Join the new world

Sziasztok!

Bocsi a hosszabb kihagyásért, de nem volt gépem.  Olyan témával fogok foglalkozni ,mely a magyarságra nézve igen fontos.

Keleti magyarság:

Ismerjük azt a tényt, hogy a szabirok és az avarok a Kászpi-tó déli partvidéke mentén, Dagesztánon és a Kaukázuson keresztül vándoroltak a Kubán térségébe.
Azt is tudjuk, hogy az onogur, ogur, szabir, és bolgár népnevek már a nagy hun vándorlás előtti időszakban is felellhetőek voltak a Kaukázus térségében.
Csak a tisztán látás kedvéért írtam le ezeket.

Áttérve a csuvas nyelvre egy igen fontos dologra hívnám fel olvasóim figyelmét. A csuvas nyelvben az „a” hang „i”-re változott át a 11. sz második felére.
A csuvas nyelv és a magyar nyelv kialakulása kapcsán fontos megjegyeznem, hogy a szótő magas hangrendű változatai minden esetben ősibbek, mint mély társaik, pl.: sumért, akkád, latin, ógörög). A sumér és akkád nyelvben ilyen például az „i” hang, míg a latinban és az ógörögben az „e” hang. Ezek az adatok annak a fényében lesznek a későbbiekben fontosak, hogy tudjuk a török szóalakok általában mind mélyek.

Eszerint a finnugorisztikusok által kedvelt séma valószínűbb, hogy épp fordítva nézhetett ki, miszerint a török jövevényszavainkat nem a törökből kell átvezetni a magyarba, hanem éppen fordítva, a magyarból a törökbe, mivel a magyar nyelvben a szótő lehet magas, vegyes ill. mély hangrendű is. Ezek az adatok újfent arra mutatnak, hogy nyelvünk sokkal régebbi szállakra nyúl vissza, mint azt történészeink vélik.

A csuvas az egyetlen, olyan „török” nyelv, amely nagymértékben elüt a többi török nyelvtől. (a csuvasról nem tudjuk pontosan, hogy milyen nyelv, csak feltételezéseken alapul török eredete)

Ez a „török” dialektus a többi török számára szinte érthetetlen. A nem török nyelvi komponens igen jelentős szerepet játszhatott e nyelv kialakulásában.
Ez az idegen komponens számunkra, magyaroknak azért érdekes, mert a csuvasok tartózkodási helye pontosan ott volt a 8-13. században a Volga jobb partján, ahol a volgai bolgároké is. Igen valószínű az a tézis, miszerint a volgai bolgárok utódaiként kell értelmeznünk a csuvasokat.

Kovrat birodalmának 7. sz-i felbomlása után vándoroltak a középső Volga vidékére, kíséretükbe jelentős magyar és szabir csoportokkal. Juliánusz őket találta meg a 13. században a volgai bolgárok közvetlen közelében, sőt azt is lejegyezte, hogy az egyik legnagyobb volgai bolgár várostól mindössze 2 napi járásra voltak Magna Hungáriába szakadt őseink egy része.

Keleten maradt magyarok az orosz krónikák szerint még a16. században is aktívan jelen voltak a térségben. Leírták még, hogy a középső Volga mentén éltek és mozar,madzar,mocar,macarin, ill. mescer, misar és mizar elnevezés alatt értelmezték őket. Az orosz krónikák arról is beszámolnak, hogy a mozar/madzar nép eredetileg tekintélyes mennyiségű etnikumot alkotott. Hatalmas területen szétszórva éltek, erre utalnak a különböző helynevek is: Mozary,Mozarovo,Mozarovka,Mozarovska,Moz arovskaja,Mozarki.
Az egykori orosz birodalom rjazanyi,tambovi,penzai,nyizsnyij-novgor odi, szimbirszki,kazányi,ufai,vjutkai kormányzóságaikban éltek. Ha megnézzük ezeket, a területeket valóban nagy területen szétszórtam éltek. Kettő nagyobb gócpontja létezett az ottani magyarságnak. Az egyik a Volga nagy kanyarjában , jobb oldalon, főleg a mai csuvas területen ill. a rjaznyai terület középső és a tambovi terület északi részén helyezkedett el.

A volgai magyarok mozar nevű utódai jórészt a csuvasok közt éltek, együtt laktak a 16. századig és később a csuvasokba is olvadtak be. A mozarokhoz szorosan kapcsolódik a mescser,mizar,misar népnév. Fonetikailag nagyon hasonló a magyar-megyer v. mecser nevekkel. Egyébként a mozarok és a mescserek területileg is szorosan egymás közelségében éltek. Két elkülönült csoportjuk létezett. A Mescerjakok a nyugati csoportot alkották, mely az orosz tudósítások szerint későbbiekben eloroszosodott. Főleg a rjaznyai terület északi járásában éltek, a középső Oka folyásától északra elterülő térségben. Ezt a részt ma is Mescerkaja storona-nak hívják.

Vasváry, aki eléggé egyoldalú kutatásokat végzett e témában a finnugorisztika javára egyik tanulmányában leírja, hogy ezek a mescserjakok a tambovi,penzai és szaratovi kormányzóságok területén éltek a mordvinokkal és a tatárokkal vegyesen.
(Ez a közlés később még vissza fog ütni a finnugor elmélet híveinek.)

A nyizsnyij-novgorodi , szimbirszki,kazáni,ufai,orenburgi kormányzóságokban éltek az orosz mescserjakoknál egy lélekszámban jóval nagyobb etnikai csoport. Nyelvüket egyszerűen tatárnak nevezik, de a kazáni tatárok fontosnak tartották, hogy megkülönböztessék őket, ezért a misar névvel illették őket. Éppenséggel, ha Vasváry figyelmesen visszaolvasta volna ezt a közlését is, akkor nem hagyott volna maga után ekkora támadási felületet megint…

Megállapítható, azonban az is, hogy a mozsar szállásterületek szorosan ill. mozaikszerűen kapcsolódtak s mescerekéhez. Vasváry mikor tanulmányában ehhez a részhez ért, mély meglepődéssel vette tudomásul, hogy ez igen meglepő. Ha tudta volna mennyire…

Vasváry a tévesen felépített elméletében arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy a mescserek az egy eloroszosodott volgai-finnugor nép, míg a keletieket tatárnak nevezte, akik közé a nyugati mescserek és mozsarok 1-1 kisebb csoportja is beolvadt.
Mondanom sem kell ezek olyan baklövések, mint amikor a turisták keverik Budapestet Bukaresttel…

Feltevései fő alátámasztását abban látta, hogy a mozsar-magyar egyeztetésnek nincs semmi akadálya, míg a mescser,misar szóalakok szerinte nem lehet összekapcsolni sem a mozar sem a magyar-megyer nevekkel. Érdekes módon itt nem említi a mizar nevet, amit éppenséggel lehetne ezekhez, a szóalakokhoz kapcsolni. Még hangtörvényes alapon is.

Felmerül a kérdés,hogy hogyan felejthette el… biztos véletlenül kihagyta, csak úgy, mint általában amikor valami belepiszkíthat a finnugor elméletbe. Újfent a szelektáló forráselemzés és módszertelenség példáját láthatjuk, amelyek vakvágányra vezették/tik tudományunkat.

Vasváry ellen szól, hogy a kazáni tatárok megkülönböztették maguktól a keleti mescsereket és misarnak hívták őket. Ha valóban tatárok lettek volna, akkor fölösleges lenne ez a megkülönböztetés.
Másrészt, ha elfogadjuk Vasváry elméleteit, akkor is összevethető marad a mescser szóalak a mecser (ómagyar szó) szóval, mely kardvevő, kardkovácsot jelent. Ezt ismét elfelejti Vasváry megemlíteni.

Köztudott tény, hogy a honfoglaló magyarság kiemelkedő fémművességgel is rendelkezett. Ezért nem utasíthatjuk el azt a feltételezést, hogy a mescerek (mecsérek? ) esetleg a keleten maradt magyarság kovácstörzsét alkothatták. Például az altáji tarkan,tarhan(tarján,tárkány) törzsnevek jelentése is „kovács”.

Erre vall a mozsar és a mescser területek mozaikszerű elrendezése is ill. a keleti mescserek tyemnyikovi és szergacsi csoportjairól szólva még Vasváry is érdekesnek, tartotta, hogy e két csoport elhelyezkedése nagyjából egyezik a mozar elemet tartalmazó helynevek 2 gócpontjával.

Idézet egy 1551-es orosz évkönyvből, mely egy kazáni hadjáratáról ír:

„A cár és a vajdák igazsághoz vonták a hegyi embereket ( Volga dombos jobb partja) hercegeket és Murzékat, százados és tizedes hercegeket és a csuvasokat és a cseremiszeket és mordvinokat és mozsarokat és tarkhonokat. „

Ezek a tarkhonok (kovács), akik közvetlenül a mozarok mellett éltek valószínűleg a mescsereket takarják /az az mecsér=kovács/, akik nyilván eltatárosodtak, ezért nevezik őket a források altáji néven.

Emlékeztetőül leírnám, hogy a magyar nyelv finnugor kapcsolatait %-ban kifejezve az obi-ugorokat nem számítva épp a cseremiszek (26-30😵 és a mordvinok (26, 5-25😵 nyelveiben a legmagasabb.

Tehát a magyar nyelv rokonsága abban a finn nyelvi alcsoportban a legmagasabb, amely a történelmi adatok szerint még a 16. században is a keleten maradt magyarok (mozsar,mescser) egyik nagyobb csoportjának a közvetlen közelében éltek, melyekbe később a magyarok valószínűleg beolvadtak.
Magyarul a magyar-finn megfelelések későbbi, areális ráhatások során alakultak ki, nem pedig a nevetséges finnugor nyelvcsaládfa elmélet a valós!

A csuvasokhoz visszatérve, a magyarok egyik gócpontja éppen a mai csuvasok területén volt. Valószínűleg ezekbe olvadtak be. Magyarán a csuvas kritériumoknak megfelelő török jövevényszavaink csuvasos jellege ezzel magyarázható, sőt a magyarság együtt élt elődeikkel, a volgai bolgárokkal is hosszú ideig. A 13. századot követően fokozatosan beléjük olvadó magyarságtól vették át a sajátos hangtani tulajdonságaikat.
Kasgari Mahmud forrásíró szerint már a 11. században elkezdett változni az ottani csuvasok nyelve. A 13. században a köztörök „j” a csuvas nyelvben „s”-sé változott. Ez a tény azért fontos, mert összefügg a töröknek mondott jövevényszavainkkal, melyek csuvas jellegű nyelvből származnak.

A török nyelvjárások szorosan maradtak meg egymás közelségében. Nem számolhatunk több féle törökkel. A mai török nyelvek nagyfokú hasonlósága arra mutat, hogy az őstörök közösségek felbomlásuk után nem különültek el nagymértékben egymástól. A török ősközösségek felbomlása Kr.e.I. Évezred felére tehető.

Megjegyzés:

Finnugor szemlélet röhejes pontja, hogy a hagyományainkat az obi-ugorokból vezetik le ill. a vogulhoz, hasonlítanak minket, magyarokat. Azokhoz, akiktől embertanilag a legjobban elütünk.

Másrészt a magyarságnak nem volt semmiféle szüksége a török behatásokra, gondolok itt a földművelésre és állattenyésztésre.