Join the new world

Nem tudom ezt tovább csinálni, gondolta magában, mi értelme így, hogy mindenki ellenem van, mindenki csak a saját érdekét nézi, így nem lehet dolgozni, alkotni, előrevinni az országot. Gondolataiba telefon hasított bele, nincs kaja a piacon, valamit csinálni kell, nem éhezhetnek az emberek! Az elnök szótlanul mutatott a képernyőre, ahol a szavazás állása látszott; nézd meg, meg fogják szavazni, hogy ne tudjunk behozni olcsó búzát, ezt nem hiszem el. Ez egy vicc, nem politika. Csak üzletemberek ülnek az országgyűlésben, és alig néhány tudja elválasztani a magánérdeket az országétól, és helyes sorrendbe tenni a kettőt. Tudod, hogy ez van, így van, amióta evilág az evilág, a politika mindig is zűrös ügyletek halmaza volt, miért indultál akkor? Azt hittem, változtatni tudok rajta…

Mind azt hisszük. Mind naivan indulunk el a nagybetűs Életbe, és ahogy szerezzük a tapasztalatokat, felváltva ingadozunk az elkeseredés és lelkesedés között. Legalábbis mind azok, akik rendelkeznek ezzel a lelkiismeret nevű dologgal, amit ugyan senki nem tud definiálni, hogy mi is lehet, mégis, elég pontosan érezhető, hogy kinek van és mekkora, milyen érzékeny és hol szakad meg végleg. Mind tudjuk, hogy a kritika mindig hangosabb, látványosabb és fájóbb, mint az elismerő szavak – olyanok vagyunk mi emberek, hogy nem is szoktuk ezeket a szavakat kimondani, szégyellősség talán, nem is tudom, de az tény, hogy sokszor nem elég a szótlan elismerés, mert hiába szeretnénk, nem tudunk elvonatkoztatni attól, hogy vannak, akik érdekből, meggyőződésből, másból, ki tudja, de kritikusak, ellenünk dolgoznak vagy akár konkrétan ellenségek.

És az ő szavaik fájnak, az ő tetteik húsba vágnak, és ha a másik oldalon nincsenek ott az elismerő szavak, a segítő tettek, a közös érdek megfogalmazása, akkor bizony a mérleg nyelve elbillen, az elkeseredés és a tehetetlenség vagy visszavonulást, vagy csak azért is megmutatom nekik - érzetet szül. És egyik sem jó. A jó vezetőre szüksége van az országnak, de a jó vezető nem lehet erőszakos, diktatórikus sem, hiába az a jó, amit mond, ha erről nem tud meggyőzni, hanem hatalmi szóval viszi végbe, akkor diktátor lesz; sok kényúr kezdte így, a jobbítás tiszta szándékával… vagy visszavonul, én nem ilyen lovat akartam, én ezt nem csinálom tovább, és a gyeplőt a lovak közé dobja, menjenek, amerre látnak, és azok bármerre fordulhatnak, ha a hajtó kezében nincs gyeplő…

Muszáj csinálni, mert megbíztak benned, mert megválasztottak, és mert vannak, akik szintén tenni akarnak. Mert jól csinálod és mert sokan szeretnek. Nem szégyen ezt leírni, sőt, nagyon jó, hogy van szerethető politikus is, hisz a szakma presztízse mondhatni általában nem nagy és nem is véletlenül az. És állnak melletted is, nem csak szemben veled. Sokan. Még ha nem is mindig hangosak.

Jó munkát és sok sikert Adam Zahovay, eMagyarország elnöke.


[no translation]