Napi Ars Poetica

Day 1,641, 05:07 • Published in Hungary Hungary • by horgerg
Egy jót ordítani

Magyar vagyok! Kiáltok teli tüdővel,
büszkeséggel és becsülettel.
Magyar vagyok! Ordítok hegyeknek,
Kárpátok gerinceinek.
Magyar vagyok! Harsogom a szélnek,
nyugatnak és keleti végnek.
Magyar vagyok! Tekintek a pusztába,
Hortobágynak végtelen nyugalmába.
Magyar vagyok! Suttogom lovam fülébe,
magamnak faragott bicskámnak hüvelyébe.
Magyar vagyok! Így fürdök a Dunában, Tiszában,
szeretettel átölelő, gyémánt hullámában.
Magyar vagyok! Küzdve a gyűlölettel,
mert, ki kardot ragad, az által vész el.
Magyar vagyok! Taposva, ki nemzetemet veszejti,
de megbocsátva annak, ki azt könyörgi.
Magyar vagyok! Kit Mária sújtott kegyelemmel,
Krisztus kereszt-úttal áldott harcos szenvedéssel.
Magyar vagyok! Könyörgöm a szélsőségek fala felett,
ahol hamar lovam egybehívó vágtája erősíti lelkemet
Magyar vagyok! Omlok össze zokogva,
mert a Kárpátok visszhangja mellett ezt ember-szó nem osztja.