Elnyúlás - avagy Hubántúli akusztika

Day 1,453, 09:11 • Published in Hungary Hungary • by Termetes Samu

Létszámellenőrzés. Elnyúlt a pamlagon, és észre se vettem, ahogy átaludta magát.

Elég sokat kopogtunk. Kopogás-koptatás volt a morajunk, itt ebben a világban erre cseréltük az élőbeszédet. Sok ember ritmusát ismerem, miközben hang helyett youtube felvétel tapad a névhez. -Ilyen ez, pont ilyen, sok esetben pont így jó. Elereszkedtünk magunktól.

Játék közben az ember, ha figyel, érdekeseket láthat, önismeretlen hézagokat póckolunk ki, vagy pöckölünk át a szomszédba, miközben mások ismeretlenjét tudálékoskodjuk ki. Már aki... Ehhez is kell egy fajta illetékesség -talán- akaratlan mosolyogni-való szorgosság. Ott hagyni estére a másnapra-valót, hogy reggel ébredéshez legyen szódavíz, fogmosáshoz fogkefe.

Idegesítő a folyton-tevés? Többnyire. Mindig tennivalót gyártani, akkor is ha nincs rá szüksége senkinek, önmagunknak fordulni, és olykor magunkba... ritkábban... másba. Elveket gyártani, és ragaszkodni hozzá, mintha muszáj lenne ... mert úgy látjuk magunkat, ahogy magunkat látni akarjuk. És persze ehhez díszlet kell, és ez a díszlet másnak kukába-való gönc és gyújtósnak-való asztal és szék, de nekünk a tér, amibe beleszőttük magunkat.
Ő nem vett jegyet, ő kiröhögött, Ő otthagyott a szünetben ... de nem mindenki. Csak a nem mindenkit nem mindenki látja meg a sötétben.

Elkopott a talpunkról a cipő, és ez így van rendjén.

Önzően Közösségi Cselekvő. Félrelépő. Hogy jó volt e szembe menni a logikussal, tudatosan mást csinálni, mint amit vártak, ezt igazából már meg se kérdezem, ez alapvetőnek tűnt mindig. Hogy ez kudarca ítélt próbálkozás volt, vagy egyáltalán kudarc volt e végül. Franc se tudja. Így volt kész. Így múlt.


Ígértem, hogy lesz ilyen, és mivel ilyen link-alakok vonzanak, itt is van, szemlézzed, de már válaszolni nem ér, kifutottál a térből, és most onnan kell leskelődni. Máshol lehet majd válaszolni, de az már máshova szól.


Lemegyünk hídba... Nem könnyű - ez belátható... Apró nyögés-nyögdécselés... hóhahó na kezdhetjük... odaátról-ideátról is... Lépkedjünk át rajtunk ide-oda, nézzünk mellénk a korláton át, a mélység nincs is messze, és innen nézve nem is olyan mély. Megtudja csinálni, -tapsolnánk ha kezünk nem lenne pilléré merevedve, már rajta lépked, cipője talpára rágógumi-maradék és kutyaszőr tapadt-ragadt, - mindig is tudtad, hogy jóleső érzés vagyni. Átkozottul jó. Mentolos rágógumi szorul az arc és a talp közé.

Azért jó volt odabaszni.


U.i.: Ugyanitt nemrég még top 25-ös karakter, elnöki ambíciókkal is rendelkezők számára eladó. Képes, egész-alakos jelentkezés a megadott címen.