Join the new world

Úgy tartja a mondás, hogy az ember, ahogy a bor is, az idő haladtával nemesedik. Sőt, egyenesebben bölcsebbek lesznek az aggastyánok, hiszen annyi mindent átéltek már az évek előrehaladtával.

Lajos bácsi igen idős, de hogy bölcs lenne, vagy nemes, azt kétlem. De mindenről megvan a véleménye, így bár nem szándékosan, de úgy alakult, hogy szimbolikusan megkérdeztem tőle, mit gondol Plato-ról. Nem gáz, mert az emlékezete már kihagy, olyan mint egy fasza számítógépes játék, ahol csinálhatsz bármit, jön a load game és kezdheted elölről. Ami addig volt, az nem számít. Na, nála is valahogy így működik a dolog, szóval gondoltam beadom a sztorit, aztán úgyis elfelejti. Persze nem így lett...

Történt, hogy édes drága nagymamámnál fát vágtam (hiába no, azt hittétek Pesten ilyet nem lehet? Pedig de, igaz Nagytétény már rendesen vidék), az egyik lendítésnél elkezdett berregni rohadt hangosan a csengő. Lajos bácsi nyomkodta becsületesen, talán a régi program kezdett el futni az agyában, amikor a gyártósoron serénykedett a palackgyárban (ezerkilencszázhetvenkettőtől ezerkilencszázhetvennyolcig!), de ez egy másik híres sztori. Persze nagyot hall az öreg, szerintem inkább semennyit.



De a látása jó, mert már messziről ordibál:
- Jajj, édes fiam, hát itthon vagy?
Kérdésre csak kérdéssel:
- Mi járatban Lajos bácsi?
Erre szokott következni a következő párbeszé😛 - Nagyon jó illatok jönnek tőletek. Palacsinta? - Igazából pogácsa. - Lekváros van? - Nincs, csak sima pogácsa. - Te, nálatok megy az ertéel? - Megy, persze. - Ááá, én már nem láttam tévét 1989 óta, amikor a Kádárt lelőtték az élő műsorba. A mocskos kommunista megérdemelte, elvette a földjeinket, pedig tudod fiam, enyém volt ott felfelé az az egész terület. Most ugyan egy szikla van, de azt a szovjetek építették bunkernek, áá, tudom én, pedig ha hagynak engem, akkor most ott élnék gazdagon, aztán adnék a fiataloknak munkát, mert ezek csak lézengenek egész nap, drogoznak, meg isznak és a diszkóban kefélnek. Neked sincs munkád, mi? Nem is lesz, nehogy azt hidd. Régen legalább volt munka, de milyen? Mocskos meló volt az, a tanács adta, cserébe megvette a lelkedet! Te fiam, diós palacsinta aztán van-e?

Szóval általában így beszélgetünk, de most valahogy lefagyott a windóz, mert Lajos bácsi elfelejtette, hogy miért jött. Persze mint fentebb láttátok, ez nem számított nála, de most lázasan dolgoztak a kopott kerekek. Elég szar lehet, velem is megesik, hogy kimegyek a szobából és nem tudom miért, majd mikor visszatérek, akkor jövök rá, hogy valójában rohadtul kell hugyoznom. És azon gondolkozom, hogy ez akkor nem esett le? Van egy kis programhiba az agyban, hát ez van. Most viszont Lajos bácsi kezdett nagyon elkeserítően kinézni, ahogy sápadtan nézett maga elé, hirtelen azt hittem, hogy bazmeg most fog infarktust kapni a nagy erőlködésben, itt előttem, na azt már nem, nehogy megmurdeljél Lajos bácsi! Feltettem tehát neki egy random kérdést, kihasználva a Save/load limitet.

- Lajos bácsi, azt hallottam, megint elveszik a földjeink!

Gondoltam ráijesztek, de nem. Az öreg elkezd éktelenül röhögni. Na köszi, most ebbe fog belehalni.

- Mi olyan vicces Lajos bácsi?

- Az kisfiam, hogy itt állsz egy fejszével a kezedben, mögötted egy picsányi föld, ami még csak nem is a tiéd, és attól félsz, hogy elveszik tőled? Oszt mire a fejsze? Azzal véded majd meg ezt a kis kertet?

Jól van, Lajos, kösz. Ezt megkaptam. De az öreg tovább röhög, gondoltam hát megkérdezem, hogy végül is mi járatban van?

- Elveszem a földjeid! - mondja és nevet tovább.

Ha ha...nagyon nagy poén. Nagyon belejött az öreg. Pedig ő jön mindig ezzel a sztorival...

- NE félj, amíg engem látsz! Áthozom a fűrészem és majd strázsálunk a kapuban. Aztán majd áthívom a veteránokat is! Ne félj, fiam!



Azzal röhögve továbbmegy. Egy öt percig még állok a kapuban, próbálom magamban visszajátszani a jelenetet, hogy ez most mi volt, és van-e értelme. De nem, még mindig nem értem. Semmi baj, dolgozni kell, mert a fák nem aprítódnak fel magától, holott igazán megtehetnék, de hát ehhez valamiféle OKJ-s képzést kell elvégezniük, gondolom, na szép Lajos bácsi elvette a humorérzékemet is, mert csak ilyen szarokat tudok kitalálni. (Megyek és beíratom a pólómat az egyetemre, hiába no, FELSŐoktatásban kell részt vennie 😃D)

Már öt perce rendesen dolgozom, mikor megint berreg a csengő. Lajos bácsi áll ott kezében egy fűrésszel. Beszartam rendesen, hogy az öreg komolyan gondolta az előző beszélgetést és tényleg azt hiszi, hogy elveszik a földjeink? Egy ártatlan kérdéssel, ami csak úgy kijött rajtam, ekkora törést okoztam szegényben? Basszus. Persze már az is meglepő volt, hogy emlékezett arra, amit beszéltünk.
Odamegyek a kapuhoz, szól, hogy engedjem be. Kezembe nyomja a fűrészt:

- Ezzel gyorsabban végzel az aprítással.
Majd megfogja a fejem és azt mondja:
- A legfontosabb az életben 3 dolog. Légy éber, légy stréber, légy héber!

Azzal bemegy a házba és még hallom, ahogy ordít:

- Lekváros palacsinta van, Erzsi néni?