Két katt

Day 1,674, 08:29 • Published in Hungary Hungary • by Rodric

Jó múltkorjában a csopper szobában egy személyazonosságát felvállalni nem merő, álnév mögé bújt játékostársunk felrótta, hogy túl sokat írok a GÁTosokról, és túl keveset másokról. Ezzel a felvetéssel máskor is találkoztam már egyébként. Megvallom, kicsit mindig rácsodálkozom az ilyesféle mondandóra, mert én a magam részéről ezt teljesen természetesnek tartom. Tüzér vagyok, miért kellene hát a számomra ismeretlen Hunbetyár század 3. regimentjéről értekeznem? Viszont a fent emlegetett beszélgetéskor egy számomra is érdekes ötlet vetődött fel, mi szerint megírhatnám az „ismeretlen katona” történetét. Vagyis azét a kétkattosét, aki mindig csendben teszi a dolgát, nem lép ki a reflektorfénybe. Róluk bizony ritkán veszünk tudomást, nekik ajánlom hát ezt az aprócska irományt.

Két katt

A két hadsereg felsorakozott a csatához. Távolról csak lélektelen gép- és húsmassza, de közelről fegyvert markoló, esendő, ám mégis elszánt lények, akik félelemtől és vérszomjtól szaglanak.
Egy volt közülük.

A fickót nem ismerte senki. Látták már többször, de a nevét a mellette álló sem tudta volna megmondani. Tekintetét az ellenségre szegezte. Nem fecserészett rajában lévőkkel, hogy idegességét csillapítsa, ahogy oly sokan mások.
Senkit nem érdekelt, hogy honnan érkezett, kiféle-miféle. Csak az számított, hogy ott volt. Önként állt csatasorba, nem sorozták, nem számított a hivatásosok közé, nem a zsoldért harcolt.

Nem motiválták önös érdekek. Szüksége volt rá a hazának, mint már annyiszor, hát eljött. Nem akart kitűnni, de mindig megtette a magáét. Nem volt hősködő fajta, de annál inkább megbízható.
Feláldozta volna az életét, de nem kért semmit cserébe. Nem állt sorba az osztásnál, pedig sokkal több adót fizetett be az államkasszába, mint azok többsége, akik nyújtották a kezüket. Nem érdekelte. Nem lázadt, mert sosem a hatalmon lévőket szolgálta, hanem az országot. S mivel így tett, nem is kellett soha új otthont keresnie.

Nem gyűlölködött. Nem nézte, hogy bajtársa az oldalán kuruc vagy zsidó, buzi vagy tolvaj, KARDos vagy HUpákista. Ő tudta, hogy ki az igazi ellenség. Nem kereste másokban a hibát, mert tisztában volt vele, hogy ő maga sem tökéletes.
Nem szidott senkit, ha rosszul ment a sora, inkább csendben dolgozott azért, hogy jobbra forduljon. Talán ezért nem is folyt bele a politikába. Azok odafent általában pont fordítva csinálták. Sokat pofáztak, de konstruktivitás annál kevesebb szorult beléjük. Az ismeretlen katona nem akart pusztán a pénzért kongresszusi tag lenni, nem akart a poén kedvéért elnököket kigolyózni, nem akart másokat demagóg féligazságokkal manipulálni.
Nem volt a szavak embere. Csatakiáltást sem hallatott, amikor nekirontottak az EDEN erőinek. Csak a tűzváltó kart állította előbb egyes majd sorozatlövésre. Egy katt, két katt. Aztán megszólalt a gépkarabélya. Az beszélt helyette.



by Rodric