Napjaink TOi 3.rész: Malajzia és Szerbia
Day 872, 11:29
•
Published in Hungary 
•
by
•
by vasmegye
TO-sorozat előző 2 fejezete:
Magyarországról és az EDENről
Egyesült Államok és a PHX
PTO van Délkelet-Ázsiában. Ezt mindenki tudja, csak senki nem mondja ki. Bocsánat, montaigne egy részéről beszélt egyik cikkében, hogy jóbarátja második helyen végzett a Fülöp-szigeteken, de ez nem az egyetlen „PTO buli” a térségben. India még az iráni MAFIA árnyékát sem törölte le, amikor megérkezett a szerb TO, mely mostanra szerb elnökjelöltté fejlődött. Thaiföldön az indonézek kísérleteznek, az elnökin sikerrel, csak a kongressz lett sikertelen, így az elnökük hamar a süllyesztőben végezte. Malajzia meg annyira érdekes, hogy külön cikket is érdemel. Előjáróban annyit mondanék, hogy szerbek okozzák itt is a gondot (pl itt 5 bejutó képviselővel), így azzal kezdem, hogy bemutassam a szerb háttért, majd ami kuriózumot ad a dolognak: a malajziai magyar jelenlétet és az anyaországhoz (és annak szövetségéhez) való kapcsolatuk változásait.
Szerbia:
A horvát megszállás illetve a felszabadulás babyboomot generált, melynek hossza és mérete felülmúlta a mienket. Ez hatalmas potenciált teremtett, s egyben nyomást is jelentett: szükség lenne hamar valami foglalásra, nehogy tömeges öngyilokba meneküljön a nép. Egy ideig a horvát Szlavónia mezein folyt a vér, ám az aktivált MPP által a harctéren bevetett szövetséges haderő mindig kisegítette a horvátokat. Ezután Bosznia elfoglalása vágyálommá vált, azonnali horvát ellencsapás veszélye miatt. Velünk, magyarokkal itt jó viszony alakult ki, más IRL ellenség meg még nem került be (s szerintem jó ideig nem is fog), így a nacionalizmus kártya mint stratégiairányító hosszú időre a széfbe lett pakolva, és onnan a highregionalizmus előkaparva. Vojvodina (Nagy-Magyarország rajongóknak: Vajdaság) termékeny búzamezői csak kevés landos szerbnek nyújt munkahelyet, így muszáj új lelőhelyet keresni. A v1ben (igen, még mindig abban vagyunk) a vas- és fegyveripar a gazdaság mozgatórugója, így célszerű high vas lelőhely után kutatni, amiből viszont nincs sok ebben az univerzumban.
Szerb barátainkban először Central Greece merült fel lehetséges célpontként. Ennek előnye az anyaországhoz való közelség lett volna, viszont hátránya az idő múlásával egyre több: az állandó felkelés rizikón túl (a görögök szívósak ilyen téren) egyre több PHX-tagállam jelentkezett be a régióért: a korábban azt birtokló törökök mellett a high vas és fa régióját az amerikai gőzhengerrel szemben elvesztő Irán is bepróbálkozhatott volna. Azért van a feltételes mód, mert a török-görög állóháború nem a foglalás irányába mutat...
Épp Irán belépése a Central Greece-ért folyó versengésbe mutatta meg a szerb stratégáknak az új irányt. Az USA felborította a román Nagy Sándor-hadművelet óta viszonylagos állandóságot Kelet-Délkelet-Ázsiában, s néhány fontos régiót felszabadított, melyeket jelenleg szerény véleményem ha komoly veszélyben lennének, nem lennének képesek megtartani az utódló államok, India és Kína. A szerbek önbizalmát mutatja, hogy már akkor megindultak keletnek, amikor még nem dőlt el végleg, melyik elfoglalt vas maradt amerikai kézen. A pakisztáni segítséggel végrehajtott akció közepén Szerbia hídfőállást épített ki Sindhben, egyaránt fenyegetve az indiai és a kínai érdekeltségeket. Végül a kínai verzió vált realitássá (amúgy is ennek volt nagyobb esélye), ám a hídfőállás máig létezik. Ennek valószínűsíthető oka a további high régiók megszerzésére való törekvés, mely közül a fa Jharkhandban (India), az olaj pedig Peninsular Malaysia vagy Peking lenne. Utóbbi többezres lakossága miatt nem túl vonzó. Mivel ezek az államok nem voltak hajlandó önként hadüzenetet küldeni, maradt a TO.
Malajzia:
Most ugorjunk vissza egy kicsit az időben, úgy 2009 áprilisáig. Egy hónapos kisemberként olvashattam a hivatalos takeovereken túl egy kis államról, ahová pár, az emagyar viszonyokat megelégelő honfitársunk távozott.
„Van egy ország Délkelet-Ázsiában, amely csak nemrég vált függetlenné, ám ezután rögtön ki is rabolták, majd magára hagyták, és csak az utóbbi hetekben kezdett valamelyest magához térni.” Írja Mika von Marcali az ATOra felhívó cikkében. Lengyel és magyar kivándorlók küzdöttek a székekért, mindegyik azt hitte a másikról, hogy PTOra készül, ám ahogy ezt Prizma Jenő megírta, nem így történt. Mindkét fél az ország megvédése céljából érkezett, s együtt egy viszonylag jól működő gazdaságot és politikai szervezetet építettek fel. A maláj történelem korai szakaszát a magyar közvélemény még megismerhette az említett Prizma Jenő-cikkből, ám aztán Malajziából ritkán jött magyar hang cikkben (Vagy ami jött is, az a magyarokkal foglalkozott.), csak kommentekben és csak a Sollal foglalkozó kérdésekben. (Emiatt várom a rekord kommentszámot)
Így muszáj nekem felvázolni az eseményeket, a középpontba a PEACE-cel és jogutódjával, a PHX-szel való viszonyt helyezve. Nagyzee, az júniustól augusztusig regnáló elnök vezetésével a magyar csoport egyre jobban belemerült a térség viszonyaiba (Sol, Egyesült Malajzia és Thaiföld, Sol War Games), ám ezt a PEACE államok jóindulatával tette, mivel több Sol tag is PEACE tag volt egyben. Tehát a viszony kifejezett jónak indult, ám a PEACE-vezetés oda nem figyelése folytán megváltozott.
Az első konfliktust a Sol War Games-szel kapcsolatban érzékelhette a közönség. A PEACE-vezetés felrótta a maláj vezetésnek, melyben ekkora már IRL malájok is részt vettek, hogy a gyakorló harcban az EDEN államok is részt vehetnek. Ebben az volt a bökkenő, hogy a PEACE vezérkara nem vette figyelembe, hogy miért érkezett a maroknyi magyar az országba, s azt hitték, rajtuk keresztül lehet hatni a malájokra. Kellemetlen meglepetés lehetett, amikor kiderült, hogy nem. A főbb PEACE-államok sorra otthagyták a háborút, s így kezdődött a viszony megromlása.
„Kellemetlen meglepetés lehetett, amikor kiderült, hogy nem.” Érdemes a másik oldalról is vizsgálni a dolgot. A PEACE ezzel a lépéssel dilemmába sodorhatta az ottani magyarokat. Egyik oldalon magyarságuk, illetve az a tény, hogy számos barátjuk van magyar földön, másik oldalról hónapokon keresztül felépített semleges álláspont, a malajziai erőfeszítések az ország felvirágozására, valamint az itt töltött idő mennyisége. Na meg főként az ok, amiért távoztak. Valószínűleg utóbbi ok döntött és nem sokat gondolkodtak a dolgon... (totális találgatás, nem rágtam bele magam a maláj sajtó archívumába)
A romló kapcsolatnak nem tett jót Falban impeachével kapcsolatos események, melyek nyomán először szivárogtak „malájellenes” hangok a magyar médiába. A maláj vezetés, bár ekkoriban már inkább IRL malájokból állt, nem határolódott el az esettől, így romlott tovább Malajzia megítélése hazánkban, s ezzel együtt a PEACE-ben is.
A teljes elhidegülés végül az indonéz-maláj háborúban tört felszínre. Miután Indonézia elvesztette gyarmatai túlnyomó részét, a nacionalizmushoz fordult, hogy újraélessze a polgáraiban egyre-egyre elhamvadó tüzet, valamint hogy új embereket csaljon a játékba. Malajzia megtámadásával az indonéz oldalon a realitás helyett a vágyálmok kerültek előtérbe: a realitás az, hogy 26 MPP ellen nem lehet győzni. Ráadásképp e lépés a PEACE széteséséhez vezetett: az offenzív PEACE-cel szembeni ellenérzéseket Olasz- és Franciaország hangoztatni tudta, s ez a szövetségen belüli vita végül az ismert eseményekben csúcsosodott ki. Sajnálatos módon a létrejövő új szövetség, a PHX viszonyát a Solhoz és a délkelet-ázsiai államokhoz a területen illetékes Indonézia határozta meg, így nem is csoda, hogy a fenyegetett államok a másik oldal felé kezdtek irányulni, országonként változó, hogy milyen mértékben. Malajzia esetében észrevehető a semlegességéhez való ragaszkodás, mely például abban nyilvánul meg, hogy nem intézett ellencsapást a húsznál több szövetségesével az indonéz eredeti területek ellen, mely ha bekövetkezett volna, az indonéz nemzeti lét végét jelenthette volna.
Az USA és Szerbia belépése a kelet-délkelet-ázsiai régióba kétségtelen változásokat hozott. Az amerikaiak személyében a románok óta először jelent meg az ATLANTIS/EDEN részéről jelentősebb reprezentáns ebben a térségben, míg a szerbek megbontották a PHX részéről a térségben tapasztalható indonéz dominanciát az esetleges „tárgyalóasztalnál”. Ám a szerbek céljait ismerjük...
Kialakult a két oldal: egyrészt a PHX azon államai, melyek képviseltetve van a régióban (Szerbia, Indonézia), másrészt az USA és a Sol (és India) vélhetően ideiglenes szövetsége, s megkezdődött a küzdelem Délkelet-Ázsiáért. (A kínai helyzet ennél összefüggőbb, ezért nem tárgyalom.)A területi összefüggőségnek és a Sol gyakorló harcnak (olcsó háborúnyitás a filippínókkal szemben) köszönhetően az amerikaiak és a malájok elzárták az indonézeket a könnyen megszerezhető területektől (Thaiföld, Fülöp-szigetek), északon pedig a kínaiak kötötték le a szerbeket, így helyzeti előnybe kerültek, mellyel szemben a PHX válasza a TO lett.
A TO kísérletekkel szemben az amerikai-maláj-filippínó tandem területcserékkel válaszolt. Eddig két alkalommal tették ezt: először február végén, amikor Karnatakából kiindulva szerezték meg az amerikaiak India (meg Kína) felét, (s ezáltal nehezítve a saját helyzetüket), a következő pedig március végén, amikor Malajzia a nap végére egy régióra szorult vissza, míg a fülöp-szigetiek, valamint az amerikaiak cseréltek pár régiót, hogy az azokban induló PTOzókat megakadályozzák a tervük kivitelezésében.
Azonban az amerikai jelenlét Délkelet-Ázsiában óvatosságra intette az indonéz vezetést, s megkezdődtek a tárgyalások a maláj és az indonéz fél között. Ennek keretében az indonézek felszabadították a megszállt Sarawakot, s a maláj elnök ezen cikke is a közeledésre utal. Ennek tudható be az is, hogy nem indult szerb jelölt az elnökválasztásokon, ám még akadnak kérdések. Az egyik az, hogy a szerbek milyen tervekkel készülnek a hó végi kongresszusi választásokon, a másik az, hogy Indonézia ausztráliai kalandja mennyiben befolyásolja a malajziai békefolyamatot (bár Nagyzee cikke alapján az ausztrálok kiléptek a Solból, de továbbra is baráti államnak számítanak).
Vajon miért került ez a cikk a modern TOkat bemutató sorozatba? A módszer miatt. A szerbek ugyanis e fórumbejegyzés alapján fakek alkalmazásával igyekeznek elérni céljukat, mely a hatalomátvételek nem épp szabályos módja…
Szerzői megjegyzés: a cikk tévedéseket tartalmazhat. Ezekre kommentben, PMben vagy esetleges cikkben várom a választ.
vasmegye
Acapulco, Mexikó, Day 872 of the New World
Folytatva a divatot, következik a vasmegye-csomag.
Persze nem megszorítások lesznek benne, hanem újságok, melyeket örömmel ajánlok olvasásra.
Íme:
Nalaja – Headless Chicken
torma99 – eZalai Hírlap
Smach – Median
Ipath – Flagellum Dei
outisz – Future sound of erep
Tomi_ur – The Babylon Protocol
Istencsaszar – Maga'nve'leme'ny
Murlockij – United Murlockija
További jó szórakozást!
Magyarországról és az EDENről
Egyesült Államok és a PHX
PTO van Délkelet-Ázsiában. Ezt mindenki tudja, csak senki nem mondja ki. Bocsánat, montaigne egy részéről beszélt egyik cikkében, hogy jóbarátja második helyen végzett a Fülöp-szigeteken, de ez nem az egyetlen „PTO buli” a térségben. India még az iráni MAFIA árnyékát sem törölte le, amikor megérkezett a szerb TO, mely mostanra szerb elnökjelöltté fejlődött. Thaiföldön az indonézek kísérleteznek, az elnökin sikerrel, csak a kongressz lett sikertelen, így az elnökük hamar a süllyesztőben végezte. Malajzia meg annyira érdekes, hogy külön cikket is érdemel. Előjáróban annyit mondanék, hogy szerbek okozzák itt is a gondot (pl itt 5 bejutó képviselővel), így azzal kezdem, hogy bemutassam a szerb háttért, majd ami kuriózumot ad a dolognak: a malajziai magyar jelenlétet és az anyaországhoz (és annak szövetségéhez) való kapcsolatuk változásait.
Szerbia:
A horvát megszállás illetve a felszabadulás babyboomot generált, melynek hossza és mérete felülmúlta a mienket. Ez hatalmas potenciált teremtett, s egyben nyomást is jelentett: szükség lenne hamar valami foglalásra, nehogy tömeges öngyilokba meneküljön a nép. Egy ideig a horvát Szlavónia mezein folyt a vér, ám az aktivált MPP által a harctéren bevetett szövetséges haderő mindig kisegítette a horvátokat. Ezután Bosznia elfoglalása vágyálommá vált, azonnali horvát ellencsapás veszélye miatt. Velünk, magyarokkal itt jó viszony alakult ki, más IRL ellenség meg még nem került be (s szerintem jó ideig nem is fog), így a nacionalizmus kártya mint stratégiairányító hosszú időre a széfbe lett pakolva, és onnan a highregionalizmus előkaparva. Vojvodina (Nagy-Magyarország rajongóknak: Vajdaság) termékeny búzamezői csak kevés landos szerbnek nyújt munkahelyet, így muszáj új lelőhelyet keresni. A v1ben (igen, még mindig abban vagyunk) a vas- és fegyveripar a gazdaság mozgatórugója, így célszerű high vas lelőhely után kutatni, amiből viszont nincs sok ebben az univerzumban.
Szerb barátainkban először Central Greece merült fel lehetséges célpontként. Ennek előnye az anyaországhoz való közelség lett volna, viszont hátránya az idő múlásával egyre több: az állandó felkelés rizikón túl (a görögök szívósak ilyen téren) egyre több PHX-tagállam jelentkezett be a régióért: a korábban azt birtokló törökök mellett a high vas és fa régióját az amerikai gőzhengerrel szemben elvesztő Irán is bepróbálkozhatott volna. Azért van a feltételes mód, mert a török-görög állóháború nem a foglalás irányába mutat...
Épp Irán belépése a Central Greece-ért folyó versengésbe mutatta meg a szerb stratégáknak az új irányt. Az USA felborította a román Nagy Sándor-hadművelet óta viszonylagos állandóságot Kelet-Délkelet-Ázsiában, s néhány fontos régiót felszabadított, melyeket jelenleg szerény véleményem ha komoly veszélyben lennének, nem lennének képesek megtartani az utódló államok, India és Kína. A szerbek önbizalmát mutatja, hogy már akkor megindultak keletnek, amikor még nem dőlt el végleg, melyik elfoglalt vas maradt amerikai kézen. A pakisztáni segítséggel végrehajtott akció közepén Szerbia hídfőállást épített ki Sindhben, egyaránt fenyegetve az indiai és a kínai érdekeltségeket. Végül a kínai verzió vált realitássá (amúgy is ennek volt nagyobb esélye), ám a hídfőállás máig létezik. Ennek valószínűsíthető oka a további high régiók megszerzésére való törekvés, mely közül a fa Jharkhandban (India), az olaj pedig Peninsular Malaysia vagy Peking lenne. Utóbbi többezres lakossága miatt nem túl vonzó. Mivel ezek az államok nem voltak hajlandó önként hadüzenetet küldeni, maradt a TO.
Malajzia:
Most ugorjunk vissza egy kicsit az időben, úgy 2009 áprilisáig. Egy hónapos kisemberként olvashattam a hivatalos takeovereken túl egy kis államról, ahová pár, az emagyar viszonyokat megelégelő honfitársunk távozott.
„Van egy ország Délkelet-Ázsiában, amely csak nemrég vált függetlenné, ám ezután rögtön ki is rabolták, majd magára hagyták, és csak az utóbbi hetekben kezdett valamelyest magához térni.” Írja Mika von Marcali az ATOra felhívó cikkében. Lengyel és magyar kivándorlók küzdöttek a székekért, mindegyik azt hitte a másikról, hogy PTOra készül, ám ahogy ezt Prizma Jenő megírta, nem így történt. Mindkét fél az ország megvédése céljából érkezett, s együtt egy viszonylag jól működő gazdaságot és politikai szervezetet építettek fel. A maláj történelem korai szakaszát a magyar közvélemény még megismerhette az említett Prizma Jenő-cikkből, ám aztán Malajziából ritkán jött magyar hang cikkben (Vagy ami jött is, az a magyarokkal foglalkozott.), csak kommentekben és csak a Sollal foglalkozó kérdésekben. (Emiatt várom a rekord kommentszámot)
Így muszáj nekem felvázolni az eseményeket, a középpontba a PEACE-cel és jogutódjával, a PHX-szel való viszonyt helyezve. Nagyzee, az júniustól augusztusig regnáló elnök vezetésével a magyar csoport egyre jobban belemerült a térség viszonyaiba (Sol, Egyesült Malajzia és Thaiföld, Sol War Games), ám ezt a PEACE államok jóindulatával tette, mivel több Sol tag is PEACE tag volt egyben. Tehát a viszony kifejezett jónak indult, ám a PEACE-vezetés oda nem figyelése folytán megváltozott.
Az első konfliktust a Sol War Games-szel kapcsolatban érzékelhette a közönség. A PEACE-vezetés felrótta a maláj vezetésnek, melyben ekkora már IRL malájok is részt vettek, hogy a gyakorló harcban az EDEN államok is részt vehetnek. Ebben az volt a bökkenő, hogy a PEACE vezérkara nem vette figyelembe, hogy miért érkezett a maroknyi magyar az országba, s azt hitték, rajtuk keresztül lehet hatni a malájokra. Kellemetlen meglepetés lehetett, amikor kiderült, hogy nem. A főbb PEACE-államok sorra otthagyták a háborút, s így kezdődött a viszony megromlása.
„Kellemetlen meglepetés lehetett, amikor kiderült, hogy nem.” Érdemes a másik oldalról is vizsgálni a dolgot. A PEACE ezzel a lépéssel dilemmába sodorhatta az ottani magyarokat. Egyik oldalon magyarságuk, illetve az a tény, hogy számos barátjuk van magyar földön, másik oldalról hónapokon keresztül felépített semleges álláspont, a malajziai erőfeszítések az ország felvirágozására, valamint az itt töltött idő mennyisége. Na meg főként az ok, amiért távoztak. Valószínűleg utóbbi ok döntött és nem sokat gondolkodtak a dolgon... (totális találgatás, nem rágtam bele magam a maláj sajtó archívumába)
A romló kapcsolatnak nem tett jót Falban impeachével kapcsolatos események, melyek nyomán először szivárogtak „malájellenes” hangok a magyar médiába. A maláj vezetés, bár ekkoriban már inkább IRL malájokból állt, nem határolódott el az esettől, így romlott tovább Malajzia megítélése hazánkban, s ezzel együtt a PEACE-ben is.
A teljes elhidegülés végül az indonéz-maláj háborúban tört felszínre. Miután Indonézia elvesztette gyarmatai túlnyomó részét, a nacionalizmushoz fordult, hogy újraélessze a polgáraiban egyre-egyre elhamvadó tüzet, valamint hogy új embereket csaljon a játékba. Malajzia megtámadásával az indonéz oldalon a realitás helyett a vágyálmok kerültek előtérbe: a realitás az, hogy 26 MPP ellen nem lehet győzni. Ráadásképp e lépés a PEACE széteséséhez vezetett: az offenzív PEACE-cel szembeni ellenérzéseket Olasz- és Franciaország hangoztatni tudta, s ez a szövetségen belüli vita végül az ismert eseményekben csúcsosodott ki. Sajnálatos módon a létrejövő új szövetség, a PHX viszonyát a Solhoz és a délkelet-ázsiai államokhoz a területen illetékes Indonézia határozta meg, így nem is csoda, hogy a fenyegetett államok a másik oldal felé kezdtek irányulni, országonként változó, hogy milyen mértékben. Malajzia esetében észrevehető a semlegességéhez való ragaszkodás, mely például abban nyilvánul meg, hogy nem intézett ellencsapást a húsznál több szövetségesével az indonéz eredeti területek ellen, mely ha bekövetkezett volna, az indonéz nemzeti lét végét jelenthette volna.
Az USA és Szerbia belépése a kelet-délkelet-ázsiai régióba kétségtelen változásokat hozott. Az amerikaiak személyében a románok óta először jelent meg az ATLANTIS/EDEN részéről jelentősebb reprezentáns ebben a térségben, míg a szerbek megbontották a PHX részéről a térségben tapasztalható indonéz dominanciát az esetleges „tárgyalóasztalnál”. Ám a szerbek céljait ismerjük...
Kialakult a két oldal: egyrészt a PHX azon államai, melyek képviseltetve van a régióban (Szerbia, Indonézia), másrészt az USA és a Sol (és India) vélhetően ideiglenes szövetsége, s megkezdődött a küzdelem Délkelet-Ázsiáért. (A kínai helyzet ennél összefüggőbb, ezért nem tárgyalom.)A területi összefüggőségnek és a Sol gyakorló harcnak (olcsó háborúnyitás a filippínókkal szemben) köszönhetően az amerikaiak és a malájok elzárták az indonézeket a könnyen megszerezhető területektől (Thaiföld, Fülöp-szigetek), északon pedig a kínaiak kötötték le a szerbeket, így helyzeti előnybe kerültek, mellyel szemben a PHX válasza a TO lett.
A TO kísérletekkel szemben az amerikai-maláj-filippínó tandem területcserékkel válaszolt. Eddig két alkalommal tették ezt: először február végén, amikor Karnatakából kiindulva szerezték meg az amerikaiak India (meg Kína) felét, (s ezáltal nehezítve a saját helyzetüket), a következő pedig március végén, amikor Malajzia a nap végére egy régióra szorult vissza, míg a fülöp-szigetiek, valamint az amerikaiak cseréltek pár régiót, hogy az azokban induló PTOzókat megakadályozzák a tervük kivitelezésében.
Azonban az amerikai jelenlét Délkelet-Ázsiában óvatosságra intette az indonéz vezetést, s megkezdődtek a tárgyalások a maláj és az indonéz fél között. Ennek keretében az indonézek felszabadították a megszállt Sarawakot, s a maláj elnök ezen cikke is a közeledésre utal. Ennek tudható be az is, hogy nem indult szerb jelölt az elnökválasztásokon, ám még akadnak kérdések. Az egyik az, hogy a szerbek milyen tervekkel készülnek a hó végi kongresszusi választásokon, a másik az, hogy Indonézia ausztráliai kalandja mennyiben befolyásolja a malajziai békefolyamatot (bár Nagyzee cikke alapján az ausztrálok kiléptek a Solból, de továbbra is baráti államnak számítanak).
Vajon miért került ez a cikk a modern TOkat bemutató sorozatba? A módszer miatt. A szerbek ugyanis e fórumbejegyzés alapján fakek alkalmazásával igyekeznek elérni céljukat, mely a hatalomátvételek nem épp szabályos módja…
Szerzői megjegyzés: a cikk tévedéseket tartalmazhat. Ezekre kommentben, PMben vagy esetleges cikkben várom a választ.
vasmegye
Acapulco, Mexikó, Day 872 of the New World
Folytatva a divatot, következik a vasmegye-csomag.
Persze nem megszorítások lesznek benne, hanem újságok, melyeket örömmel ajánlok olvasásra.
Íme:
Nalaja – Headless Chicken
torma99 – eZalai Hírlap
Smach – Median
Ipath – Flagellum Dei
outisz – Future sound of erep
Tomi_ur – The Babylon Protocol
Istencsaszar – Maga'nve'leme'ny
Murlockij – United Murlockija
További jó szórakozást!
Facebook
Twitter
Discord
Comments
Jó cikk!
Jó cikk! Sajnos azt kell hogy mondjam, hogy jó viszony a malájokkal, filippínókkal, vagy az ott élő magyarokkal nem lehetséges. Ugyanis nemcsak a szerbeknek és indonézeknek vannak arra érdekeltségei, hanem nekünk is. Ahhoz, hogy egyszer high gyémántunk legyen, át kell verjük magunkat a szerbekkel együtt Kínán, kell egy Fülöp-szigeteki TO, illetve le kell győzni Ausztráliát.
Vagy az EDEN-Sol viszonyon kell lazítani, vagy kikényszeríteni a Solból azt, hogy leengedjenek minket Ausztráliáig a szerbekkel. Mindkettőre elég kicsi az esély, úgyhogy marad a TO.
A következő a helyzet. Még anno talán szeptember környékén kapott kb. 15 szerb maláj állampolgárságot egy szerb képviselőnknek és egy a kongresszusunkba bekerülő szerb multinak köszönhetően. (Abban a hónapban bugos volt a citizenship, és a szokásos 2-3 helyett 16-ot oszthattak a képviselők.) Az első pár hónapban csak medálvadászattal próbálkozott a szerb csapat, amikor összejött, akkor is csak simán leléptek az 5 golddal további szerbek beengedése nélkül.
A helyzet akkor vett gyökeres fordulatot, amikor Szerbia a térségbe érkezett. Akkor lett ebből komoly TO, azzal a hosszabb távú céllal, hogy a maláj high régiókat a szerb államnak játsszák át, ha lehetséges.
A februári volt az első választás, amikor nagy mennyiségű multit használtak, enélkül esélyük sem lett volna a top 5-be vinni a pártjukat. Szintúgy márciusban. A módszer egyszerű. Fakekkel top 5-be viszik a pártot, plusz beszavaznak a kongresszusba pár magas szintű szerbet, akik aztán persze további szerbeket engednek be. A multik banolása ellenére így az okozott kár gyak. visszafordíthatlan. Akit érdekel, annak tudok mutatni 1-2 chatlogot, amiben elismerik, hogy multiznak (soha nem is tagadták, de eleinte nem logoltam). Plusz tudok mutatni azt hiszem 100+ már banolt szerb faket.
Az érdekes az, hogy az üggyel eleinte foglalkozó admin igen keveset tett, és felháborító válaszokat küldött. (Pl. hogy a klónmester megtalálása a fontos, a multik akkor meghalnak majd maguktól.) Kb. 10 napja egy másik admin válaszol általában a ticketjeinkre, és azóta igen gyorsan hullanak a fakek. Csak sajnos közben a csalásnak hála már van kb. 50 magas szintű, nem fake szerb is Malajziában. Abban bízom, hogy az utóbbi két hónapban csalással állampolgársághoz jutott userektől megvonják azt, bár erre minimális az esély.
Istencsaszar csak nem mindegy, hogy csalással TO-znak-e minket a szerbek vagy fairül. Az utóbbi két hónapban több időt töltöttem szerb multik keresésével, reportolásával és az adminokkal való vitatkozással, mint magával a játékkal. És őszintén szólva totál elegem lett belőle, és megutáltam a játékot.
Az elnökségem végefelé már kifejezetten nehezen tudtam rávenni magam arra is, hogy belépjek az Erepre.
Szerbek amúgy eddig még soha nem indítottak jelöltet az elnökválasztásunkon. Még a növekedési fázisban vannak, jelenleg csak a kongresszusra és a további citizenship pass-ekre koncentrálnak. Ill. befolyásolják az elnökválasztást persze.
És köszi a cikket, alapos munka.🙂
"A romló kapcsolatnak nem tett jót Falban impeachével kapcsolatos események, melyek nyomán először szivárogtak „malájellenes” hangok a magyar médiába. A maláj vezetés, bár ekkoriban már inkább IRL malájokból állt, nem határolódott el az esettől, így romlott tovább Malajzia megítélése hazánkban, s ezzel együtt a PEACE-ben is."
Ezt a részt amúgy nem értem. A magyarokon kívül senki nem is tud erről az esetről Malajziában. És nem hiszem, hogy olyan jelentős súlya lenne annnak, hogy Prucsok azóta itt él. Ez Malajzia egyetlen érintettsége a botrányban.
A viszony pedig az indonéz nacionalista toborzás és az azutáni támadás miatt romlott meg. Addig szinte semmi gond nem volt. A PEACE államok közül sem lépett ki senki a Sol Gamesből akkoriban, a kb. öt távozó az MPP-k ütközése miatt esett ki Horvátország megtámadásakor. De pl. a szerbek tervezték, hogy visszalépnek, plusz Magyarország is. Kb. az indonéz hadüzenet előtt 2-3 nappal majdnem vissza is lépett Magyarország a Sol Gamesbe, csak szóltak az indonézek, hogy nem kellene. Amúgy azóta is vannak rendszeresen PHOENIX-es résztvevők az edzőharcban, igaz általában kisebb országok.
Ezért vártam kommente😛)
Alapos, tárgyilagos cikk. Gratulálok! 🙂
jó hosszú kommentek 🙂
jó cikk. Kár hogy malájok ennyire elhatárolódtak tőlünk.
VOTE
David, itt vagyunk, nem határolódtunk el 🙂
nagyon igényes cikk, mint ahogy már megszokhattuk, nem kis munka lehetett összedobni, bazi nagy vote
Gabo82😛rucsok (akit multizásért bannoltak azóta) ő az aki Falban elnök segítségével megvásárolta a svájci ex-teokrata cégeket az eMagyar állam nevében, majd mindketten eMalajziába távoztak.
Ne felejtkezzünk el erről. Ő nem az első és nem is az utolsó, aki becsapta a magyar játékosközösséget, és a megbánás helyett a nagyképű arrogancia útját választotta.
Nem első és nem is utolsó. Ne felejtkezzünk el róla.
Tőlem jött a subscribe is a nagy vote mellé! Amikor írsz az mindig ütős és érdekes.
Prucsok alias Gabo82 tényleg kárt okozott Magyarországnak. Nem anyagit, mert a cégeket elvileg a saját értékükön vette. Ám a teokraták az éppen megsemmisülő eSvájcból el tudtak költözni úgy, hogy pénzük is volt megalapítani a cégüket egy másik országban. Persze azóta haldokolnak meg ki tudja milyen a viszonyunk, de akkor ellenségek voltak.
Ha befogadták a malájok, akkor ne csodálkozzanak, ha pikkelni kezdtek az emberek rájuk.
Amúgy az indonéz-maláj eltörléses dolog nem toborzójellegű ideiglenes megoldás lett volna az elején? Mintha olvastam volna ilyet régebben.
indonéz-maláj viszony:a jelen helyzethez fontos adalék, hogy indonéziával jelenleg kiváló kapcsolatban áll malajzia. ezt jelzi, hogy egy elfoglalt maláj régiót az indonézek jóindulatuk jeleként simán visszaadták..jelenleg mind malajziában (cdv, ww8😎 mind indonéziában (ostin, Anies Baswedan) elég erős a baráti -sőt!- szövetségi viszony irányába történő irányvonal támogatottsága.
..persze az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy indonézia sokszor hajlamos hirtelen pálfordulásokra is.
szerb pto-a szerbek meglehetősen veszélyesek..ámbár az utóbbi időben elkezdődött egy párbeszéd a szerbekkel. ezt jól jelzi hogy az egyik szerb a jelenlegi kormány tagja!!!! (ugyan csak jelképes pozícióban (kormány és skorpioni (szerb to csapat) közötti), összekötő szerepben.
ezenfelül a szerbek elkezdték magukat nem szerbként, hanem skorpioniként ön-definiálni..persze egyelőre valamifajta mély bizalmatlansággal tekintünk egymásra, de én bízom abban, hogy valami módon sikerülhet bizalmat építenünk és ehhez egyelőre úgy tűnik az indonézekkel való jó viszony is nagyban hozzájárulhat
Nagyon jó cikk! Gratula vasmegye!
Murlockij: igen, ez a múlt. Túl kellene lépni rajta. Falban talán ha pár napot volt Malajziában, és különben teljesen jóhiszeműen adta át a jelszavakat az alkancellárjának (azaz nekem). Rajta nem múlt semmi.
érdekes cikk érdekes kommentekkel 🙂
Gabo82:
A felelősség vállalásának teljes hiánya számomra annyira de annyira ismerős a való életből. Sajnos, vagy szerencsére a szüleim által belémnevelt és személyes élettapasztalataim által érlelt igazságérzet azt a jellegzetes helyzetet még most, is még ebben a játékban is vérforralónak érzi.
Tudom és értem hogy miért szeretnéd te is meg minden más tolvaj, csaló és a közösség bizalmára méltatlanná váló ember ha mindenki túllépne ezen.
Mert akkor a világ menne tovább, mint rendesen, Te pedig kacagva újra és újra vállat vonhatnál.
vote a cikkre és murlockij kommentjére is
én azért Kardosként nem nagyon verném magam az igazságérzetre,mert a kettő nemigen fér meg egymással...
Másrészt prücsök pont azt csinálta (bár nekem lövésem sincs mi történ),amit a kardosok is tennének. A játékot szigorúan technokrata módon megközelítve,azt csinált amire lehetősége volt. Szóval pont a kardosok részéről elvtelen a kritika,de ismétlem én nem tudom mi hogy volt🙂 Úgy tesztek mintha falban nem egységkormány elnök lett volna,akinek az accja mögül ugyanúgy játszottak azok,akik előtte fél évig,meg utána fél évig🙂
Sztem itt inkább az játszott közre,hogy fehérló egy arrogáns *****, aki személyes sérelmeire használta fel az országot, többek között teokraták ellen is. Csak kiegyenlítettek egy csorbát🙂
Ha sokban nem is,de azért minimálisan hasonlítanak a teokraták és malajziai politika. Játszani akarunk, értelemtől vezérelve,nem indulattól. Ez így elég feloldhatatlan ellentétet szült pl Magyarországgal,ami általában indulatvezérelt volt. Eltekintve persze néhány nagyformátumú vezetőtől,aki képes volt emberi hangon hozzáállni semleges,vagy akár ellenséges országokhoz,közösségekhez.
respect kormányos🙂
LOL, a teokrata nagybevásárló prucsok osztja az észt a ködös távolból reinkarnálódva, miközben a hazai sajtó még mindig sahok lopásától és aktiloszról és pártjáról szól....
Ez aztán az igazi alja elit!
Trolls ignore ON
Hiánypótló cikk. Vote
Ott a pont Murlockij-nál
@vasmegye: kínos mikor a komment prucsok és feherlo lopásairól is szól, mi?
Ez nem esik egybe a gazdáid érdekeivel már hónapok óta.
Nem is adtak vissza egy árva petákot sem az ellopott holmiból.
Persze ezt ti sem követelitek napi tucatnyi cikkben és kommentben, sem tőlük, sem a pártjuktól....
Szánalmas, vagy inkább: tragikus.
Nagyon érdekes cikk, meg a kommentek is.
Kérem az összes többi olvasót e cikk alá már ne helyezzen kommentet köszönöm.
Fenn vagyok. 🙂
Sajnálom, hogy az e-magyar állam felemelkedésének útjában állok szerinted.
Minden esetre amit leírtál az álláspontodról, az számomra világos: csak annak van joga morogni, hozzászólni aki a hatalmi struktúra részese és abban részt vesz.
Nos ezzel nem értek egyet.
Nagyon nem.
Shaokról és a hhh-ról meg van a véleményem. Meg is írtam. Olvashattad, ha akartad.
Ha olvastad, sajnos nem értetted meg.
Végül:
Saját magam prókátora vagyok, soha nem vindikáltam magamnak több jogot, de a szólás joga megillet itt (is).
Sokkal inkább, mint bármelyik tápost, tolvajt, vagy sikkasztót.
Hi,
Pardon my English. Excellently written article. Some insightful links and research too. 🙂
what i believe my Hungarians friends and colleagues in eMalaysia have demonstrated is - neutrality and independence are viable concept in eRepublik, and not everyone have to be a cow/herd/zombie/robot and follow the instruction of the 'Great Leaders'. There are plenty to play outside just Eden-phoenix world war. It's not arrogance (as Google translated Murlockij said). It's just a personal choice.
And crvnazvezda is right up there. The relationshop between indo-malaysia is much better now. The indo players and leaders are very much driven by 'game mechanics' and the concept of 'fun' (despite losing all their wars or colonies). I do not anticipate any colonization of eMalaysia territories in near future.
The TOs by eSerbian is indeed an illustration of modern TO warfare. Multi-fueled, multi-months operation. This is in total contrast to the subversive TO of many other EDEN-leaning countries by eUSA former generals/leaders. 🙂
Carr de Vaux
Current eMalaysia CP/RL Malajzia/maláj