Join the new world

Hogyan kerültél az erepublikra és mi fogott meg a játékban?

A magyar Wikipédián olvastam róla egy szócikket még 2008 júniusában, és rögtön megtetszett hogy a játéknak van magyar vonatkozása - addigra már megalakult néhány párt, és egy-két korábbi elnök is fel volt sorolva a szövegben. Akkoriban bekerülni kétféleképpen lehetett: vagy béta tesztelőnek kellett jelentkezni, vagy a korlátozott számú (ha jól emlékszem 5) meghívók közül kaphattál egyet valamelyik játékostól. Én az előbbit választottam, és másfél hónap elteltével már postázták is az adminok a regisztrációt lehetővé tevő e-mailt. Hamar megszerettem a játékot; kedvesen fogadott az akkor még maroknyi aktív magyarság, elkezdtem olvasni a régebbi cikkeket, és meghívtam pár haveromat is.


Milyen érzés volt a román megszállás idején élni?

Jóllehet nehéz volt munkát találni, folyamatosan zaklattak minket a románok, és valami hihetetlenül alacsony fizetést kaptam, mégis úgy emlékszem vissza a román megszállásra, mint a játékban eltöltött egyik legszebb időszakomra. A reportoló, cikkeinket feljelentgető, ellenünk kongresszusi szinten szövetkező románok hihetetlenül összekovácsolták az elcsatolt területeken élő magyarságot. Napi kapcsolatban voltunk gyakorlatilag az összes kisebbségi magyarral, fejből tudtuk melyik cégeknek magyar a tulajdonosa, és naprakész, egymással partneri kapcsolatot ápoló magyar nyelvű sajtónk volt. (Állítom, a színvonala jobb volt, mint az odahaza kiadott cikkeknek, mert mentes volt a politikai acsarkodástól.) Leigázott népként megmaradni csak dagadó büszkeséggel a mellünkben lehetett; és olyanokból is előjöttek a hazafias érzések az eRepublik kapcsán, akik IRL más habitusúak. Nem cseréltem volna el a világ minden pénzéért se a sorsomat; az hogy miénk volt a morális győzelem, megmaradtunk az e-szülőföldünkön a megszállás ellenére, és végül ezek a területek visszatértek az anyaországhoz - olyan felemelő érzés, ami nem mérhető egyetlen megnyert csatához se.


Polgármester címet is sikerült elérned. A polgármester rendszerről mi a véleményed, milyen változást hozott a megszűnése?

Szerintem nagy hiba volt megszüntetni, egy tollvonással eltörölték a játékból a regionalitást, egyikét azon faktoroknak, ami miatt olyan nagy lelkesedéssel kezdtem játszani annak idején. A kongresszusi képviselők gyakorlatilag csak jelképesen, jobb esetben csak a kampányidőszak alatt kötődnek a városhoz, ahol indulnak. Ezzel ellentétben a régi polgármesterek - saját tapasztalataim alapján legalább is - személyesen ismerték a régió félszáz lakosát, giftelték őket, és egyedi programokat tudtak kidolgozni, ami passzolt a specialitásokhoz. Arról nem is beszélve, hogy a városoknak saját kasszájuk volt, és a kórházvásárlást is a polgármesterek intézték.


Te utánad az interjú alanyom vélhetőleg egy másik régi nagy játékos lesz, Ervin Rommel. Annak idején egy cikket is szenteltél Ervin Rommel elnök és Tóth Tamás gazdasági miniszter lemondásának. Ervin Rommel a Vaskapu találkozón jelentette be hogy abbahagyja az erepet. Mit gondolsz Ervin Rommelről?

Rommel öreg harcostársam, még a bétában ismertem meg. A román megszállás alatt átjárt hozzánk cukkolni az agresszorokat, de odahaza maradt és az MHP-vel pepecselt - sőt, az ország elnöke is lett 7 napig, de szerintem sem eMagyarország, sem az ő számára nem ez volt a legdicsőségesebb időszak. 🙂 A bejelentéséről még nem hallottam, sajnálnám ha tényleg így tenne. Mindenesetre egy történelmi kérdezz-feleleket még kierőszakolok belőle, mielőtt lelépne innen. 🙂 Kevesen vannak, akik még hozzá hasonlóan képben vannak az egy-két-három évvel ezelőtti emagyar eseményekkel, és leesik nekik a tantusz, ha egy béta-beli viccet elevenítek fel.


Interjúkat is készítettél korábban. Mi motivált az interjúzásban? Hogyan látod az erepublikon az interjú műfaj helyzetét?

Eleinte, a Csanád Vidéke régebbi korszakában szinte kizárólagosan regionális témákat publikáltam, így értelemszerűen eDél-Alföldön lakó politikusokkal, egyszerű emberekkel készítettem interjút. Később valamilyen aktualitáshoz kapcsolódóan adtam ki ilyen cikkeket, főleg olyan játékosokkal akiket már addig is ismertem, jó kapcsolatot ápoltam velük. Általánosságban úgy gondolom, az interjú rendkívül hálátlan műfaj - marha sok meló van vele, általában kevés vote-ot kap, ráadásul még a kommentelők se a cikkhez szólnak hozzá, hanem az interjúalanynak üzengetnek 🙂


Hét hónappal ezelőtti cikkedben a társadalmi szervezetekről írtál cikket. Azóta elég sok társadalmi szervezet szűnt meg de létrejöttek újak. Hogyan látod a társadalmi szervezeteket, van olyan ami hiányzik neked a régiekből?

A társadalmi szervezeteket létrehozóiról és koordinátorairól csak a legnagyobb tisztelettel tudok szólni, nélkülük és a civil alapítványok nélkül sokkal szegényebb lenne virtuális hazánk. Egy darabig, amíg IRL időm engedte jómagam is besegítettem a Ludovikába, irdatlan nagy melót végeznek ők is, de hasonló nagyságrendű az a felelősség is, ami például az UVVÁ-sok vállát nyomja. Még a Field Marshall rangom elérése után gondolkoztam azon, hogy létre kellene hoznom egy alapítványt ami a katonai ranglépést támogatta volna anyagilag - már csak a saját hibámból is okulva, mert körülbelül 10 gold mínuszban voltam addigra, és kölcsönök nélkül jóval később lettem volna FM. De még mielőtt tőkét szereztem volna a dologhoz, és elkezdhettem volna szervezni létrejött a Ludovika, ami gyakorlatilag ugyanezt tűzte ki célul. A régebbiek közül talán az Adam Zahovay által létrehozott Alapítvány a Magyar Honvédségért hiányzik legjobban; ez anno giftekkel segítette azokat, akik vállalták hogy naponta tréningeznek; felújítva pedig akár az egyszeri állampolgárok lanázását is támogathatná valami jelképes összeggel.


Rendszeresen megjelenik az újságodban a kongresszusba bekerülőkről az életrajzuk. Nem nehéz minden jelöltről adatokat gyűjteni és frissíteni az adatokat? Miért tartod fontosnak hogy rendszeresen kiadjad?

A legelső kongresszusi képviselőkről szóló összesítés egyfajta kísérlet volt - belekezdtem a cikkbe "lesz ami lesz" alapon, kíváncsi voltam, milyen visszajelzéseket fogok kapni egy alapvetően adathalmazt közlő cikkre. Mire eljutottam a végére, már jó pár órát elpepecseltem vele, és egy hangos "bah, hát ennyi melót egy cikk sem ér meg!"-gel fakadtam ki. Erre végül rácáfoltak az olvasók, a TOP5-be került cikkeim jó része pont ezekből az összesítőkből kerültek ki. Mára pedig egyfajta elvárás lett, hogy legyen ilyen életrajz-gyűjtemény az előfizetők és a bejutott képviselők részéről egyaránt.


Egyszeres Média Mogul vagy, az egyik legrégebb óta létező újság a tiéd. Viszont viszonylag kevés cikket adtál ki. Mi a titka annak hogy ilyen régóta köztünk vagy és még van kedved az újságírásban alkotni?

A CSV-t még 2008 augusztusában, regisztrálásom hónapjában alapítottam, úgyhogy tényleg az egyik legrégebbi aktív emagyar újság. Az első pár hónapban e-szegedi, majd kisebbségi magyar híreket közöltem, el is nevezték az újságot "az ellenállás lapjának". A motiváció akkoriban egyértelmű volt: azért írtunk, hogy egyben tartsuk a megszállás alatt élő honfitársaink közösségét, illetve hogy mi is értesüljünk az odahaza történtekről - akkoriban még egy kicsit bonyolultabb volt országot váltani a média szekcióban 🙂 Innentől hiátust tartottam egészen márciusig, a Dél-Alföld felszabadulásáig, mert másfélkattba mentem át, és amúgy is megfogadtam hogy nincs értelme írnom szegedi témákról, amíg eMagyarországon lakok, de e-(és IRL) szülőrégióm még elnyomás alatt van. Az újraegyesítés után egy darabig ismét helyi témákkal foglalkoztam - ezúttal nagyobb volt rá a kereslet, hiszen kormányrendelet kötelezte az embereket Szeged betelepítésére - mondhatnánk, a régió volt az akkori Hellokitti. Egy idő után megjelentek a terjedelmesebb tárcák, amelyek az adatok helyett főként a szépirodalmibb stílus fele mutattak, és végül ezek kombinálása történelmi visszaemlékezésekkel, kongresszusi összefoglalókkal hozta létre a CSV mai arcát.


Tagja vagy Magyarország legjobbnak tartott katonai alakulatának az Elitnek. Mit jelent az Elit tagjának lenni számodra?

Az elithez 2009 szeptemberében csatlakoztam. Drasztikus változásokat nem tapasztaltam korábbi, reguláris sorkatonaságomhoz képest: egy kicsit többet kell utazni, és valamivel nagyobb aktivitást vár el. Természetesen megtiszteltetés, hogy az ország legerősebb embereit gyűjtő egység tagjaként harcolhatok, de amikor Stanci meghívott jó ideig vacilláltam, mert nem akartam elszakadni a Nagy Lajostól, a századtól ami felnevelt és addigra már vagy 5 hónapja tagja voltam. Végül úgy fogadtam el a felkérést, hogy egyidejűleg megmaradtam századparancsnok-helyettesi beosztásomban, és a nagylajás srácokat azóta is boldogítom 🙂


Az interjút készítette: Boskos Balaban

http://lh6.ggpht.com/_CBvv85Qaoio/S3XEBatDhSI/AAAAAAAAAaE/f4GXDAAqjwc/FUSZT.jpg" width="400">