Quicksilver interjú: első rész

Day 817, 11:48 Published in Hungary United Kingdom by Bosko Balaban

Quicksilver az erepublik egyik leghíresebb játékosa. Nevét nem csak Magyarországon, hanem mindenütt ismerik. Az index boomnál sokat tett az országért, sokan az ő segítségével találták meg az erepet. Az újságja, a Legendárium a legjobbak között volt, a KARD-ban való politikai szerepével szintén kitűnt a közéletben. Tavaly júliusban amikor elkezdtem az újságírást azóta terveztem vele egy interjút. Megérte várni rá. Ajánlom az olvasók figyelmébe a három részes interjút.

1.rész

Mikor kezdted és hogyan indult erepes karriered?

2008. november elején olvastam először a játékról Huba blogján, aminek olvasója vagyok-voltam; és tőle kérve meghívót november 24-én regisztráltam, 'miért ne' felkiáltással Szegedre, amiről fogalmam sem volt, hogy akkor román terület. Úgy emlékszem, hogy akkoriban még nem jelölte semmi a regisztrációnál a régiók hovatartozását, azaz igencsak meglepett, hogy Romániába csöppentem - és nem értettem semmit pl. a triviából vagy az újságokból. A játékkal sok problémám amúgy nem volt, értettem, csak a közösség hiányzott, meg persze a magyar szó, hiszen nem beszélek románul, azóta sem. Szerencsére a meghívóm, Huba észrevette, hogy hova kerültem és küldött két repjegyet, hogy eljussak Mo-ra. Kicsit később ugyanő szervezett be az akkoriban felfejlődő norvégiai gyémántbányák egyikébe (akkoriban WSR Norvég terület volt), ahol jobban is tudtam fejlődni mint Mo-n, ahol nem volt csata sokáig, míg Norvégiában a finnek felszabadulása és tréningharcok zajlottak. Cca. január elejéig maradtam Norvégiában, ahol kongresszusi képviselő is lettem (ez nem TO volt), és akkor jöttem haza, amikor megtámadtuk Romániát. Már kint elkezdtem a Legendáriumot írni, de a magyar politikában csak a hazatérés után lettem aktív - érdeklődésem és kapcsolataim okán a külpolitikai vonalon. Hamar külügyi államtitkár lettem, majd Adam Zahovay lemondása után külügyminiszter.


Hogyan váltál a KARD pártjának az egyik meghatározó vezetője?

Az alapítás okán. 🙂
A politizálásban nekem sosem tetszett a pártrendszer, én inkább az egyéni politizálás híve vagyok, a pártokat IRL is, itt is egy szükséges rossznak tartom. Innen kiindulva, liberálisként nem volt könnyű olyan pártot találnom, ami tetszett volna - az SZP állt közel hozzám ideológiailag, de a nehézkes, hivataloskodó hangneme, bürokráciája sosem tetszett. A chaten kezdtünk el dumálni Feherloval, aki hasonlóképpen kilógott a pártjából, csak éppen ő az MHP-ből, és sanyával, aki akkor a DKP elnökeként magánzott - és hasonlónak találtuk az erepes ideológiánkat, véleményünket, lehetőségeinket annyira, hogy erre egy új pártot merjünk építeni. Egy olyant, aminek nem IRL ideológia az alapja, hanem színtisztán erepes párt, ami a játékélményre és lehetőségekre helyezi a hangsúlyt. Így kezdődött a KARD, aminek a nevén sokat gondolkoztunk és humorizáltunk, míg végül az lett, ami ma is. Illetve nem teljesen... a névben az A mint Anarchista vált Fehérló idején A mint Authoriter-ré - ez jól jelzi a különbséget köztünk.


Milyen kormány poziciókat értél el a játék során?

Külügyi államtitkár, majd külügyminiszter voltam hekkat kormányában; elnök februárban; két napig kormányszóvivő Feherlo kormányában. Toborzásügyi államtitkár többször is.


Külügyminiszterként milyen volt együtt dolgozni olyanokkal mint Kovacskoko, Imre Norbert, Marginaldefeat, Feherlofia Koppany és Rige101?

Összetett kérdés. Külügyminiszteri korszakomban Kokó, Norbi és Rige nagykövetek voltak, hiszen az én feladatom még államtitkárként ekkor a nagyköveti rendszer kiépítése volt. Ők jellemzően mind aktívabb, nagyszerűen dolgozó nagykövetek voltak, akik méltóan képviselték az érdekeinket az állomáshelyükün, és hasznos információkkal látták el a kormányt. Marginaldefeat tipikusan az a fajta személyiség, akinek jó és rossz ciklusai váltakoznak, és hol nagyszerűen alakít, hol pedig szeretné az ember letagadni, hogy ismeri. Feherlo már belügyminiszterként is pontosan ugyanannyira rámenős és tehetséges volt, mint azóta minden poszton, ahol kipróbálta magát. Később, már elnökként Kovácskokó volt az, akiben egy nagyon jó külügyminisztert ismertem meg akivel jól tudtam együtt dolgozni - ma azt mondanánk, hogy inkább titkosszolgálati miniszter volt, hiszen ő tette le a magyar titkosszolgálatok alapjait. Sajnos két hét alatt kikészítették a támadások, és lemondott - de a stílusa az én nyíltabb külpolitikámmal együtt igen hatékony volt.


Az egyetem alapítása is eszedbe jutott. Meddig jutottál vele?

Megalapítottuk és voltak is előadások ott akkor, viszonylag rendszeresen. Később mások vették át, és én nem foglalkoztam vele sokáig. Nemrégiben volt egy előadásom a magyar történelemről, és azóta érdekel(ne) megint.


Az index boom érkezésében mi volt a te szereped? Milyen tevékenységet folytattál az új játékosok megszerzéséért akkor és a későbbiek során?

Január végén, egy ötlet hatására többtucatnyi e-mail-t küldtem el a magyar netes sajtó egyes lapjaihoz, amelyekben megpróbáltam felébreszteni az érdeklődésüket a játék iránt. Ezek nem egyenlevelek voltak, hanem egészen konkrétan célzottak; az indexnek írt e-mail pl. a jobboldal túlsúlyát helyezte előtérbe, a Blikk (azt hiszem) egy bulvárosabb, az e-házasságokról szóló e-mailt kapott, és így tovább, azaz próbáltam mindenkinek olyant írni, ami számára érdekes lehetett a játékban. Nem csak az index válaszolt akkor, de csak ők érdeklődtek konkrétan; előbb e-mailekben, majd telefonon interjúvolt meg Vajda Gábor főszerkesztő, majd ő is regisztrált a játékba, és a chatre is feljött érdeklődni, utánanézni dolgoknak. Ezekből az anyagokból írta meg az emlékezetes cikket, amely a boomot okozta.

A későbbiekben is rengeteg alkalommal többtucatnyi toborzó cikket írtam, mind általában felhasználhatóakat, mind konkrétan egy-egy weblap számára írtakat; és a továbbiakban is próbáltam felvenni a kapcsolatot mindenféle IRL újságokkal, weblapokkal. A legfurcsább talán a nagy boomot nem okozó, az IRL Magyar Hadsereg portálján megjelent cikk volt, amiből talán ma is igazi katonák, tisztek játszanak itt. 🙂 Többször is hivatalosan vagy félhivatalosan voltam a toborzás felelőse, és talán mondhatom, hogy ebben sosem vallottam szégyent. 🙂


Te voltál az első a világon aki megszerezte az ezer előfizetőt vagyis a Media Mogul Medált. Milyen érzés volt úttörőnek lenni az újságírásban? Mely országokból valóak voltak az előfizetőid?

Ez nem így volt sajnos. 🙂 A világon elsőként hekkat érte el a MM-t, az index-boom után. Amire én a legbüszkébb vagyok, és ezt nem is nagyon fogja senki elérni már, az a világranglistán az elsőszámú újságnak lenni, a legtöbb előfizetővel. Ugyanis sokáig az EI ott volt a ranglistán, és vert mindenkit; majd a közlönyök megjelenésével a magánújságoknak esélyük sincs odakerülni. Kevesen is vagyunk, akik ezt elérték, Ben Dover, hekkat, dsokre és én vagyunk mindössze az exkluzív társaság tagjai.

De ez csak néhány szám, és a Legendáriummal nem is erre vagyok a legbüszkébb, hanem arra, hogy rengetegen olvastak, kommenteltek, érdeklődtek és reagáltak rám; hogy lefordítottak tucatnyi nyelvre, hogy másolták, plagizálták a cikkeimet, hogy bekerültek a Wikibe - azaz az, hogy jó újságíró vagyok és a cikkeim igen keveseket hagytak hidegen. Az erepes karrierem az újságírással kezdődött, és alapvetően a mai napig ez áll a legközelebb hozzám, nem a politika. Szeretek írni és szeretem ha az olvasók ezt élvezik, értékelik, elgondolkodnak rajta.

Az előfizetőim... mivel a kezdetektől tudatosan két nyelven (magyar+angol) írtam a cikkeimet, így elég sok külföldi előfizetőm volt mindig is. Már az index-boom előtt közel 700 előfizetőm volt, aminek cca. a fele külföldi volt. Elég sok norvég, hiszen ott éltem és politizáltam; sok román, hiszen a geopolitikai helyzetünkből kifolyóan állandó témám volt a román-magyar kapcsolatok témaköre (és igen, nem szégyellem, hogy rengeteg román barátom, ismerősöm volt és van is); a többi pedig vegyesen, a legváltozatosabb országokból, mivel alkalmanként sok helyre írtam cikkeket. Az index-boom után, elnökként, még a közlönyök előtti korszakban természetesen nagyon megszaporodott a magyar előfizetőim száma, és azóta is a nagy többsége a suboknak magyar. Az Angliai korszakom idején persze megnőtt az angol előfizetők száma, míg az indonéziai korszakban az ottani subok szaporodtak. A Birodalmakról szóló sorozat egyes részei is az adott országokból jelentős növekedést hoztak. A végén szerintem cca. 2/3-1/3 lehetett a magyar és a külföldi subok száma.


folytatása következik