Join the new world

Újságunk, a Csanád Vidéke, amely lassan tizenegyedik hónapja a magyar média részese nem szokott gyászjelentéseket közölni; nem is ez a profilja. Hogy ezt most mégis megteszi, annak két oka van: egyrészt eMagyarország nagyon sokat köszönhet Joe Geregelicsnek; másrészt pedig karakterének jövőbeli gyászjelentése felől – akkor még viccesen – maga nekrológ alanya érdeklődött egy korábbi, hosszú hónapokkal ezelőtt íródott cikkünkben.

A bétában regisztrálva – a rendszer szerint 2008. május 5-én – az abban a hónapban megalakuló NEP oszlopos tagja lett. Újságja, a Kis Pesti Szószóló új színt jelentett a magyar sajtóban: a sajtótájékoztató, hivatalos hangnemű és többnyire objektív cikkek valóban a minőségi újságírás tanújelei voltak. A PPL színeiben kétszer lett Budapest polgármestere. Bátran lehetett minden polgármester elé példaképként állítani: korrupció vádja sohasem érhette; ő volt, aki sikeresen bevezette és alkalmazta a gift- és költöztetés-programot; adócsökkentést valósított meg a fővárosban, a háborús idők alatt pedig a saját gyára révén ingyenes giftekkel növelte a katonák welnessét, a szövetséges csapatokat pedig anyagilag is segítette. Mentori tevékenysége is elismerést érdemel: energiáit és idejét nem kímélve támogatta a kezdőket, hazánk lakosait tanácsaival segítette, a fővárosi lakosságra pedig külön odafigyelt, mindennapjaikról és fejlődésükről táblázatot vezetett. Ismert volt mint Soldados, de mint a PPL ökle is; utóbbi becenevét jól példázza, hogy a királyság-köztársaság vitában szilárdan állt ki a demokrácia mellett; lelkesítő felszólalásaival könnyedén lázba tudta hozni a népet. Kommentjei egyszerre szomjazták az igazságot és mutatták meg Gergelics szenvedélyességét.

Mindezen érdemei mellett legendássá mégsem mint polgármester, hanem mint katona vált: a románok és magyarok között zajló pécsi csatát végül az ő harca mentette meg, mikor bevonult a városba fehér lován. A köré szőtt történet már-már mitikus hős képében tünteti föl a budapesti polgármestert, hőstettének helyszínén pedig szobrot is emeltek neki.

Az első budapesti ostrom sikertelenségét a románok részben neki is köszönhették: közleményeivel bíztatta az embereket, tartotta a kapcsolatot a külföldi segédhadakkal, és részletes tervet adott közre, amellyel egyszerre tudták a magyarok maximálni a termelésüket, és megállítani az ellenséget a harcmezőn.

Legnagyobb csalódása a győri polgármesteri szék elvesztése volt. Kongresszusi képviselőként a rendszer automatikusan áthelyezte eMagyarorországra, így a később megszállt Budapesten nem indulhatott újra. Az ismét eMagyar fővárosként funkcionáló Győrben mérettette meg tehát magát. Ellenfele az a TomorAndras volt, aki az adókat nem csökkentette, tovább bénítva ezzel a háborús helyzetben a gazdaságot, és aki 2000 Gold elsikkasztásával, valamint az első magyar párt TO kivitelezésével vált hírhedté. Az MHP számbeli fölénye azonban elrendeltette a vesztes posztot Joe számára. Őszinte fájdalmában írt cikke, a „Magyarország veszített” máig a magyar sajtó egyik leghíresebb cikke.

A V1 bevezetése után sok más társunkhoz hasonlóan aktivitása alábbhagyott, és eltűnt a hazai közéletből. Az itthoni közhangulatot és politikai atmoszférát látva hiánya még inkább fájóvá vált számunkra. Rövid visszatérésekor is hű maradt önmagához: vagyonát az országnak adományozta. És a napokban – immár hivatalosan is – eltávozott sorainkból.

Ízig-vérig republikánus, véleményét büszkén vállaló, feddhetetlen jellemű hazafi volt. Személyében a régi eMagyarország egyik utolsó hídfőjét veszítettük el.