Join the new world

A magyar, illetve egyetemes történelemben még mindig alig ismert szégyenteljes eseményekről kívánok itt megemlékezni kicsit hosszabban, melyek napra pontosan 21 éve történtek a székelység ősi fővárosában. Az anyag zömében Wikipedia, de a végén személyes élményeimet is beleírom ezzel kapcsolatban.

Kezdjük hát:

1990 márciusában volt a „fekete március”-nak nevezett marosvásárhelyi pogrom, vagyis etnikai zavargások törtek ki az akkor még többségben lévő magyarság és a kevés helyi, illetve az annál nagyobb számú, a környező román falvakról behozott románság között. A zavargások egyik kiváltó oka az volt, hogy 1990. február 10-én Sütő András felhívására körülbelül 100 000 magyar vonult némán, táblák és transzparensek nélkül demonstrálni a teljes körű anyanyelvi oktatás megteremtéséért Marosvásárhely belvárosában. Kezükben egy gyertya és egy könyv volt. Mindenhol elénekelték a Miatyánkot.

Március 17-18-án megtartották a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetségének első kongresszusát. Itt beszédet mondott Smaranda Enache (aki jelenleg a Pro Európa Liga elnöknője) magyarul és románul, amelyben élesen kritizálta a Vatra Românească nacionalista, soviniszta szervezetet és kiállt az önálló magyar felsőoktatásért. Ezzel a lépéssel az indulatok jobban feléledtek.

Március 19-én a román soviniszták tüntetést szerveztek a magyarok ellen. A megye román falvairól 13 busszal, zömében ittas és analfabéta embereket hoztak be a városba, akiket azzal riogattak, hogy a magyarok ki akarnak válni Romániából. Az immáron egyesült tömeg letépte azokat a magyar feliratokat, amelyek útjukba kerültek. A tömeg elindult az RMDSZ székháza felé, ahol elkezdte ostromolni az épületet. A bent lévő emberek hiába hívták többször is a rendőrséget, szándékosan megkéstek. Ion Judea ezredes személyesen garantálta a magyaroknak a testi épségüket, ha kijönnek, viszont kint atrocitások történtek. A rendőrség tétlenül szemlélte az eseményeket. Sütő Andrást is összeverték, a fél szemére megvakult, több bordája eltört, a bal karja zúzódást szenvedett. Teherautóval szállították Bukarestbe, majd onnan a budapesti Honvéd Kórházba. Azért szállították először Bukarestbe, majd onnan Pestre, mert a vásárhelyi kórház orvosai féltek attól, hogy a tömeg betör a kórházba, és agyonverik Sütőt,

Március 20-án óriási magyar tömeg gyűlt össze a belvárosban, követelve az RMDSZ székházi botrány felelőseinek az előállítását, illetve Kincses Előd lemondott polgármester visszanevezését. A tömeg "Gyilkosok, gyilkosok!"-at skandálta. A románok nem voltak sokan, de a déli óráktól kezdődően elkezdtek gyülekezni. Szászrégen irányából 8 autóbusz érkezett, amely román parasztokat hozott. Nem sokára a mezőgazdasági eszközökkel felszerelt románság áttörte a gyenge kordont, majd a magyarokra tört. A felfegyverzetlen magyarok menekülni kezdtek. Néhányan előreszaladtak és a padokat szétbontották, hogy a fadarabokat használják a verekedésre. Ezután többórás állóhelyzet alakult ki. Egy teherautó keresztülvágtatott a főtéren, elütött egy magyart, majd becsapódott a templom lépcsőjébe. Az elütött magyar meghalt, de a kocsi platóján utazó románok közül is egy ember életét vesztette. A román hadsereg körbezárta a várost, erre a lépésre a környékbeli falvak lakosai lezárták az utakat. A magyarok a román buszokat feltartóztatták, felgyújtották, több románt súlyosan összevertek.


A románok ezekkel a buszokkal érkeztek, de visszafelé már nem tudták használni őket.


Megérkezett a hadsereg, a harckocsik azonban nem jutottak be a főtérre a magyarok által emelt barikádok miatt. Kincses kérte a magyarságot, hogy engedje át a páncélosokat. A tömeg nagy nehezen átengedte a harci járműveket. A tankok felálltak egy hosszú egyenes oszlopba, széles senki földjét teremtve ezzel. A katonák azonban bent maradtak a járművekben, meg sem próbálták elejét venni az újabb összecsapásoknak.




Az első támadást a románok hajtották végre, amit kivédett a magyar tömeg. A magyarok bevetettek egy tűzoltófecskendőt is, a vízsugarat a románokra irányítva. Közben mindinkább gyarapodott a románok létszáma, túlerőbe kerültek. Nemsokára 40-50 fős csoportokban cigányok érkeztek, akik bekapcsolódtak a harcba. Közben a "Ne féljetek magyarok, megjöttek a cigányok!"-at skandálták. A döntő fordulat éjjeli fél 12 tájékán történt meg, mikor is a Nyárád menti székelyek megérkeztek, szintén nem üres kézzel. A többségében idős, 60 év feletti embereket, egy második világháborús magyar veterán, Márkus István vezette. Az ő vezetésével rohamozták meg a tankokon keresztül a románokat a székelyek. A harc nem tartott túl sokáig, a románokat kiverték a főtérről, rengeteg sebesült volt mindkét oldalon. A „győzelmet” a magyar tömeg a Himnusz eléneklésével ünnepelte, felhúzták a polgármesteri hivatal épületére a magyar zászlót. Ezután hajnalban ejtőernyősök szállták meg nagy erőkkel a várost, nagy igazoltatások, ellenőrzések zajlottak, nem engedtek senkinél fegyvert tartani. Kezdett lassan helyreállni a rend Marosvásárhelyen.

Az összetűzésnek 5 halálos áldozata, továbbá kb. 300 sebesültje volt.

És most saját tapasztalataim: Tavaly nyáron Szovátán töltöttem egy hetet, ahol is a vendéglátóm egykori résztvevője volt az eseményeknek. Ő akkor 20-as évei közepén járt. A rádióból hallgatták a híreket, az előző napi bestiális bántalmazását Sütőnek, illetve aznap, este hat órakor ért véget a vásárhelyi rádió magyar adása. Kincses 18 óra előtt pár perccel olvasta be a közleményt, hogy aki tud, és kész rá jöjjön be Vásárhelyre, mivel ekkor már tudomásuk volt róla, hogy Szászrégen irányából ismét elindultak a hegyi vademberek buszokkal, teherautókkal.

A helyiek megvárták míg besötétedik, majd feltörték a telephelyen álló buszokat, TSZ-ben álló járműveket, és elindultak szintén jól felfegyverkezve( náluk zömében vasvilla volt). 3 csuklós ment full teletömve csak Szovátáról, mellette sok teherautó, de még Hargita megye felől is érkezett a segítség (Parajdról is ment egy csuklós). Vendéglátóm vezette az egyik csuklóst. Kérdésemre: -Miért te józan voltál? -Nem volt ott józan senki sem 🙂Álltak a magyarok az utak mentén, busz lefékez emberek felugrálnak, irány tovább Vásárhely. Azt mondta olyan összefogás volt akkor, mint azóta sem. Minden faluban már kint álltak az emberek az úton, és várták a járműveket. A Vásárhely felé vezető úton csak egy román többségű falu volt, ott kiadós nyelvleckében részesítették az utcán lődörgőket. Mellékutakon értek be Vásárhelyre, leparkolták a buszokat, mire megérkeztek Nyárádsellye és környéki favágók értelemszerűen baltákkal. Beözönlöttek a főtérre olyan 300-an pillanatok alatt szétverték a román csürhét, akik egy része a főtéren lévő hotelbe menekült. A magyarok utánuk, mire a mócok a szobákba zárkóztak az ágy alá bújva. A hotel négy emeletes volt, sokan fejjel előre vitték ki az ablakot közülük még a harmadik emeletről is. Totális lehengerlő győzelmet arattak, majd vissza a buszokba és hazamentek.

A Duna TV kiváló műsora: http://www.youtube.com/watch?v=qBvl_VwnKbE

Ezért ma a halottakért is, üss Kőrösvidékben: http://www.erepublik.com/en/military/battlefield/4959