Központ [Center]

Day 392, 13:32 • Published in Hungary Hungary • by Quicksilver

Center ma valódi központtá vált.Visszafojtott lélegzettel néztük a csata folyását, miután mi magunk is megvívtuk a magunk kisebbb és némelyek a nagyobb csatáit, miután hozzátettük a magunk picinyke tégláit a falhoz. Néztük a többi csatateret is, de ezúttal éreztük, a Center volt az, amit most már valószínűsíthetően a háború fordulópontjának tekinthetünk. A sarokponttá vált, amin egy ország, és talán egy szövetség jövője is állhat – vagy veszhet. De nem veszett el. Állta a tengerentúlról özönlő harcosok árvizét. Állt büszkén, mintha minden ember, aki ott harcolt, átérezte volna a történések valódi fontosságát. Bátor emberek védték a szövetség minden részéről, és még néhányan azon kívülről is. Bátor és elszánt emberek. Láttam hősöket, láttam önzetlenséget, láttam hozzájárulásokat és láttam hősiességet. Jó volt mindezt látni. Mindkét szövetségnek megvan a maga története, a csontvázak a szekrényben, a múlt és a sötét oldal, de ma este a választás leegyszerűsödött – ők vagy mi. És a végén az országukat védők s szövetségeseik emelhették fel a véres de diadalmas zászlót magasra, és énekelhettek győzelmi indulókat. Mert győztek, egyszerűen és egyértelműen. A dagály megfordult. Mindig megfordul.


The Center became a real center this day. We watched with bated breath, after fighting our little fights, or before the real big ones came into the battle, and we watched the other battles too, but still it was The Center now that counted as the turning point of all this war. The keystone, on which a nation’s and even an alliance’s future stood – or fell. But it did not fell. It stood the flood of warriors from all over the seas. It stood valiantly and it stood as though every man who fought there understood its real importance. Brave men defended it from all over the alliance, and even from some outside it. Brave and dedicated man and women. I saw heroics, I saw selflessness, I saw contributions and I saw might. It was good to see. All the alliances have had history, a checkered past, and dark sides, but today the choice was simple – them or us. And at the end it was those, defending their country, who could lift the blood-soaked banner high and sing victorious songs. For the PEACE won, pure and simple. The tide turned. It always does.