Köszönöm, Lengyelország!

Day 719, 14:00 • Published in Hungary Hungary • by Katz feldkurat

Igen, hálával tartozom aranyos kis északi szomszédainknak, hiszen voltak annyira előzékenyek, hogy felvidéki offenzívájukat a tervezett szintugrásom napjára igazították! Nem kell egy koszvadt rw-ben ütnöm, hanem igazi izgalmakat és kihívást rejtő harcmezőn léphettem át a második x kapuját! Ráadásul este támadtak, amikor rá is érek aktív és vonzó csatákat keresgélni, ahol kiélhetem virtuális vérszomjamat, ha már a lakótársam órák óta valami kanadai nőkkel szkájpol és untakozni kényszerülök.

Szóval, köszönöm neked, Lengyelország, megy innen egy hatalmas ölelés, ebből a heilongjmittudomén koszfészekből, ahova hetekkel ezelőtt költöztem a nemkülönben izgalmas és rengeteg kikapcsolódási lehetőséget ígérő Alaszkából (Bear Grylls-féle szemgolyóevést és hasonlókat nem számoltam bele ebbe a kategóriába). Ha Lengyelország egy lány lenne mellettem, nagyon hálás lennék neki ezért a tettért, nemkülönben lehetőséget biztosítanék neki a mellettem heverő három napos tányérok eltüntetésére, amik mára már akadályoznak a szabad mozgásban.

20-as szintű lettem. Milyen bájos ez a szám, milyen kecses az a kettes ott a nulla előtt, azok a művészi ívek nem is emlékeztetnek az egyes szám katonás feszességére, zord egyértelműségére és veleszületett korlátaira. Egy kettest ezer módon le lehet írni, az ívek szögét változtatva, a talapzatot meghúzva, avagy rövidebbre véve, esetleg egy kanyart még hozzátoldva a végére, miközben egy egyest nagyjából egyféleképpen tud az ember megalkotni. A szabályok és kötöttségek láncaiból egyenesen a szabadság és a felszabadult elme ormaira repített a mai este, hála érte, Lengyelország!

Örömöm tehát végtelen és határtalan, mint a mondabeli Zala-folyó alsóbagodi szakasza, ennél már csak az lenne a jobb, ha az a fránya fal nem mínusz 70 ezernél lenne.

Lengyelországon kívül megköszönném még az MKKP tagjainak, továbbá Ronikának, mátkámnak, valamint Mikrobinak, titkos tisztelőmnek, a KARD-nak, akiknek a szekerét tolom, Lord Heckmannak, aki szerint szélsőzsidó-balliberális-idegenszívű talicska vagyok, drithnek, a rengeted szófordulatért és szokatlan szóösszetételért, amit megoszott velem egyik levelében pár hónapja, Monsznak, aki embert faragott belőlem és igazi katonát, Ludrewnek, aki annyit mesélt a régi időkről, rlazolnak, aki még nálam is gyengébb volt a században és még sok-sok itt nem említett embernek (esetleg multikarakternek) azt, hogy megérhettem ezt a csodás jubileumot, centenáriumot, örömünnepet!

Ui: javaslom, vezessük be a 20. szint elérése után azt, hogy mindenki, aki olvassa az ünnepelt cikkét, küld neki némi pénzt. Devizanem lényegtelen. Jó ötlet, ugye?

Ui2: Persze, juccernek is köszönöm, nélküle nem lehetnék az a macsó, aki vagyok. Bármit is jelentsen ez a mondat,



katz
ünnepelt