Karácsonyi lomtalanítás

Day 4,053, 11:38 • Published in Hungary Hungary • by montaigne
Karácsonyi lomtalanítás

Ha Karácsony, akkor nagytakarítás, kupi-rendezés, miegymás.

-Ki kell dobni minden felesleges cuccot, különben ellep a trutyi-cunami!

Ha ez ennyire egyszerű lenne…A feleségem úgy kapaszkodik a régi vackokba, mintha szent ereklyék lennének, vagy legalábbis a korona gyémántját próbálnám kidobni.
-Ezt nem dobhatod ki! Ezt …emlékszel, ezt első közös Karácsonyunkra kaptam, ráadásul pont tőled!
-És akkor? Leégett a motorja, javíthatatlan, van helyette másik, azt is Karácsonyra vettem.
-De nem az első közös Karácsonyunkra!
-Viszont lehet, hogy az utolsóra, ha továbbra is kapaszkodsz belé!
-Nem dobhatod ki!
-Már ki is dobtam!
-Szívtelen!
-Kacathalmozó!
-Diktátor!
-Anarchista!
No, ezt jól megbeszéltük. Éljen a Karácsony, a szeretet ünnepe! Ő sírva vágta be maga mögött a konyhaajtót, én meg lementem a pincébe bütykölni a konyhakert leendőbeli magaságyását. Nehogy már a nyuszi vigye a puskát!…ja, elgondolkozhatok azon, hogy esetleg gonosz módon visszaveszem a karácsonyfa alatt levő ajándékokat. Más kérdés, hogy utána kinek is adnám oda? Tegyem el jövőre? Ezzel is csak a kacatokat halmoznám. Dobjam ki? Akkor meg minek vettem meg? Hogy nem sejthettem? Dehogy nem! Pontosan tudtam, hogy ez lesz, hiszen minden Karácsonykor ez van. Róka fogta csuka fogta róka…

Vigasztal a tudat, hogy még így is egy rakás lomtól sikerült megszabadulnom. Sajgó derékkal, de a jól végzett munka öröme okán fütyörészve jöttem fel a pincéből. Mindössze a gérvágót kellene még megkeresnem, az meg még a padláson maradt a múltkori meló miatt.
És akkor hasra estem. Egyszerre fájt a térdem, a fejem, az orrom, meg a csuklóm. A szemüvegkeretem is megrepedt. Mi volt ez?

Csak nem?
Csak nem azok a cuccok, amelyeket ma reggel kivágtam a kukába? Alábecsültem a feleségem lommentő képességeit. Amit a pincéből kora reggel kivágtam a kukába, azt ő szabályszerűen mindent visszacsempészte a padlásra. No de most, hogy azt hiszi, hogy megmentette a lomokat, már lazán kidobhatom, vagy még jobb ötlet: elviszem az újrahasznosíthatóba. Na erre varrjál gombot, hehehe!

És akkor, ha már így alakult, van itt a padláson egy titkos szilvapálinka lerakat, pont ilyen alkalmakra. Lássuk csak mit is mentett ki az asszony pajtás!
1. A gyerekek első osztályos tankönyvei, dobható.
2. Kiszínező füzetek. Szintén dobható.
3. Emlékalbum, nulla emlékkel (kitől, kinek, minek?)
4. A gyerekek kezdetleges firkái, tükörfelirattal. Merthogy balkezesek és sokáig nem úgy írtak, mint a többi fehér ember, hanem minden betűnek a tükörképét. Ez lehet, hogy nem balkezesség miatt volt, de a lényeg, hogy elmúlt.
5. Képességfejlesztő füzetek. Haha…a fiamnak mostanában vallottam be, hogy attól rettegtünk, hogy ő egy kicsit nyomi, ezért extra képességfejlesztésre ítéltük őt. Ő meg bevallotta, hogy ilyen alkamakkor házi feladatokat is adtak fel, amelyeket eltitkolt előlem, így aztán eltanácsolták őt, mint reménytelen esetet. Ahhoz képest viszont nem is annyira nyomi.
6. A harmadikos matekfüzeteik. A fiam kézírásával látok néhány szomorú szmájlit és egy rövid szöveget: „Nem értem”. Utána „mert nyomi vagy” – ez meg a lányom kézírása. Kíméletlen bestia. Az anyjára hasonlíthat.
7. Ohohóóó…a fogalmazás füzeteik! Na lássuk csak…”János vitéz és a mesevilág”, bla bla…hátulról lapozok előre. „A magyar népköltészet”…bla bla…nah…

…és legvégül…”A nyári szünet legszebb napja”.

2012 nyara. Emlékszem erre a nyárra! Minden olyan jól sikerült! A bank a tervezett időben adta ki a szabadságomat, a feleségemet is pont akkor engedték el és mivel nyugalomra vágytunk, nem a Balatonra mentünk, hanem a Fertő tóra. Onnan meg, ahogy úri kedvünk tartotta minden nap csillagtúrákat szerveztünk. Bécs, Pozsony, Bükfürdő. No meg osztrák oldalon az a kurvára giccses, jódrága St Margarethen gyerekpark. És a fertődi kastély, a nagycenki kastély, Kismarton, a balfi kénes ásványvíz kóstoló. Hehe…mekkora sírás volt, amikor belekortyoltak! De legalább emlékezni fognak rá!

Na lássuk mit is ír a lányom!

„..és akkor végre egy egész napos unalmas kastélynézés után végre visszaértünk a nyaralóba. Apa azonnal elkezdett szkájpolni a munkatársaival és anya hiába mondta neki, hogy ne használjon ilyen szavakat a gyerekek előtt, hát persze, mert ezeket a csúnya szavakat angolul is értjük. Anya elsírta magát és elkezdett főzni, mi meg kimehettünk az utcára biciklizni. Anya mondta, hogy sisak, könyökvédő, térdvédő, mi meg mondtuk, hogy „ja persze”. Még utánunk kiáltott, hogy vigyázzunk magunkra…”ja persze”. De akkor már nagyon izgultunk, hogy ott lesz-e Peti, ahol megbeszéltük. Peti egy nagyon menő srác és az apukájának van a legmenőbb munkája az egész világon, ő kezeli a világ legnagyobb aszfaltozó gépét és időnként Petinek is megengedi, hogy felüljön a gépre. Ezen a gépen az ülés legalább öt emelet magasan van, de én bátor voltam és felmentem, meg a Peti apukája amúgy sem ért rá, az aszfaltozáshoz meg két ember kell. A kicsi nyomi tesókám azt mondta, hogy ezt nem lenne szabad…ő ezért aztán végig lent maradt. Peti beindította a gépet és úgy vonultunk végig az utcán, mint a birodalmi hadsereg.

Az, hogy kidőlt a kerítés nem a mi hibánk volt. Illetve az egyes egyedül a Peti hibája volt, túl későn állította meg a gépet. Visszafele már egyedül tette meg az utat, nekem mennem kellett, mert várt a vacsora. Ez volt a nyár legjobb napja”.

Hajjaj…talán mégsem kellene minden kacatot kidobni. És most már értem, hogy miért tiltakoztak olyan élénkek a gyerekek, valahányszor szóba került, hogy visszamegyünk a Fertő tóhoz.

Boldog Karácsonyt!