ronikachillout, emlékszel még

Day 787, 13:42 • Published in Hungary Hungary • by Katz feldkurat

arra a gyönyörű napra, amikor először lestelek meg a kerti fabódés retyótokban, miközben kínzott a hasmenés téged, mert annyira konok vagy, hogy csakazértis megetted azt a villanyoszlopról lecsüngő rühes és oszló gólyát, ami nem élte már meg, hogy unalmas, ismétlődő ciklusokra osztott ösztöni léte elérje csúcspontját azzal, hogy ágat hordjon a Zala partjáról a villanyoszlopon tornyosuló fészkére, melyet kénytelen-kelletlen megoszt szürke és csipogó verebek népes famíliájával, akikkel mégis jól együtt tudnak élni, hiszen a veréb légpuskagolyót eszik, a gólya meg kuruttyoló békákat rángat ki félelmetes csőrével az addig nyugodt és langyos posványból, hogy élvezettel szakítsa le a fejüket és lakmározzon az addig a nyálkás bőr feszes börtönébe zárt színes, életgőzös és még éppen lüktető, helyükről kibuggyanó zsigerekből, amik olyan hanggal jönnek elő, mintha még egy utolsót kuruttyolna szerencsétlen béka, habár a nyaka alatt már sosem fog megduzzadni a hártya, ami olyan mókásan felfúvódik, ha unatkozó falusi gyerekek a rákos nagypapától elcsórt mezítlábas cigit harsányan nevetve az állat szájába tuszkolják, aki utána ösztöneinek és izmainak engedve addig szív a füstből, amíg hatalmas posszanással ki nem adja lelkét teremtőjének, aki egyeseket gyönyörű pávának teremt, míg őt csak egy rusnya békának, akit még egy hülye gólya is elkap és megesz, mint ahogy te meg a gólyát etted meg, habár sárga volt és és puffadt, te viszont már napok óta csorgattad utána a nyáladat, mert napok óta csak ittál azzal a lecsúszott vándorcigánnyal?

Mondd, emlékszel?


katz