Join the new world

>>> Ezt a "rövid" helyzetértékelőt ma déltájt küldte el hozzánk a United RawMaterial Producer igazgatója, aki röviddel a román megszállás előtt távozott Podoliából. Útibeszámolóját már a biztonságos Uralból (avagy Magna Hungáriából) juttatta el, bár a rossz műholdkapcsolat okán - hiába, ilyenek ezek a tranzisztoros korszakból visszamaradt szovjet csodák - közel 3 óráig tartott míg végül bejutott a szerkesztőségbe >>>

NewWorld Era (NWE) 558. nap - Khmelnytskyi reptere, Ukrajna

A hajnali derengésben tudtam csak megszemlélni jobban a környéket. A kifutópályán még mindig éktelenkedik egy-két bombakráter, a felvezető utakon itt-ott még a "dicső román hadsereg" gépeinek hátrahagyott roncsai is láthatóak. A terminál sem túl meleg, hiszen még nem volt idő újraüvegezni az ablakokat - egyébiránt a terminálra finoman szólva a minimalista a legjobb kifejezés: három fapad, egy rozoga asztal, repedezett kőpadló (ami, kitudja miért, a sajómakkai orvosi rendelő váróját idézte fel bennem; gyermekkoromból). Kísérőnk, az ukrán hadsereg hadnagya, mentegetődzik is eleget - furcsa mód mindezt ízes magyar nyelven teszi. Kiderül, hogy kárpátaljai, aki korábban még a magyar honvédség sorait erősítette.

A konzulátus már éjfélre kihozatott bennünket a reptérre. Felesleges túlbiztosítás? Nem hiszem - a románok "5. hadoszlopa" még mindig aktív errefelé; szinte egész Ukrajnát megtisztították tőlük, de valahogy Podoliában maradt még elég belőlük. Néha csak a bosszantás a céljuk, Khmelnytskyiben nincs szinte olyan házfal, amit össze nem "Matzáztak" volna. Esetenként a gazdasági szabotázs fegyveréhez nyúlnak: a piacra tartó kenyeret "valaki" lelopja a teherautóról, hamis bankók jelennek meg közforgalomban. Azonban a nyílt harchoz már nincs bátorságuk - inkább bevárják a román regulárisokat...

Pilótánk, Szergej közli, hogy még egy ideig biztos nem tudunk felszállni - a bal motorhoz még alkatrészt guberálnak a roncsokból. Sebaj, gondolom, ráérünk! Na, ekkor csapódott be az első gránát valahol a városban. A magyar hadsereg csak egy napja vonult ki s a keselyűk máris lecsaptak! Hamarosan felbőgött a légiriadó-sziréna is, de ez szerencsére vaklármának bizonyult.

Szergej már a gép motorjait melegítette, mikor egy katonai konvoj gördült be a reptérre. Hadnagyunk az őrszemélyzettel való parázs vita után bejelentette, hogy lesz pár újabb útitársunk is - pár ládányi robbanófej képében. Mikor többen tiltakozni szerettek volna, gyorsan beléjük fojtotta a szót: az ukrán hadsereg feladja Podoliát és észak felé vonul vissza, hogy egyesüljön az ottani magyar expedíciós erőkkel; Khmelnytskyiből ez lesz az utolsó gép kifelé - akinek nem tetszik, az mehet gyalog avagy "ebédelhet matzáéknál". Szép kilátások mondhatom! Így hát megindultunk az öregecske Antonov teherszállító felé, melybe az ukrán katonák szorgosan rakodták befelé kedves, szótlan "útitársainkat". A gép oldalán öles ciril felírat: Másenyka. Mikor Szergejt kérdeztem, hogy mi ez arcán széles mosollyal, tört magyarsággal közölte: "Így hív enyim menyasszony! Hoz szerencsét." Utólag, csak így ismeretlenül is, köszönet Mása a rahedli mázliért!

Már ráfordultunk a kifutópályára, mikor a román hadsereg megkezdte a reptér belövését. Szergej hangja betöltötte az egész gépet; nem hittem volna hogy a pilótánk egy nyelvzseni, hisz' folyamatosan és hibátlanul káromkodott vagy egy tucat nyelven. A mellettem ülő, idősebb úriember esernyőjét szorongatva arról kezdett beszélni, hogy először ül repülőgépen; hogy ez mennyire izgalmas ésatöbbi... Valahogy nem tudtam rákoncentrálni. Bizonyára csak újonc tüzérek szórták a gránátot, máskülönben már a pálya felétől többször telibe trafálhattak volna. Aztán egyszercsak mégis a levegőben voltunk! Megúsztuk!

A repülő ablakából tisztán ki lehetett venni a reptér környékére bevonuló román tankhadosztályt, a Khmelnytskyi külvárosaiból kígyózó füstoszlopokat, illetve az éppen kilőtt irányítótornyot, ahogy ráborul a reptéri terminálra. Kevésen múlott...

>>> Ha minden igaz, folytatása következik hamarosan >>>