Hónaposság

Day 1,539, 16:19 Published in Hungary Hungary by Termetes Samu

Úgy gondolom rövid értékelést illik adni az elmúlt egy hónapról menthetetlenül belülről nézve a dolgokat.

Hosszú idő után vállaltam pozíciót, és hangsúlyosan Levesezredesnek. Valószínű, ha ő nem keres meg, nem lettem volna kormánytag, már csak azért sem mert senkinek nem jutottam volna eszébe.

Az egész ciklust meghatározó lépés volt a Románia elleni NE beadása és a támadás, valamint az ebből következő folytatólagos védekezés, és eltörlésközeliség. Sokan támadták, és utólag is támadják ezt a döntést. A magam részéről továbbra sem látom, hogy alapvetően más lehetőségeink lettek volna. Persze lehet nem lett volna muszáj siettetni a dolgot, de a lényegen ez nem sokat változtatott volna.
Egyetértettem az elnökkel a döntését illetően, és bár megfontolandó és bizonyára jogos is volt a kritika egy része, mely e döntést érte, a magam részéről utólag sem látom teljességgel tévesnek.

Bár az északi/nyugati kalandozást nem tartom ördügtűl valónak, és nem hiszem, hogy morális hullázással el lehet intézni bármit egy részben stratégiai játékban, mégsem gondolom, hogy kivitelezhettük volna eredeti területeink feladása nélkül ezt a tervet.
Két problémát látok továbbra is mindenféle kalandozással kapcsolatban. Az egyik, hogy nyíltan ki kell mondani, ha a terv részeként elfogjuk veszíteni eredeti területeinket. Előre megfontolt szándékkal kell a döntést meghozni, és ahhoz tartani magát a kormánynak, ha ezt a döntést a ciklus elején meghozta a kormány, akkor ehhez tartania kell magát. Nem kell tetszelegni, viszont őszintén kell beszélni.

A magam részéről továbbra sem hiszem, hogy kivitelezhető a ONE és tegyük hozzá saját magunk jelenlegi állapotában egy ilyen hadművelet. Ehhez szervezettség és erő kellene, ezeket sajnálattal, de nem látom.
Kritikám a ciklussal kapcsolatban részben önmagunk, részben helyzetünk kritikája. Aktivitás. Nem önmagában az egyes minisztériumokról/ kormánytagokról van szó, hiszen minden minisztérium működőképessége megvolt. Aktivitásunk hiánya elsősorban a kreativitás hiányát jelenti, a döntések lassú vánszorgása, ami az én értelmezésemben leginkább jellemzi helyzetünket.

Mielőtt rám sütnék megint, hogy melankóliázok, - vagy ahogy mások fogalmaznak: mindig mélabúsan ömlengek - szóval, semmi kedvem siránkozni, hisz a kulcs a miénk, javítható, jobbítható ez, csak kell hozzá akarat meg embör.

A magam részéről köszönöm Levesnek, hogy megtisztelt bizalmával, remélem Ő is úgy gondolja, hogy nem voltam kárára se a kormánynak, se az országnak. Természetesen remélem így vannak ezzel az olvasók is, minden szóért, melyet leírtam, nyugodt szívvel vállalom a felelősséget.

TS