narancs

Day 383, 12:09 • Published in Hungary Hungary • by Quicksilver

Áramlatok a felszín látszat udvariassága alatt, üzenetek áramlanak oda-vissza, politikának hívják, szociális életnek hívják (Jól hangzik, hol lehet ezt letölteni?), titokban kell művelni, kiválasztottak, beavatottak vagy csak hozzáértők és nem kell mindenkinek mindent látni, így jobb, kéz kezet mos vagy megkeni, a végeredmény számít, az odavezető út nem, a legjobb szándékok is gaztettek macskaköveivel lehetnek kirakva és a legaljasabb célhoz is vezethet márványköves sétaút, ki vagyok én, hogy eldöntsem melyik melyik és ki kicsoda ebben a kicsit savanyú, kicsit sárga, de a ‘mi’ kis játékunkban, román narancs, nem indiai füge, nem szatmári szilva, nem azték chocoatl, ilyen és nem más, itt morzsoljuk a napjainkat, belelátunk valamibe, mások titokban maradnak, újak és régiek az örök kérdés, az örök válaszokkal, virtualitás a maga kis függőségeivel, IRL a maga idehozottságaival, céget alapítsak és gazdagodjak vagy újságot és formáljam a közvéleményt, harcoljak minden csatában vagy legyek államférfiú hogy pezsgő mellett tárgyaljak a többi hatalmassal, korlátozott lehetőségek, mégis tágasabbak, mint a valóság könyörtelen realitásai, itt vehetsz magadnak hírt s nevet, aranyat és dicshimnuszt, míg ott szakdolit kell írni vagy jön a főnök és lerántod a triviát a képernyőről, és nincs égi hatalom, akitől forintot, dollárt vagy eurót vehetnél, nincs wellness pack, magadnak kell úgy élned, hogy ne halj bele, holott tudod, hogy aki él, az meghal, a játékban is, a valóságban is, a vallás sem ad felmentést, csak hiteget valami mással, a karmádat is magadnak kell intézned, ember vagy ennek minden szépségével és felelősségével, nem kerülheted ki itt sem, máshol sem, sehol sem, élni kell, mert élni jó, mert élünk és kész.


Currents run beneath the surface and its façade of politeness, messages go back and forth, we call it politics, we call it social life (sounds like fun, where can I download it?), they do it secretly, the chosen ones or the initiates, or are they simply the experts and it is not necessary to see everything or every why, hands wash hands or grease each other, only the result counts, the way there does not, all the best intentions can be paved with the cobblestones of misdeeds, and all foul purposes could have marble promenades leading to them, who am I to decide who is who and what is what, in this a bit small, a bit sour game, is it a Rumanian orange* not an Indian fig or Aztec chocoatl, it is thus and not otherwise, we spend our days here and see some things and we don’t see others for they are hidden, there are new players and old ones all with their special problems, the ever-present questions with their eternal answers, virtuality with its dependencies, reality with its connotations, should I start a company and become a businessman, or shall I start up a newspaper and be the shaper of public opinion, and what about a statesman and discuss high politics by a glass of champagne with my counterpart in some other country, or should I fight in every pitched battle to reach the level of a great warrior, not that many that I can choose from, but still more than the hard choices of reality, here one can buy name and fame and gold and even an eulogy, while in IRL life, one has to write one’s thesis or pull the trivia quickly off the screen because one’s boss is approaching, and there is no godly power who sells money for nothing and chicks for free, and no wellness pack but you have to live so that you remain living, even though all of us who live will some day die, in life as well as in game, not even the religion gives you consolation, just promises something else, one even has to manage one’s own karma, we are all humans with all its beauty and all its responsibility, not one of us can go around it, however much we would wish it so, not here, not there, nowhere, we have to live, because it is good to live, because we do live and that’s it.

* reference to a Hungarian film (Bacsó Péter: A tanú / The Witness) and its joke about trying to grow oranges in Hungary, but the result is small and sour for the country has not enough sunshine for the oranges, and it’s meaning is generally accepted as trying to copy something good and having unsatisfactory results, but still being proud of it, because ‘it is ours’. It is highly ironic.