Elmélkedés a politikai törésvonalakról

Day 850, 02:32 • Published in Hungary Hungary • by Moon-circle
Politikai törésvonalak, avagy elmélkedés egy előadás helyett

Én nem vagyok elméleti szakember. Még politikus sem. Csak azt tudom mondani, írni, amit látok és a józan eszem felfog - ez pedig nem kevés, még ha többnyire nem is szakszerű. Mit látok én, a politikai törésvonalak témájában? A tegnapi (felejthető) előadásféleség Cseri McGregortól annyiban volt jó, hogy olvastam két jó gondolatot; Termetes Samutól és Forradalmi Makitól. Az egyik az volt, hogy élesebb törésvonalak húzódnak egyes emberek között, mint egyes pártok között; a másik pedig a társadalomszimulációs tengely fogalmának a bevezetése.

Ez utóbbit átemelem ide a kommentből, ahol méltatlanul eltűnik csak:

"Társadalomszimuláció tengely

Az egyik póluson az outgame bürokratizálás, szabályozás minél részletesebb kidolgozása, építése áll. Sokan ezt politikai maszturbálásnak nevezik el, mi most hívjuk a bürokratizmusnak. Ha példákat szeretnél akkor csak látogass el a kongresszus oldalára és ígérem 10-ből 9 javaslat ide tartozik. Gondolj csak a nemrégiben elfogadott nyelvtölvényre, vagy egyébb bizottságok létrehozására.

A másik póluson pedig azaz elv áll, hogy a játék ingame határait a lehető legjobban kitolják és kihasználják. A magunk alkotott szabályokat nem csupán haszontalannak, hanem egyenesen károsnak tartják a szükségesen gyors döntések meghozatalával szemben. Ahogy kérdezni szokták: „Mi értelme van korlátozni saját magunkat, mikor arra ott van a játékszabály?”

A két tengely pólusai között elhelyezhetőek lehetnének a pártok, ha lenne egyértelmű állásfoglalásuk. Cselekedeteik és a prominens személyiségeik véleményei alapján azonban nagyjából besorolhatóak.

Ahhoz, hogy ezt megtegyük a két legszélsőségesebb (ez nem rl!) pártot helyezzük el.
Ez pedig a KARD és a Szolidaritás Párt. Majdnem minden tekintetben inverzei egymásnak.
Míg a társadalomszimuláció tengelyen a Szolidaritás a legmélyebb bürokratizálást képviseli addig a KARD a legteljesebb mértékben ellene van. Nem lehet mondani, hogy az egyik jobb mint a másik lehetőség, de azt látni kell míg az SZP javaslatokkal lehetetleníti el a játékot és a kongresszust, addig a KARD meg figyelembe se veszi azt. A kongresszust csak egy szükséges eszköznek tekinti az elnök leváltásához."

Idáig Maki idézete, és még hozzátennék egy-két gondolatot.

Az SZP, legalábbis Huba szerint a politikát, a politikai játékelemet tekinti a fő céljának, az erep értelmének számukra. A KARD szerint a játék elsődleges terepe/célja a háború, és a politikai rendszer csak ennek kiszolgálására van. A HHH és a CNRP inkább efelé húz, még ha más ideológiával is; az MHP itt középen van, a kisebb pártok hol így, hol úgy fogják fel a kérdést.

A politizálás három terepe a játékban szerintem az újságok populista, a chat konfrontáló és a kongresszus bürokratizáló jellegű színhelye.

Nézzük ezeket egyenként. Az újságokban az egyes pártok megjelenése nagyjából hasonló, mind mértékében, mind hangnemében; mindenhol megvannak a pártlapok üres lózungjai, a prominens képviselők provokáló-kritizáló-magyarázó (attól függően, hogy éppen kormányon vannak-e vagy ellenzékben) cikkei, és az azokat kommentekben széttrollkodó középkáderek hada. Ebben különbséget tenni a pártok között nem lehet. A magáét mindenki indokoltnak, jónak, mérsékeltnek tartja, a többiekét pedig feleslegesnek, provokálónak, szélsőségesnek.

A chaten igen színes a politizálás, és bizony jellemző az egyes pártszobák, pártoldalak berendezkedése. Noha Cseri McGregor előadása szerint a KARD nem közösségi párt, mégis, ha a chatszobákat nézem, bizony a KARD-é nyer közösségépítésben és kezelésben; mindig nyitott, kivéve a választások napját, bárkit szívesen látnak, elbeszélgetnek, a weblap és a Kardrádió pedig mindenki számára elérhető, színes, informatív, szórakoztató. Ezzel szemben a többi pártnak vagy nincs is weblapja, vagy az zárt, csak tagoknak üzemel (SZP), és bizony a szélsőjobb pártjai egyáltalán nem látnak szívesen idegent a chatszobájukban (ez nem csak személyes, próbáltam ismeretlen nickkel is). Itt említeném meg a HHH kezdeményezte elvileg általános erepes chatszobát, ahol ők lévén op-ok, a legtöbb ismert KARD-ost azonnal bannolták. A chates főszobában az egy időben szokásos igen éles hangnemű viták moderálása miatt a politizálás már gyakorlatilag nemlétező.

A kongresszus a legvitatottabb helyszín a politizálásra. Ha megnézzük a most bentlévő indítványokat, akkor jól látszik, hogy azok 90 %-a a kongresszusra magára vonatkozik, azaz nem a játékkal foglalkozik, hanem a sajátjával játszadozik. Igen, azzal. Igen, ez az SZP. Erre mondhatnánk, hogy oké, az SZP ezt akarja csinálni a játékban, hát tegye, játszadozzon a kongresszusban, legyen vele boldog... csakhogy miután ezekkel a szabályozásokkal működésképtelenné teszik a kongresszust, utána még ezzel a működésképtelenséggel, döntésképtelenséggel még az ország vezetésébe is bele akarnak szólni. Szerepzavar a javából; el akarnak játszogatni a kongresszussal magával, de bele akarnak szólni abba is, ami őket deklaráltan kevésbé érdekli. A stratégiai, katonai részbe. Amiben nem jó és nem is lehet konszenzus, megegyezés, demokrácia, mert a hadsereg az nem így működik. A hadsereg parancsuralmi hely. IRL is, itt is. Csak így tud működni. Azaz az SZP azzal, hogy a kongresszussal játszadozik, még be is teljesíthetné a saját játékbeli céljait - csak akkor nem szabadna a kongresszust arra használnia, hogy az ellenőrizze-előírjon a kormánynak, ill az elnöknek.

Ugyanez a másik irányban is igaz természetesen, ha a KARD (vagy más pragmatikus párt) van kormányon, és deklarált elsődleges céljával, a háborúval akarna foglalkozni, akkor nem szabadna kongresszusban politizálnia. Amiért mégis megteszi - és amiért az SZP is megteszi, az egészen egyszerűen a bizalmatlanság (meg részben a medálok gyűjtögetése). Ha meg mernének osztozni pl. úgy, hogy az SZP-é legyen a kongresszus, a KARD-é pedig a kormány, és megbíznának abban, hogy a másik a lehető legjobban megcsinálja a maga részét és nem tesz keresztbe neki, akkor ez a létező legjobb koalíció lehetne (nem konkrét koalíció, hiszen nem a kormányon belül lenne, hanem a kormány és a kongresszus között). Itt most a két szélsőérték van példaként felvetve, de ugyanez működhetne más pártokkal leosztásban is, ezt mindenki fantáziájára bízom. Hiszen kétségtelen, hogy a HHH is játéktechnikai, azaz pragmatikus irányvonalat képvisel, még ha IRL színezettel-ideológiával is. A CNRP már kevésbé, de azzal is megvalósítható lenne talán a dolog.

Mit akarok kihozni ebből a hosszas fejtegetésből? Hát azt, hogy ha már a politikai törésvonal megszüntethetetlen (és az), akkor azt fel kellene használni, áthelyezni, működésre kényszeríteni. Aki érti, érti, aki nem, nem. Nem magyarázom tovább.

És itt, ezen a ponton jön be a képbe Termetes Samu mondása, az egyének közötti törésvonalakról, mivel főleg ezek azok, amelyek a fenti megoldást megnehezítik, illetve közel lehetetlenné teszik. Itt most egészen konkrét leszek, így bannolva már ezt nyugodtan megengedhetem magamnak; a fő probléma jelenleg három ember: Shaok, Mikrobi és Fehérlófia Koppány. Ha ők nem lennének ill. nem politizálnának, akkor a pártokban előtérbe tudnának kerülni a kompromisszumképesebb, de még mindig karakteres, aktív és alkalmas emberek, akik képesek lennének annyi bizalmat felmutatni amennyivel a fenti kétpólusú államszervezet megvalósítható lenne. (ez még mindig nem oldaná meg a medálok problémáját, hiszen a kongresszusért lehet medált szerezni, míg az államigazgatásért (kormány, államtitkárok, sereg) nem - ezen a különböző egyéb díjak és elismerések segíthetnének, mint pl. az eMagyarságért díj, és társai, ha azokból meg a kongresszusiakat 'zárnánk ki'.

Itt abba is hagyom, mert kezd hosszú lenni, és az manapság nem menő, nem olvassák el. Ha a kommentekben, vagy chaten új gondolat merül fel ebben a témában, még lehet, hogy írok róla.

Quicksilver

Cikk a magyar pártokról

Pártok oldalai, elérhetőségei

.