eSzeged történelme I. rész, avagy ilyen volt az eRepublik két évvel ezelőtt

Day 993, 08:36 Published in Hungary Hungary by Ludrew


[A cikk ismételt kiadására azért került sor, mert az előző 4 óra után „rosszindulatú kóddal vált fertőzötté” a hacker okozta káoszban, a legutóbbi cikkeim jelenleg sem láthatóak. Aki már olvasta, attól csak egy voteot kérnék, akiknek pedig új a tartalma, jó szórakozást kívánok a cikkhez!]

A V2 bevezetése óta gyakorlatilag kétkattosként tevékenykedek, a harcmodullal és a formulákkal, átkonvertált skillekkel kapcsolatban máig komoly fenntartásaim vannak. És bár az aktualitásokkal az előbbiek miatt kevésbé vagyok képben, eMagyarország múltjáról összegyűjtött információm még megvannak. A készülő etörténelmi monográfiám egyik tagjaként most közreadok egy részletet eDél-Alföld, a számomra legkedvesebb régió történelmi összefoglalásából. Ez a fejezet a kezdetektől a V1 bevezetéséig tárgyalja az eseményeket; az átdolgozott, bővített, korábban így egyben soha nem publikált rész tehát majd pontosan a 2 évvel ezelőtti eRepublik világába vezet minket.


eSzeged korai történelméről viszonylag keveset tudunk, főként az aktív helybeli játékosok igen alacsony száma miatt. A újonnan regisztrálók többnyire elkerülték a magyar vidéket, lévén kórházat csak Budapesten és a Nyugat-Dunántúlon találhattak. A Dél-Alföld legelső egészségügyi intézményére egészen 2009 márciusáig várni kellett – de erről majd később.

2008 májusából maradt fenn az első polgármester neve, Szilagyi Paul a Magyar Reform Párt színeiben irányította a régiót. A politikus programját az Új Nemzedék című lapban publikálta. Ekkoriban mind a közösségi élet, mind a média igen gyér volt: az ÚN-en kívül csak egy szegedi újság, a Humorzsák létezett. Paul kifejezetten háborúellenes játékos volt, wellnesscégét veszteségesen üzemelte, hogy giftekkel segítse az embereket. Érdemes megjegyezni, hogy akkoriban a háborúba igen könnyen bele lehetett halni, hiszen csaták csak ritkán zajlottak, ember ember elleni küzdelem volt, és az amúgy is alacsony kvalitású kórházakba csak akkor lehetett betérni, ha a wellnessed 10 alá süllyedt. Nem meglepő, hogy Szilágyi ilyen körülmények között a háborút sürgető játékosokat némi gúnnyal „harcimacziknak” aposztrofálta. A cégadót 20HUF-ban, a házadót 5HUF-ban állapította meg. A következő választást latnat (Magyarországi Demokratikus Munkáspárt - MDMP) nyerte aki ma már - Paullal együtt - szintén halott állampolgár. Júliusban ismét Paul nyert.

Augusztusra valamelyest növekedett a lakosságszám, már 28 dél-alföldi nevét olvashattuk a Society fül alatt, 21-én, közvetlenül a polgármester-választás után pedig létrejött a régió harmadik újságja, a Csanád Vidéke. A választásokon jelöltet állított a Corvin Párt (szilard69), a PPL (Tyrke), az MHP (v1rush) és az MNP (infested tito). Végül szilard69 lett a befutó, a hét leadott szavazat közül hármat megszerezve. Újságunk interjút is közölt az akkor még viszonylag tapasztalatlan - 15 napos - játékossal. Megfontolt lépésekkel szerette volna növelni a bevételeket, és tervei között szerepelt egy kórház felépítése is. Az akkoriban hatalmon lévő kroovy-kormány 650 HUF-ot szándékozott folyósítani a gyengébb, elhagyatottabb régióknak - így Szeged is bevételhez jutott volna.

„Azon leszek, hogy a lehető legtöbbet tudjak segíteni a régiónak, vagy legalábbis ne ártsak.” – hangzott a város első emberének ars poeticája. Ártani valóban nem ártott, megtették azt helyette a románok: az első világháborúként is ismert katonai konfliktus augusztus 28-án tört ki, egy nappal később pedig Kassa és Szeged román kézre került. A szegedi csata végeredményét a bugok (játékhibák) miatt sokan vitatták; a kroovy-kormány első nyilatkozatában még úgy fogalmazott: a cél mindkét régió visszaszerzése, de csak Kassáért kelljen harcolni. Szegedet tehát „visszaperelték” volna a román adminisztrátoroktól – valamilyen okból kifolyólag azonban a háború modul hibáira alapozott reklamáció egyik fülükön be-, a másikon pedig kiment.

A román megszállás alatt sem állt meg az élet: az emberek igyekeztek dolgozni – a magyarok általában magyar cégeknél. Az élelmiszeripar romániai magyar zászlóshajója az alfonz által tulajdonolt EMK_food volt, amely Szegeden működött, és a városvezetés még a támogatását is kilátásba helyezte a központi költségvetés terhére, lévén a Dél-Alföld kettes gabonaszintet kapott, ez pedig megszilárdíthatta volna a romániai magyarság gazdasági szerepét. A Corvinus Restaurant***** Q1-es kajacéget az utolsó pillanatban sikerült megmenteni a felvásárlástól több romániai magyar összefogásával. A Magyar Zen Gifts ajándékiparban szolgálta hazánk fiait; tulajdonosa az ismer államférfi, Weisz Manfred Huba és Phaidrosz (a karaktert jelenleg ekszer irányítja, itt nem róla van szó) volt. A cég vége akkor következett be, amikor Huba a vállalat eladására kényszerült – hazaköltözött ugyanis Magyarországra, ahol megalapította a Nemzeti Szolidaritás Pártját. A házgyártást a még Magyarországon alapított MT real estate képviselte. A cég vezérigazgatója az eredetileg adam111, majd mind111 néven futó Adam Zahovay volt. Fizetésképtelenné szeptember-október tájékán vált – ekkoriban már kezdett világosan látszani, hogy az izolálódási politika kevés eredményre fog vezetni, hiába került a területek 2/3-a Romániához, az ottani magyarság nem volt eléggé jól szervezett és nagy létszámú ahhoz, hogy önfenntartó életet éljen. A Magyar Állami Vállalatok célja az volt, hogy egy kézben egyesítse az elcsatolt területek cégeit; a terv befuccsolt, 1-2 vállalat üzemeltetése után megszűnt a szervezet.

Az eRMDP-t a gugucbatu (ma Wiliam Wallance néven ismert) alapította több társával együtt. Az első pártelnökválasztáson 38-26 arányban Weisz Manfred Huba lett a győztes Tbeni ellenében, mindketten hirdettek programot is. Ezenkívül értékes szavazatokat szerzett jukare és Wiliam Wallance is – hogy az ex-pártelnök nem tudta megtartani pozícióját betudható annak is, hogy a párttagság felé nem volt kommunikálva a két karakter (Wallance és gugucbatu) egyezősége. A TO fogalma jóllehet ismeretlen volt, a románok akkoriban is előszeretettel művelték; ahogyan újságunk tudósít a választások előtti napon: „eddig két provokatív román van a pártban, és további négyről nem lehet tudni, hogy magyar-e.” A pártot egyébként sok támadás érte, a soviniszta románok egyszerűen SPAM- vagy fake-pártnak nevezték. Jóllehet a fakeelés akkoriban nemzeti sportnak számított, és minden bizonnyal a párt soraiban is volt egy pár, ez merő inzultálás és vádaskodás volt a tisztességes játékosokra nézve. (Az adminok természetesen nem szankcionálták a „minden tag fake” kifejezéssel vagdalózó megszállókat.) A spam a románok szemében minden olyan újság volt, ami magyar nyelven jelent meg, és nem tartalmazott román (később román vagy angol) fordítást. Véleményük szerint a román alkotmány (fórumon volt megszövegezve, gyakorlatilag az ír átemelése volt egy az egyben, a nép- és fővárosnév lecserélésével) kimondja, hogy csak a hivatalos nyelve(ke)n, románul (vagy angolul) lehet megnyilvánulni az országban. Így hát reportoltak minden cikket, amit nem értettek – az adminok végül annyira megelégelték a dolgot, hogy egy Insider cikkben szólították fel a románokat, hagyják abba a magyar cikkek feljelentgetését. A megszállás alatt a Büszke Hazafi, a Magyar Szó, a Business Magazine, a Nemzeti Gárda, a Magyarinfo, a Turul, a Fittyfiritty és a Csanád Vidéke informálta a lakosságot.

Előbbi újságot a Mi Magunk Mozgalom adta ki, ami célul tűzte ki a megszállás alatt élő magyar nemzettestvéreink megsegítését gazdasági és kulturális értelemben is. Vezetője Kopi volt. Az újságban hivatalos kisebbségi közlemények, párt- és polgármester-választási kampányok kaptak benne helyet – nagyjából a „román megszállás alatt élők eMagyar Közlönyének” felelt meg. Kopi később kétkattos lett, majd egy eHorvátországi magyar párt tervén dolgozott, jó egy évvel azelőtt, hogy a déliek megtörpölése egyáltalán tervbe lett volna véve. Erős karakter lévén felkérték, hogy legyen magyar Elit hadsereg tagja, de ő ezt a kellő aktivitás híján nem tudta vállalni. A Csanád Vidékét pedig még Kassa és Szeged elszakításának éjjelén közfelkiáltással „az ellenállás lapjává” nyilvánították.

A munkavállalással kapcsolatban a régi fórumon külön téma nyílt az eRomániába szakadt magyar munkavállalók megsegítésére; Tiburzio meghirdette a romániai cégek bojkottját a „Magyar pénz, magyar érdek” és a „Ratio” című programokat. A tetszetős listába rendezett adatok segítségével mindenki könnyedén találhatott magának olyan árut a román piacon, amit nem Romániában gyártottak.

Tamastoro, Kassa polgármestere a magyar összefogást sürgette, és a V1 – akkor még csak sejthető – RW rendszerében bízva az ellenállás kiépítését próbálta megvalósítani. Terve szerint a magyarok az eHangya Szakszervezetet használták volna föl arra, hogy álcázzák valódi szándékaikat. Másik fontos szervezet volt a Romániai Magyar Alap, amelyet Huba hozott létre. Az adományok által fenntartott szervezet a magyar cégek munkásait akarta giftelni, valamint a V1 bevezetésével bányapályázatot akart kiírni.