszok látták lelki szemeik előtt „isti85” és „KisDavid” halálosztó gépezeteit, csak a nagyok jelenléte tartotta a harcmezőn őket.
A századok az utolsó közlegényig „beásva”, az Elit egyenes háttal, mozdulatlanul a lövedékek koszorújában.
A sereg tagjai már leharcolták magukat. Többségét már a kórházból sem akarták kiengedni mondván, ha még a csatatéren maradnak, menthetetlen állapotba kerülnek. De az elöljárói utasításnak megfelelően, aki a hadszintéren volt, vállalta a súlyos sérülések megszerzését.

De tudják, érzik, hogy nem hiába ontják drága vérük cseppjeit.
Ma nem pihenhetnek, majd holnap.

Majd ha egy nép megérdemelten szabad lesz és márpedig szabad lesz.
Szerbia holnaptól újra élni fog.

Lejegyezte: kecsegm, nyugállományú MATASZ parancsnok