Törésvonal és játékfelfogások
bkzhf0123
Kedves Olvasók!
Tegnap én is ott voltam az Egyetem előadásán, figyeltem Cseri fejtegetését, mégis Quicksilver mai cikke (http://www.erepublik.com/en/article/elm-lked-s-a-politikai-t-r-svonalakr-l-1258600/1/20) volt az, ami gondolkozásra és végül véleményem leírására késztetett.
Természetesen sok mindenben egyetértek, sok mindenben azonban nem, de azt hiszem, ez természetes. Ahogy az is, hogy egy politikai személyiség megosztó. Legalábbis azt mondják, az, akit mindenki szeret, az nem jó politikus.
Azt nem tudom, milyen munka folyik a kongresszusban, mennyire bürokratikus, mennyire bénítják meg azok az egyesek által felesleges, mások által inkább élvezetes (mert életszerűbb) szabályozások, melyeket leginkább az SzP nevéhez kötnek.
Sokkal inkább ez a mondat indította be az agyam: "Az SZP, legalábbis Huba szerint a politikát, a politikai játékelemet tekinti a fő céljának, az erep értelmének számukra. A KARD szerint a játék elsődleges terepe/célja a háború, és a politikai rendszer csak ennek kiszolgálására van." (Quicksilver)
Mindez szubjektív. Akit nem érdekel a politika, már-már hányik tőle, az természetes, hogy nem fog asszisztálni az irl módszerek lemásolásához. Ugyanakkor azokat is megértem, akik ezeknek az embereknek azt mondják, akkor nem kell politizálni, számos olyan játék létezik (mármint PC, PSP, stb), ahol kiélhetik a harc iránti vágyukat. Ám végső soron mindenkinek ugyan annyi joga van arra, hogy beleszóljon az ország vezetésébe. (Habár Orwell és a kommunisták óta tudjuk, hogy néhányan egyenlőbbek a többieknél)
Ez utóbbi csoportot azok alkotják, akik a politikacsinálásban élvezetüket lelik, IRL is van vágyuk iránta, s az erep környezetét érzik megfelelőnek a politikai önmegvalósításuk kibontakoztatásához. Őket sem szabad megvetni, tolerálni kell ezt is, mert ők is sokan vannak, s az ő céljuk is a játék élvezése.
Végül visszatérve egy előző gondolathoz: a töréseket - bizonyos kérdések mellett - az (alja)elitet alkotó személyek okozzák. És ha ez nem is jó, de el kellene fogadni, hogy természetes. Amorf világ lenne az, ahol Feherlo és Shaok kéz a kézben sétálnának a bitek világában. És a törésvonal mindaddig nem (annyira) káros, míg nem osztja meg szélsőségesen a társadalmat. És jelenleg ez még így van (eltekintve néhány renitens embertől)
És ahogy Quicksilver is megmondta a megoldás: "...ha már a politikai törésvonal megszüntethetetlen (és az), akkor azt fel kellene használni, áthelyezni, működésre kényszeríteni. "
EK
Comments
ez az egész az önimádatról szól, az érzésről, hogy xy megmondhatja másoknak, mit tehet, mit gondolhat, mert hát ő mégiscsak valaki, egy egyszeri és megismételhetetlen hópehely; ez persze kamu, de sokan azt is bekamuzzák, hogy nem kamu 😉
pedig hányikálni (azok után, ahogy leírtad, ez nem olyan gáz kifejezés, nem? 🙂 ) sokkal jobb, olyan megkönnyebbült lesz tőle az ember, mindenkinek csak ajánlani tudom 😉 ha valaki komolyan akarja csinálni, inkább töményen fogyasszon, a kevesebb sav nem irritálja annyira a bélrendszert 😉
hányik?😛😃
Csak ezt a cikket olvastam, úgyhogy nem tudom milyen másikra hivatkozol, de az idézetek is beszédesek.