Join the new world

Az biztos, hogy nem ér fel sem a Legendarium, gyika, vagy Harcinyul történeteihez és tanmesének se mondhatnám. Viszont több ilyet nem írok, mert rengeteg véletlen tényező játszott a létrejöttében közbe.

---

Mikor belépett Kita a Tűnt Játék Kis Házába, olyan volt, mint a vándor, aki évek óta nem járt otthon. Lassan közelebb jött a Tűzhöz, ahol már tekintélyes tömeg gyűlt össze a harmadik gongszóra, majd megfáradtan leült a vidám népség közé.

-Meséljetek valamit! -mondta, hisz, az első gong az étkezésre szólít, míg a harmadik ebbe a csarnokba szólít mesemondásra.

-Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer, hogy hadparancsot kapott minden magyar katona. A hét ötödik napja volt, így sokakhoz nem juthatott el veres kard szólító lángja. Aki meghallotta, sem szerettek utazni, hiszen a péntek az péntek, inkább pálinkával ittak volna pertut. - kezdett neki Nacil, a megfáradt katona.

-mire ittak pertut?- kotnyeleskedett bele ezislakilaci.

-Péntekre... Még ezt sem tudod? - Szólt a megrovás.- Volt, aki kocsmából, volt aki vendégségből jött vissza, hiszen a spanyolok büszke népség, akiket móresre kell őket tanítani, hogy más lámpaolajával ne ékeskedjenek. Ez akkora bűn, amire minden jó becsületű embernek kinyílik a bicska a zsebében, hét még egy katonának, ki szereti a pengő acél muzsikáját.

Nagy csatára számított a sok vitéz, ki összegyűlt Buda alatt, sok bajtárssal, idegen nyelvű, vitéz baráttal. Oly sokkal, hogy harcmezőn az egyszerű katona nem látta a csatarend végét még távcsővel se! Ehelyett, mikor megérkeztek a "zöld, füves"dombra ahová hívták őket, ahol már fényes páncélosok táborának kellett volna lennie, egy száraz, kihalt, sárga dombot találtak. Nem volt senki, csak pár fűszál fonnyadozott és a homok, a sivatag volt az úr. Szemben a spanyol Grande Armada és kisegítő hadaik sorakoztak. Köztük szőrös talpú, vad hegyi pásztorok, abroszos kroák vértesek, lovas lengyel hadak. Nagyot nyelt a sok vitéz, hisz gyanús volt már ekkor is, hogy hősi halállal végzik a harcmezőn, de nem gondolkodhattak rajt...

-Szépen mesélsz szomorú mesét.. Most mesélj a győzelemről is. - Szólt közbe Karlista.

-Nem lehet, ez a nap nem a győzelmekről szól, így nem énekelhetjük meg őket.- Szólt a mesélő, majd folytatta a történetet.

-Hiszen az idő fogyott, és az ellen száma nőttön-nőtt. Mikor a felcserek készen álltak, a hadból mindenki magához vette már lándzsáját, kardját, pajzsát, felzúgtak a kürtök, halkan zizzentek a nyílvesszők és megindult a magyar sereg a végeláthatatlan túlerő ellen. Ostromolták a gaz tarka népségek hordáinak pajzsfalait egyszer, kétszer, majd harmadjára.
(soboss ekkor felállt, majd halkan távozott)
-Újra és újra, nem kímélve se magukat, se lovukat, mígnem elfogyott az erő, mi emelte a kardot, tartotta a pajzsot, hajította a dárdát, feszítette az ideget az íjon. Ekkor a néma horda, ami eddig halálos csöndben volt, felmorajlott. Szárnyas bestiák jelentek meg az égen, mik osztották a halál fanyar virágait. Ocsmány pofájuk előtt nem állt meg sem ember, se állat. Mivel a hősök ideje is lejárt már, nem volt, ki elűzte volna ezeket dögöket az égről. Hiába néztek hátra, nem hangzott fel egyetlen sas kiáltása sem, aki segített volna.

Ezután a már komor és néma magyar lovagok letekintettek a földre, látták, hogy a pajzsfal is megindul, tágul, de nem felbomlik!
Még mindig tömör volt, mint a hegyek sziklái, amik előtt felsorakoztak. A vadabb és tapasztalatlanabb ifjak kétségbeesésükben felordítottak, majd végső rohamra indultak, nem törődve az öregek figyelmeztetéseivel, hogy sorainkat tartva, lassan hátráljanak, mert egy holt sereg, nem sereg többé. Ezt látván, a had parancsnokai, zászlóvivői, fényes páncélú harcosai hátráltatni kezdték a hősi soraikat. Utóvédként szolgáltak, hogy a legjava élve távozzon és tervezhesse a visszavágót. Egy ütközetet, mikor kevés is győzelmet arathat sokakon.

Miután az üldözés, ami rövid volt, de heves (és sok jó vér elfolyt közben) alább hagyott, vezetőik és előljáróik földhöz csapkodták kardjaikat, sisakjaikat, dárdáikat földbe szúrták (amit más esetben magyar katona nem tenne soha), közben átkozták az égieket és a messzi földön pihenő hadvezéreket, Kik Liaoning magas várában, titkos szobáikban tanácskoztak, osztogatták parancsaikat. Imigyen, hogy "Állj fel, magyar, kell a virtus keleten, most nyugaton
-csak szerintem unalmas már?- mondotta mamapapaya. Erre a tömeg kedvesebbje beintett ( _|_ ), a kevésbé kedves pedig úgy taknyán tenyerelte, hogy eleredt az orra vére. A közjáték után a fáradt katona nekilátott befejezni az igaz történetét.
-Nem tettek semmit, ezek az érinthetetlen Urak, hogy ne csak a magyar legyen ott, hol a szükség van. Emiatt fogadkoznak sorra nagyon, kik kardokat forgatnak: Idegen földre harcolni, nem mennek már soha!

A cikk carpediem4life biztatására készült el. Gratulálok neki a 2. Media Mogulhoz, de ha nem fordít szorgosan, akkor jobb lenne visszavenni tőle... 🙂

Nacil

Ajánlott, (még) MM nélküli lapok:

Xavinyo - Vitaindito
kohlerjsz - Sun, Moon and 3 Arrows
S. Timi - Wolf idea
Kodi07 - Zala Times
Attila14 - Gazdasagpolitika
Schelling - Vernunft und Freiheit