Elnöki magyarázat

Day 472, 10:52 • Published in Hungary Hungary • by Morreau

Hol is kezdhetném? Talán kezdjük ott, hogy számomra ez a játék egy kiút, egy alternatív valóság, ahol tényleg tehetek valamit, ahol számítok, ahol létezik olyan, hogy közösség. Számomra az jelent valós sikerélményt, ha országunk, Magyarország és népünk, a magyarság képes küzdeni céljaiért és képes együttműködni, ha kell lemondani bizonyos dolgokról egy közös cél érdekében. Engem ez hajt. Ha nem látnék esélyt arra, hogy bármi hasonlóban részem lehetne Erepublikon, akkor már rég nem lennék itt. Ha ez nem elég egyeseknek, akkor azok olvassák a továbbiakat is!

Azzal folytatnám, hogy miként is lett megszervezve az elmúlt napokban a kérdéses, sokak szerint botrányosra sikeredett színjáték és hogy valójában mire és miért volt szükség.
Mint azt tudhatjátok, pár napja még valódi, vérre menő kampányt folytattunk a Szolidaritás és Kard pártok jelöltje ellen, Huba ellen. Az MHP és PPL pártok közösen jelölték Shaokot, egykori párttársam. Ez eddig adta a papírformát. Nem remélhettünk többet ettől a választástól sem, mint az előzőektől, hisz nyilvánvaló szavazatvadászatba torkollott volna, ezt bárki beláthatja. Mellesleg szeretném megjegyezni, szerény véleményem szerint mindkét jelölt megállta volna helyét az elnöki poszton, ha lehet még jobban, mint én. Hubáról kijelenthetem, annak ellenére, hogy nem került „hatalomra” ugyanúgy végzi értékes munkáját most is.

Emlékeim szerint hétfő este folyt le az ominózus beszélgetés, Quicksilver és mások, illetve köztem, az esetleges romániai puccshadjárat lehetőségéről. Azt hiszem a tapasztalt veteránoknak, akik már akkor is itt voltak, amikor mindössze párszáz emberrel kellett Romániai orra alá borsot törnünk, nem kell megmagyaráznom miért álltam nyitottan az ötlethez. Ez egy olyan lehetőség volt, ami új perspektívát adott, reményt a elkeseredettnek. Quicksilver nyitotta fel a szemem, hogy van rá esély, mégpedig jelentős esély, hogy rövidtávon visszaszerezzük az elvesztett területeinket. Kaptam az alkalmon, tárgyalásba kezdtünk. Először is felmerült bennem, hogy csakis kizárólag akkor lehet sikeresen megszervezni ezt, a sokak által elítélt műveletet, ha az itthoni választások előre biztosítottak és így nem vonnak el se energiát, sem pedig fontos szavazatokat. Remélem majd Quick is igazolja, hogy eleinte ragaszkodtam hozzá, amennyiben megegyezés születik a pártok között, akkor annak eredményeképpen csak is Shaok jöhet szóba, mint egységes jelölt. Makacs hozzáállásom nem vezetet sikerhez, Quickék elutasították a próbálkozásomat, amint erősebb hangnemre váltottam. Kisvártatva miután összeszedtem gondolataimat, rájöttem, mindenképp kompromisszumot kell vállalnom, akár Shaok helyett is, mivel más úton nem láttam reális esélyt a románok dominanciájának leküzdésére rövidtávon. Ezért tehát másodjára én kerestem fel Quicksilvert, és immáron a többi pártfő társaságában kezdtünk neki újból a tárgyalásnak. Rögtön szertefoszlottak a kétségeim a felől, hogy ez csapda vagy félrevezetés lenne, mivel mindenki jelezte képes a kompromisszumra annak érdekében, hogy sikerrel járhassunk.

Ezért tehát megegyeztünk abban, hogy egy közös jelöltet fognak a pártok jelölni és ezáltal mindnyájan teljes erőbedobással szervezhetjük a műveletet. Mint azt a mai csata is bizonyította, másképpen nincs realitása elvesztett területeink visszafoglalásának, legalábbis jelenleg. Megpróbáltunk egy olyan színjátékot megtervezni, ami eléggé kiszámíthatatlan a románoknak ahhoz, hogy bármit is tehessenek céljaink elérése ellen. Ehhez minden párt félre tette ellentéteit és olyan összefogás jött létre, aminek köszönhetően ma reggelre Magyarország a világ számos országában verhette vissza a román hatalomátvételre való törekvéseket. Ha nem született volna megállapodás és nem így alakul a helyzet, biztos vagyok benne mára több ország is román rabiga alatt szenvedne. Magyarország bizonyított! Nem csak magának és nem csak a szövetségeseinek, akiknek segítségére sietett, hanem az ellenségeinknek is. Mostantól nem vehetnek minket semmibe. Bebizonyítottuk, hogy nálunk is van szervezőképesség és összefogás, még ha van is mit tanulnunk ezekről.

Bár a valódi cél a romániai elnöki poszt volt s ezzel együtt területeink visszacsatolása, ami ugyebár nem valósult meg. Sikerült a románokat olyannyira megosztani, hogy saját törekvéseiknek gátat szabhattunk. Így menekült meg Franciaország, Törökország, Ukrajna és így lehettünk segítségére indonéz szövetségeseinknek. Tehát összességében kijelenthetjük: HATALMAS SIKERT ÉRTÜNK EL, MI MAGYAROK!

Végezetül szeretném megköszönni a szervezésben résztvevőknek a rászánt időt, fáradtságot, kitartást. Szeretnék köszönetet mondani Shaoknak is, aki kellően felmérte a helyzetet és tudta mi a „dolga”. Szeretném megköszönni az előttem kormányon levő Quicksilvernek és csapatának a rengeteg ráfordított energiát. Köszönettel tartozunk mindnyájan az indexes cikk írójának és mindazoknak, akik valóban tesznek azért, hogy közösség váljon eHazánkból!


Morreau
eMagyarország elnöke

Ui.: Nem vagyok se poéta se író. Nem szoktam sűrűn cikket írni, ezért talán nincs is benne tapasztalatom elegendő. Csak remélni tudom, hogy mindenkinek világossá vált, egy a célunk.