Join the new world

Kedves Olvasóim!

A NASA kutatói nekiláttak, hogy kiderítsék, gyakorlatban is megvalósítható-e egy – STAR TREK-ből is ismert – hiperhajtómű. Elméleti szinten már lehetségesnek tartják a térugrást, már csak a megvalósítás van hátra…
A kutatók célja először is mikroszkopikus szinten tesztelni az elméletet. E szerint a hajtómű az űrhajó előtt tömörítené, mögötte pedig tágítaná a teret. Így lényegében mozgás nélkül tudna haladni, és semlegesíthető lenne a fénysebesség által szabott „korlát”.
(A kis méretű kezdeti kísérlettől az űrhajószintű megvalósításig tartó idő kérdésével kapcsolatban példaként hozták fel az atomerőművek fejlődését. A legelső – kontrollált – nukleáris erőművek alig fél watt energiát voltak képesek előállítani. Egy évvel később pedig már 4 megawattos erőművet építettek.)
Ha az elméletek helyesnek bizonyulnak, akár két hét alatt el lehetne egy ilyen hajtású űrhajóval érni a legközelebbi csillagot.
A legnagyobb kérdés továbbra is (mint sok már hajtómű esetében) az energia… Korábban úgy saccolták, hogy amennyiben megvalósítható ez a módszer, annyi energiára lenne hozzá szükség, aminek a tárolásához egy Jupiter méretű bolygóra lenne szükség. Azonban a kutatást vezető dr. Harold White csapatának eredményei szerint a vártnál jóval kevesebb energia is elégséges lenne. Ha sikerül optimális szinten tartani a létrehozott tér-idő buborék vastagságát, valamint kordában is tudják tartani, akkor – számításaik szerint – egy 10 méter átmérőjű „buborékot” 500 kg üzemanyag segítségével a fénysebesség tízszeresére fel lehetne gyorsítani.

Ehhez a régen várt hírhez is lenne egy megjegyzésem. Ha már ez így be lett jelentve, akkor szerintem biztosak lehetünk benne, hogy már jó ideje dolgoznak rajta. És – személy szerint – nem lennék meglepődve, ha az utóbbi időben már több alkalommal fellőtt új, (állítólag) automata űrrepülő (X-37) pont ezt a technológiát tesztelné a gyakorlatban. Az első repülése alkalmával több, az X-37-est nyomon követő amatőr csillagász is arra lett figyelmes, hogy egyszer csak eltűnt az űrrepülő a földkörüli pályáról, és csak két hét után bukkant fel újra a Föld „mellett”… Abban a 2 hétben senki nem látta, és a mai napig titkosítva van, hogy mi volt a feladata abban az időszakban.
Szokás szerint azzal állunk szemben most is (nagy valószínűség szerint), hogy mikor be fogják jelenteni a jövőben az új technológia sikerét (már ha bejelentik valaha is egyáltalán), addigra már egy titokban régen kipróbált, és évek óta használt technológiáról lesz szó.

És most egy kis szokásos agyzsibbasztás: