Merre tovább eMagyarország?

Day 2,161, 08:35 • Published in Hungary Hungary • by progabesz2

Az elmúlt napokban történtekhez, és kicsit jövőbe tekintéshez.


ENemzetünk által megválasztott kormányunk, és kongresszusunk az utóbbi napokban vitatható döntést hozott meg. Válaszút elé tévedtünk. Két út volt, amely között választani lehetett. Elutasítjuk eRománia javaslatát, és nem adjuk át számukra a régiókat, de a népesség morálja legalább nem süllyed tovább, vagy elfogadjuk, külügyi megítélésünk jelentősen javul, és keleti szomszédainknál piros pontot szerzünk. (Illetve lesznek olyan kedvesek, és nem ütnek ellenünk, bár ez ha jól tudom alapvetőnek kellene legyen.)

Kérdés az, hogy szükségünk van-e erre a piros pontra? Az, hogy kiengedjük őket keletre valóban lefoglalja a sebzésüket, vagy csak tovább erősíti őket? Megbízhatunk-e bennük esetleg akkor is, ha már nem lesz TWO? (El fog jönni ez az idő is.)

Szerintem nem szükséges az, hogy Erdély-Moldva-Havasalföldből kovácsolt “ország” szemében javuljon a megítélésünk. Egyfelől mert ott is megvan az a kemény mag, mint nálunk, azok, akik nem igazán törekszenek a velünk való békére, és RL nézeteltéréseiket átültetik a játékba. Nem mondom azt, hogy ez mindenképpen rossz dolog, még pedig azért, mert kell a játéknak egy cél. Egy hajtóerő, ami az embereket motiválja, és nem azon gondolkoznak, hogy mikor hagyják abba a játékot, vagy legyenek kétkattosak.
Emlékszem még, amikor Heilongjiang volt a high vas régiónk, és az adta nagyhatalmi státuszunk gerincét. Emlékszem, amikor elvesztettük ezt a régiót, majd pár napra rá Pestet ostromolta az Ellen. Ott voltam a kormányszobában, és láttam némi tanácstalanságot. De volt valami, ami kicsit különbözik attól, ami most van. Az emberek tenni akartak, mindegy ki volt az elnök.
Akkor egy nép volt a fő felelőse annak, hogy odáig jutottunk. eRománia. Természetesen el kell felejteni, a múltat, stb… De kicsit sokat törtek már borsot az orrunk alá.

Úgy vélem, jelenlegi helyzetben az eMagyarságot három részre lehet osztani.
Azok, akik elfogadják az eRomániával kötött egyezményt. Ők el tudják választani az RL, és az eÉletet.
Akik elutasítják az eRomániával megkötött egyezményt, de nem ütnek a csatákban a parancs ellen, hanem szimplán más csatát keresnek. Nem írnak cikkeket, inkább hallgatnak, ők a csendes többség. Elfogadják a kormány, és kongresszus döntését.
Akik elutasítják az egyezményt, és hangot is adnak ennek. Ők aktívan harcolni is fognak, RW-kben még talán utaznak is a románok hídját kiütni, csak azért, hogy borsot törjenek az orruk alá. Őket párhuzamba lehetne állítani azokkal, akik a másik oldalon annak idején (10/10-es időszakunk végén, ekkor tértem vissza a játékba) eUkrajna nálunk lévő régióit segítettek felszabadítani a kék-sárga nemzet számára.

Mindenkinek el kell döntenie, hová áll. Más kormányt lehet választani, és a kongresszus összetételén is az alapján kell újragondolni, hogy ki mire adta le most a voksát.
A játékban viszont fontos dolog úgy vélem a fontos harc, terjeszkedés. Az RW-kben való ütés egyre kevesebb embert motivál, de viszont ennyi (aktív) játékossal, mint jelenleg most nekünk van, ezeknek a területeknek a megtartása is kérdéses. Lehet mondani, hogy milyen jók vagyunk, mert megszállva tartjuk eUkrajnát, és eOroszországot, de nem kell egy hadügyi zseninek lenni, hogy lássuk. Nem bírunk egy Div I, II, és III-ban már szomszédos államunkkal. Akik megszállva tartják az általunk elfoglalt államokat, az már a TWO.

El kell gondolkoznunk, hogy milyen csapatban szeretnénk játszani. Ha nem akarjuk eRomániát mondjuk a Közel-Keleten látni, akkor az eddiginél aktívabb diplomácia kell, és megtudni a többi alapító tagtól, mit is gondolnak a hegyi pásztorok csatlakozási igényeiről. El kell érni, hogy ne csatlakozhassanak, még a közelükben sem legyünk, de meg kell velük tartani egy nem éppen kényelmes, de tartós semleges kapcsolatot. Lehet, hogy egyszer nekik menve mondjuk teljes törlésig tudnánk őket ütni, de ez nem lenne tartós.