Join the new world

Mai utolsó diavetítésünk alkalmával a záró epizódot olvashatjuk. Hiába az iszonyatos dühbe gurult Döbrögi, egy váratlan fordulat sodra hirtelen meglepetésbe torkollik, mikor a háta mögött egyszer csak megszólal Lúdas Matyi. Bár ezeken a sztárfotókon már immár Mátyás királyra, az igazságosra hasonlít, ha végignézzük Matyi fizimiskáját igencsak megöregedett eme bosszúhadjárat során. Eleinte egy ijedt kisfiú almát eszik, majd ácsnak illetve dokinak áll, hogy tudományos lelkesedése is legyen a történetnek. Azután bajsza serken, majd már egy cseregyerek lép a helyébe. Végül Mátyás király igazságos formájú ábrázata tűnik elő. Mégis sokszor elkerül mellőle az igazságosságot és/vagy igazságot szimbolizáló lúdja, amely hűségét mutatva vissza-visszatér hozzá. No, lássuk:

Százezer szép fényes csikóarany – a fejéért!

Nem túl nagy ár az egy szegénylegényért? – Mintha az életnek akarna árat szabni.

Nem varázslat, csak egy kis fortély, Akit kegyelmed kopói üldöznek, az csak egy derék cimborám. – A megdöbbenés az olvasó szívéig hatol, mikor Döbrögi feleszmél az átverés lelepleződésekor.

Emberek!...Hajdúk!...Ispán…Vitézek!...Segítség…Vissza…Segít…jaj…jaj…itt a Lúdas. – Amikor valaki bajba kerül, mindig a legértékesebb menekítendő eszköze jut először eszébe. Például ha elkezd leégni valakinek a háza, először a széfhez indul, kimenekíteni az értékeit. Nyilván, ennél a segélykiáltásnál is hasonlóan sorrendbe helyezi a nagyságos úr az Ő segítőit, kitől is remél védelmet. A prioritási sorrend szerint Ispán, a helyi nádor vagy kiskirály inkább talpnyaló szolgának van nyilvántartva, mint az Ő riválisa, mert sorrendben még a hajdúk is megelőzik, hiszen nem tudta elkapni Matyit, és harmadszorra is megverte. Az ember, mint ma is, akkor is az egyik legfőbb érték volt, akiket úgy kellett a zavarosból kihalászni és a trezorban tartani. Aztán a nagy hajdúkra lehetett számítani, míg a katonák zárták a sort. Ők álltak legközelebb a haramiához, aki a legkevésbé értékes Döbrögi számára.

Hát most megkapta uraságod a dézsmát! – A tized, kilenced stb adófajták már akkor is ismertek voltak.

Most már szabad a vásár…Isten megáldja nagyságos úr. – Ez végső búcsúnak hangzik. Ez után a büntetés után már bárki elégtételt vehet rajta az elkövetett sérelmekért, ha egy kölöknek sikerül.

Remélem okult belőle. – Nem lehet a népet kénye kedve szerint nyúzni. A zseni nem tanul, hanem tud. Döbrögi tehát nem zseni, mert tanítani kellett. De azért a várkastélya megmaradt:

Isten így bánik, s bánjon valamennyi kegyetlen urakkal…- Példát statuált Matyi, mikor bemutatta a vásári sokadalomnak a bosszú eljárását. Hogyan is kell a kegyetlenséget kezelni. Minél nagyobb a célközönség, annál nagyobb a megalázás és a szégyen mértéke. A rossz hírnév elterjesztése pejoratív véleményt fogalmaz meg Döbrögiről a földesúr vidékein. Kérdés, hogy ez a fajta önbíráskodás jóakaratnak számít-e? Hiszen akkortájt a kommunikációs csatornák messze nem voltak olyan fejlettek, mint napjainkban. Így gyenge hatással bírt az ilyen eljárás és valószínűleg kevéssé számított volna, hacsak Fazekas Mihály irodalmi művet nem ír belőle. A hírnév manapság igencsak a presztizst befolyásoló értéknek minősül a piacon, még egy főkönyvi mérleg értékei között is szerepeltetik. Persze nem vagyok irodalmár, hogy teljes körűen elemezzek egy ilyen művet, nem is ez a célom. Inkább a szórakoztatás.

Kicsoda Lúdas Matyi, itt az Erepublik játékban? „Aki ludas, az nem ludas, aki nem ludas, az a ludas”. Ő tehát a megtestesült ártatlanság a gúnárjával, akinek nincs bűntudata. Eleinte Ő a homokzsák mindenes szerepét tölti be, mikor Döbrögi csak úgy elhupálja. Gyakorlatilag anélkül marad talpon később a csatákban, hogy nyomogatná a FIGHT! gombot. Ő a tökéletes katona, a szupererős harcos hősképe. Az eszmény, akit Romper és társai csak áhítanak elérni. Lúdja a forrás, amiből minden ered, amit mindenki magáénak akar. Az igazságot ugyanis nem lehet elpusztítani. Változó személyisége tehát nem kiforrt, számtalan arca végtelen karakterlehetőséget jelent. Az a tény, hogy háromszor mégis elveri Döbrögit, tehát harcol és megnyomja 25x3 alkalommal a FIGHT! gombot, különböző arcokkal ruházza fel, amelyek doki, ács stb. karakterek formájában kerülnek nyilvánosságra. A játékban persze a FIGHT! gomb nyomogatása közben nem válthatunk avatart. Persze 75x megnyomni a FIGHT! gombot nem nagy eresztés a játékban, mégis hatalmas jelentősége van egy ország történetében. Ha bazooka-val ütünk, akkor az 3 napi DO teljesítését jelenti, de ez még csak csatában is kevés, szóval BH-t nem nagyon kapnánk érte. Mégis e mű hősként tünteti fel Matyit példamutató viselkedéséért. Talán azért, mert akkortájt ritkábban bokszoltak, vagy tán azért, mert békésebb világot éltek, többek között a gúnárok igazsága miatt. Jobban a figyelem középpontjába kerülhetett az, aki verekedett, mint manapság. Akkortájt ez nem volt divat!