Párizs az én takonyom

Day 1,638, 03:44 • Published in Hungary Hungary • by horgerg

Kellemes költözködést!

A nagy Párizsi áttrákció természetesen a Vándorló Jambusokat ™ is vers-rőzsék gyűjtésére ösztönözte, hogy azt a fallikus jelképpel ellátott kisvárost is dicsőítse kissé. Mivel bizonyos portálokon Ady Endre verseinek kifigurázása roppant menő tevékenységgé avanzsálódott, én sem voltam rest, beolvadván a szürke tömegbe, a jelenlegi eRepublikánus katonai - politikai helyzetnek megfelelően borotváltam meg a magyar költők panteonjának egyik zsenijének munkáját – elég felháborító és tehetségtelen módon.


Párizs az én Takonyom

Megállok lihegve: máris Páris?
Zöld és-sűrűs, gigászi majom.
Liberál-hada a szájas Dunának
Köphet utánam:
Vár az a 75%, s elrejt a Takony.

Nagy az én bűnöm: rühellem.
Bűnöm, hogy Párizsra zsebkendőt teszek
Hitszegő vagyok Piszke gyárából
S takonyba vinne
Egy orr-szagú, fika sereg.

Jöhetnek: Párisra a kendőmet teszem,
Rejtve, kábultan és szabadon.
A Piszke papír új négyrétegű büszkeségét
Őrzi rettegve,
S bekeni zöldséggel a Takony.

Itt halok meg, nem egy Punánál.
Tüsszentésem talán lezárják tiszta kezek;
Hív majd a Zewa Soft is egy náthás éjen
Valami nagy-nagy,
Bús prüszkölésbe beleveszek.

Vihar sikonghat, orrszőr zörrenhet,
Ormányom kiönthet magyar likon:
Engem borít erdők erdője
S zöld színben is rejt
Hű Takony-erdőm, nagy Párisom.

(Cikk végi gondolat, olyan „Szomszédokosan” (mélyen belenéz a kamerába): A Gazdagrétre meg csak a párizsi jutott…