Levél Nagyváradról Vacsárcsiba

Day 1,493, 02:49 Published in Hungary Hungary by gyika
Kedves Edesapám, kedves Edesanyám, Matilka, Fijjam!

Mint aztot tudhassák, éburungoztam Vásárhelyre Lazo komámhoz. Innét izeni, hogy a zsák pityókát köszöni szépen.
Tuggyák, Lazo nem az a málészájú városi ficsúr, melyk csak kerülgesse néven szólíjtani a dógokot, mint kölök macska kerülgesse a söndisznyót. Rea es kérdett abbahelybe, mit es keresek nálla. Mondom, gyüttem, met odahaza úgy hírlik, kevés a zütődött a budai bolondokházába, hát mennék énes egynek ahajt ibóktalankodni.
A komámmal hümmögtünk egy sort, békortyoltunk egy vider küküllői ecetest, s oda lyukadtunk, hogy nekem Váradon kéne korteskedni: útba es ess, s jó messze es van, hogy viselt dógaimról ne mind annyit tudhassanak.


(Vásárhely, HMSZ székház)

Így es leszen. Má ehejt sündörgök Nagyváradon, nemzetes Ernő uraságot kajtatom, hogy ejsze ő es szólna egy-két JÓ szót az érdekembe. S kük a szóra nem hallgatnak, azkot majd jól megkenyem, ha nem es kortespálinkával (mert az kár vóna a belikbe), de valami egyebvel, mondom es azonnyomban, mire juttam:
Édesapám, doboltassa ki kend a faluba, hogy aki a jó Máriara felesküszik, hogy holnapután féereszkedik Váradra, s reám szavaz, annak adok egyet a Rönó Q6-os traktorjaimból.
Ha kérdik, pénz nem adok, nem veszek szavazatokot.


(Ernst von Doppeladler kvártélya. Sajnos nem vót honn.)

No, ha más nem, ejsze a traktoroktól megszabadulunk. Vittem vót egyet magamval Vásárhelyre, hogy mutogassam. Neztek es kü a feikből. Kérdték, méttes két kipufogója van, s azok es elé vannak fordíjtva. Mondom, azétt met a motrokot Pitesten szerelték essze, egy csövön nem férne ki a füst. Sazétt eléfelé, met ha hátra vónának fordíjtva, a pityókatoklászás után míg a remorkán a fejérnépekvel hazaeregelünk, egy se marad, ki a vacsorát elékészíccse.
Há igen, ócskavasnak sem jók ezk a traktorok. Az egyikvel mire kimentem va hatszor a fődekre, el es fogyott. Nem széjjelesett, ember, elfogyott! Ennél még Murok, a komám 24 éves Dácsiája es ezerszer jobb: azval mensz egy küsüdőt, oztán esszeszeded, újfent esszerakod, s esmeg mehetsz, csak a lábod lóg ki alul a likon. Ami közönként jól es gyün, met a fék nem sokat lassít lefele. (Mondjuk, felfelé minek is lassítana bármi es egy Dácsiát).

No így. Reménylem, egy hét múlva új plecsni viríjt a lajbimon. Mondták, pénzt es jár a plecsni mellé, abból elhozom ide né Félixfürdőre Matilkát, s ejsze meglepjük kicsi Gyikát egy tesvérvel.

Fijjuk, Gyika.