Szerb-horvát vs magyar-román szájbarágó

Day 1,996, 14:03 • Published in Hungary Hungary • by montaigne

Az elmúlt napokban több cikket is olvastam arról, hogy ha a szerbek elcsábulnak a románok irányába, akkor mi meg vegyünk elégtételt, álljunk bosszút és szűrjük össze a levet a horvátokkal.

Véleményem szerint ilyen cselekedetet akár meg is lehet lépni dühünkben, sértődöttségünkben, de azért próbáljuk meg átgondolni, mi miért van, kit milyen racionalitás mozgat, stb.

A szerbek és a horvátok néhány évnyi féktelen öldökléssel feloldották az egymás elleni érzelmeiket (gyűlölet, utálat, frusztráció, xenofóbia, stb). De végülis egy nyelvet beszélnek (mondjon bárki, bármit, a székely magyar több szóval tér el magyar-magyartól, mint a szerb a horváttól). Ráadásul azt is látniuk kellett, hogy hova vezetett a háború: rombolás, kiközösítés, Hágai bíróság stb. Ezért mindkét oldalon lassan-lassan megpróbálják túltenni magukat az egészen.

Ők egymás TV műsorait nézik, egymás újságiat olvassák, rengeteg közös mulatós nótájuk van, rengeteg közös tőről fakadó fogyasztási cikket kedvelnek, ráadásul mindketten utálják a szlovénokat és lenézik a bosnyákokat. Ja, és ott van Nikola Tesla, akit mindkét nép a magáénak érez és méltán büszke rá.

Ezek a dolgok - a közöttük levő rengeteg különbség ellenére is mind összekötik a horvátokat és a szerbeket. Ugyanakkor a mélyen gyökerező különbségek miatt hosszú távú szoros kapcsolat közöttük nem reális. Max akkor merülhet fel ilyesmi, ha közös és erős ellenség adódik, pl a törökök.

Ezzel szemben nekünk magyaroknak - nem adatott meg ugyanaz a katarzis, mint ami nekik volt. Nem öltünk és nem háborúztunk (a II világháborútól elvonatkoztatnék, mert ekkor úgy a román, mint a magyar hadsereg mellékszerepet játszott). Teszem hozzá - szerencsére nem háborúztunk, mert ilyenkor mindig a kisember szívja meg a leginkább.
De még sorolhatnám:
-Nem értjük egymás nyelvét (kivéve persze az erdélyi magyarokat és néhány magyar környezetben élő románt)
-Eltér az egyházi hovatartozásunk (katolikus, református, unitárius vs ortodox, illetve görög katolikus)
-Nem fogadjuk el egymás történelmét (mi nem fogadjuk el az ő kontinuitás elméletüket, ami valóban sántít, de tartalmaz akár érvekkel védhető elemeket is, ők meg azt hiszik, hogy mi meg a múlt héten érkeztünk a Holdról)

Továbbá nagyon kevés dolog van, ami minket összekötne a románokkal:
-Néhány vegyes házasság
-Néhány sportoló: Bölöni László, Szabó Kati, a 80-as évek román kézilabda csapata (Birtalan, Kicsid, Orbán) - ugyanakkor a "román" (valójában székely) hokicsapat éppen ellenkező erőt fejt ki, nem integrál, hanem szegregál.
-Az erdélyi konyhaművészet - erről viszont hosszasan mesélhetnék, de itt is sok esetben mindkét nép magáénak követeli a pálinkát, meg a vélhetően török közvetítéssel honosított töltött káposztát, stb.
-Néhány közös tőről fakadt, de vélhetően szláv eredetű szó (pl. murok, kajszi) - az érdeklődőknek javasolom a youtubeon elmerülni a székely nyelvlecke magyaroknak című gyűjteményt.

Tehát oda akarok kilyukadni, hogy IRL okok miatt nincs értelme párhuzamot vonni a szerb-horvát, illetve a magyar-román viszony között.

Ugyanakkor nézzük meg a szerb-román és a horvát-magyar viszonyt.

A szerbek és a románok annak ellenére sem háborúztak egymással, hogy szomszédok voltak. Kapcsolatukat nem árnyékolja be sem népirtás, sem etnikai adok-kapok - illetve ebben a tekintetben mindkét félnek volna mondanivalója, de még ennél is több takargatnivalója, úgyhogy "jobb a békesség".
Nagyjából egyidejűleg szabadultak fel a törökök alól, de mondjuk a románok szerencsésebbek voltak, mert jobbára megúszták adófizetéssel.
A szerb és a román konyha között sok rokon vonás található, habár a szerb csevap sokkal régebbi találmány, mint a román miccs. Nevezzetek elfogultnak - szerintem a szerb konyha überf@sz@, verhetetlen.
Az meg egyértelmű, hogy ha a falusi román mulatni akar, akkor "Sarba"-t fog hallgatni. Volt szerencsém hozzá...

És végül nézzük meg a magyar horvát viszonyt.
Ne szépítsük - kevés náció van, amelyik a magyart felülmúlja xenofóbiában. A horvát közéjük tartozik.
Közös történelmünk szebb jelenre predesztinálna minket, gondoljunk csak Zrinyiékre, Frangepánokra, sőt, talán Kapisztránra is (Capo di Istriano), de Jellasics már - finoman fogalmazva nem a mi barátunk és azóta sem javult a helyzet.
Gondolhatunk arra is, hogy a horvátok hálásak lesznek azért, amiért segítettünk felfegyverezni a horvát miliciákat a 90-es évek elején - az idősebbek még emlékezhetnek arra, amikor a szerb titkosszolgálat kérdezte Jeszenszky Gézát, hogy miért ad el Magyarország fegyvereket a horvátokank, akkor ő mindent tagadott. Ekkor a szerbek elővették a filmfelvételt, amelyen Jeszenszky szabad szemmel is jól láthatón épp a geseftet üti nyélbe a horvátokkal, szóval jó nagy diplomáciai égés lett belőle, Jeszenszkynek azóta sem sikerült olyan nagykövetséget találni, ahol előbb-utóbb nem kényszerülnénk kínos magyarázkodásra. De mindezek után én egy picit sem éreztem azt, hogy a horvátok barátként kezelnének minket. Meg senki mást sem. Egy horvát ismerősöm még vissza is kérdezett, hogy miért is kellett volna hálásnak lenni a fegyverekért, hiszen ők ezt kifizették, mi ennek csak a haszonélvezői voltunk, mert jó áron megszabadultunk egy rakás elavult Kalasnyikovtól.

Összességében: én nem örülnék annak, ha a szerbek közelednének a románok felé, ezért mindent megtennék, hogy ez ne történjen meg. Illetve majdnem mindent megtennék...csak egyet nem. Nem bújnék a horvátok ágyába.


Shout:
Szerb-horvát, illetve magyar-román szájbarágó: http://tinyurl.com/clesvxl