Join the new world

Ma reggel iszonyatos fejfájással ébredtem. Talán közrejátszott ebben az is, hogy még éjjel beváltottam egy kedves(?) írótársamtól kapott ePálinka utalványomat, ami pillanatnyilag ugyan megnövelte jókedvemet, ez mára azonban semmivé foszlott...

Jesszus... szedjük csak össze a dolgokat... tegnap már majdnem annyi minden történt, ami már majdnem bele sem fér a csökött agykapacitásomba.

Először is, reggel lehaladtam az újságárushoz, gondolván, hogy felszedek valami stilisztikai tudást, de a bódé helyén csupán egy krátert találtam, beletűzve egy zászlót. Már reménykedtem, hogy végre megvalósították a bolygó kitelepítését a Holdra az éjszaka leple alatt, de csupán egy macskakaparás volt a vásznon: "Bannolás miatt ideiglenesen zárva"

Lényegében szerencsésnek éreztem magam, hiszen én csak piálgatok... más meg felelőtlenül bannolgat... Hö! Másnap meg munka!?

Ekkor döbbentem rá, hogy már vagy 12 órája munkanélküli vagyok. Nem ezt ígérte a kormány! Meg amúgy is... hordányi munkáltató által megbízott HR-macák garmadájának kellett volna autogramot kéregetve a melóosztó díványra rávonszolnia és ott megszexuális zaklatnia. Persze előtte a reggeli sem lett volna rossz. Ehelyett (valószínűleg az éjszakai bannolás zajaitól kialvatlan) hentes "Máj kell? Dög lesz csak!" - mondatszerkezettel köszöntött. Mórozussá váltam.

Ráadásul mehettem a postára is. Kinyitva a ládikát, csipáim egyből felpattantak, mert mindjárt három, szépen becsomagolt levélke hullott az ölembe. Egyből rá is zoomoltam: az egyik állítása szerint valami Csodálatos Mandarin-ra jogosított, de gondolom vagy kilopták a borítékból, vagy nem tudom, de most amúgy sem kívántam a gyümölcsöt. A másik már izgisebb volt. Egy virtuális múzeumbelépő a "Volt-e élet az internet előtt?" című kiállításra, amit már akkor meg akartam nézni, amikor még nem is volt internet...
A harmadik a már fent említett ominózus eRdeigyümölcs pálinka-utalvány volt, hogy szálljon a rosseb a belébe, aki kitalálta...

Hatalmas örömömben észre sem vettem, hogy a postafiókom mélyén egyből két munkaszerződés is bújkált. De hiába tették, hamarost felnyitottam mindkettőt, majd peckes léptekkel a Sarki felé vettem az irányt. Imádom az agyonfokhagymázott rántott párizsi illatát (ami állítólag rántott gomba... namindegy).
Szóval klottgatyómban és napszemüvegemben lazán feszítek a pult mellett, szemeim előtt forint-hegyek és prémium-völgyek táncoltak vadul, de hamar ki kellett ábránduljak. Pusztán egy száraz ajánlat egy számomra ismeretlen cégtől (nem mintha egy céget is ismernék), meg egy szívhezszóló másik levél, hogy "Jajj, nagyon rossz a gazdasági helyzet a sok bannolás miatt" (én mondtam, hogy a bulizás tönkreteszi a gazdaságot) "és csak ennyit tudok ajánlani, de majd hajdehalleluja, meg rütyütyü!"

Igazán megsajnáltam a fószert. Tulajdonképpen két szelet kenyérért is elmentem volna az ajánlott "minősített faforgácskészítő" munkakörbe, hiszen kecsegtető a kacsalábon forgó rütyütyü, amit majdan királyság áron vásárolhatok meg, de hogy még fizetnek is a munkámért... ez szenzációs!

Gyorsan beikszeltem az aláírásom helyét, mire a papíromat már ki is kapta a kezemből egy kis fura daemon, aminek a hátára nagy piros "Mailer" volt rápingálva. Még annyit sem tudtam, mondani, hogy "E!"...

Örömömben kihaladtam a piacra - már van melóm, kéne kaját is venni (tényleg, aki ételgyártó cégnél dolgozik, miért nem tud az ottani készletből "vételezni"? Mondjuk az az én esetemben fura lenne, ha betonvasat ennék...). Egyből ki is néztem a legolcsóbb, de még azért a magasabb színvonalat megütő sajtos stanglit és bepakoltam jópár adagot.

Aztán nem volt más hátra, mint előre - a melóhelyre! Amint beléptem, egy kedves gépi hang fogadott: "Üdvözöllek cégünknél! Kérjük maradj mozdulatlan egy rövid ideig!".
"Mi a **** ez? eIKEA, hogy letegeznek?" - futott át az agyamon, de hamar valami földöntúli érzés kerített hatalmába és egyből tudtam, hogy a következő 8 órát szögletes és lekerekített faszínű (bármit is jelentsen az az "ínű") bútorok lapraszerelésével fogom tölteni - és ez jó lesz.

Este a fáradtságtól már a múzeumba se volt kedvem elmenni, megerőltető lett volna az a pár egérkattintás is, helyette felhívtam egy régi haveromat, aki rájött, hogy nem való neki a való világ és eRepublik-ba akar költözni. Szóltam pár jó szót az érdekében a Bevándorlási Hivatalnál, ahol biztosítottak róla, hogy minden el van rendezve, az uránbányában úgyis kevés a létszám. Milyen rendesek!

Ma reggel meg tessék... korán keltem és aranyat leltem 😃

Ismét hatalmába kerített az érzés... milyen jó lenne bútorokat összerakni... nah, akkor megyek is...