Join the new world

Ah, egy újabb nagyszerű nap... Reggel még alig töröltem ki az előző napi könnygázt a szemgödreimnek nevezett üregekből, máris látomásom volt. Legalábbis szerettem volna, ha az lett volna.
Mintha egy nap se telt volna el, ott feszített előttem az aktatáskás fószer, majdnem kifogástalan öltönyben, rajta egy halványsárga folttal.
- Mustár? - kérdeztem együttérzően.
- Aha - bólintott szomorúan - amióta nincs a Sarki bolt, nem tisztítom ki ezt a részt.
Már majdnem sajnálkozni kezdtem, amikor rájöttem, hogy a sikátorban pont az én kukám mellett áll, amiből félig megevett almacsuma kandikált ki. Eltereltem hát a figyelmét, miközben odafelé araszoltam:
- És, mi járatban szerény hajlékomban?
- Változott a helyzet, újabb feladat - hivatalozta.
- Ahha... - tereltem tovább, az almamaradékon tartva a szemem.
- Itt van pár papír, ezeket kell kiosztani az embereknek - nyúlt a táskájába, vesztére.
- A kiknek? - nyílt 1 milliméterrel tágabbra a csipám. Az elemózsia már a zsebemben volt.
- Tudod, a magyaroknak.
Tulajdonképpen sajnáltam picit. Ebben a napszakban és állapotban még én sem szoktam érteni magam.
- ... akik ugyanúgy beszélnek, mint Te... majdnem - próbálkozott tovább.
- Tudom, kik azok a magyarok... de mit kezdjenek egy halom papírral? Mustár van hozzá?
- Nincs... azaz - pislantott a gallérjára - nah, izé... ez amolyan szamizdat.
- Hogy kínozzuk halálra az ellenséget?
- Nem "szadizhat"... tiltott propaganda - harapta el a "seggfej" szót. Kezdtem örülni, végre valami érzelem - Van ez az új párt... az eRMDP - PDMeR, minden új lakost szivesen lát a tagjai közé, hogy aktívan segítsék az országot - az előbb kiemelt szót feltűnő rosszallással szilázta ki fogai közül felém.
- Felőlem... - tápászkodtam fel - na nyomasd a cuccot.
- Ez nagyon fontos - emelte fel mutatóujját...
"Jaj ne, már megint a mutatóujj..." - de tovább nem tudtam a gondolatfoszlányt folytatni, mert hirtelen az utcán találtam magam és lelkes fejjel kerestem a magyar szót a piactéren.
Hihetetlen sikerem volt. Ketten összetépték a papirost, hárman összehajtogatták, majd a kukába dobták. Négyen zsebrerakták, de ők tüzifát vittek, szerintem gyújtós kellett nekik. Örömömben egy tétova csoporthoz haladtam, akik a salátáspult mellett álldogáltak. SENKI nem vesz salátát Marikától, nyilván újak voltak. Szó nélkül kiosztottam az iratokat, majd feltűnés nélkül arrébblibbentem, miközben elcsentem egy krumplit a szomszéd pultról. Visszasandítottam, a csoport pusmogni kezdett, majd a szórólap tanulmányozása után térképet vettek elő és elindultak egy irányba. Hmmm... remélem megtalálják, amit keresnek...
Fütyörészve indultam a melóhelyemre, ahol valami eufória lett úrrá rajtam - kiváncsi vagyok, hogy a következő lakói a következő, általam üvegezett álomháznak mit fognak szólni, amikor meglátják mindegyik ablakon, hogy:

[a url=http://www.erepublik.com/party-2061.html]eRMDP - PDMeR[/a]

trálláláá....