Join the new world

Este van. Nappali híján fel-alá járkálok az utcákon és azon tanakodom, mit tehetnék.
Leellenőriztem, tényleg nincs lóvé. Nuku. Nothing. Stb. Mindössze két hétig güriztem, minden hétköznap, és ennyi a hála. Bár tulajdonképpen örülhetek is. A melóhely nyugis volt, és a minimálbérét sokat tanultam a házak alapozásáról, néha még 1-1 kalapácsot a kezembe adtak - hogy vigyem arrébb, mert útban van. Ráadásul véletlenül pont ma kaptam egy ajánlatot egy másik cégtől, hogy alkalmaznának. Talán ott látok már cserepet is! Na mindegy. Még van jó minőságű kajám, kecóm nincs, tehát a TV-t sem kell fizetni, és mivel az internet alanyi jogon jár, addig csak lesz valami, amíg rámtalál egy cég. A CV-m fent a helyén, gondolom holnap a Sarki bolt mellett szortírozhatom a jobbnál jobb ajánlatokat. Ez a kajálda tényleg frankó - legalábbis sokan járnak ide, és még a szomszédos WC forgalma is fellendül, amikor egy turista-csoport vételezik néhányat a legendás szendvicsből.

Szóval kiléptem életem első munkahelyéről. Amíg nincs más, addig lejárok a sereg edzőtermébe, ahol még arra is van esély, hogy meglőnek és kapok rokkantságit életem végéig - de leginkább csak sűrű izzadság és tesztoszteronfelhőkkal szolgálnak. Van pár csajszi is, de ők meg el vannak foglalva a "Neked milyen kaliberű?" - típusú kérdésekkel. Hiába kacsinthatnak, átlátok rajtuk, csak a fegyveremre fáj a foguk, amit amúgy is elkoboztak a vámosok, amikor idejöttem - így nem folyok bele a társalgásba. Azért jó lenne egy ágy. Amiben mondjuk matrac is van. Meg körülötte egy ház is. A sajátom. (Az irodalmi Nobelt és az adományokat a postafiókomba lehet küldeni nyugodt szívvel!)

Különben meg jó tett nem marad büntetlenül, a polgármestertől jött egy halom levél, hogy értékelik a munkakedvemet és ezért rámsóznak egy rakás strandbelépőt. Ez tök jól jött, mert ugye pont a strandon ismerkedtem meg azzal a fura fickóval, akinek a révén most újságírhatok. Micsoda véletlen...! Megyek is tovább henyélni, dolgozzatok csak rendesen! 🙂