Join the new world

Az első cikkem rendkívül egyszerű lesz 🙂 Egy kis szófejtés

SZLÁV – Az indoeurópai nyelvcsalád egyik ágához tartozó. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: latin < görög < szláv] A SZLÁVok egyesek szerint rabszolga állapotukból örökölték a nevüket SCLAV – szolga. Ebben az volna furcsa, hogy nyelvük hangzástörvénye szerint tömörítik a mássalhangzókat a szavak elején, mégis a C (k) kimaradt, így lett SZLÁV? Ha a magyar nyelvből eredőnek vesszük, akkor az SZL párosból a SZÁL, SZEL, SZÉL, SZOL gyökök nyomán, vagy a LÁV – VÁL gyökből indulva az ősmag(yar)-nyelvet beszélők rétegéről leVÁLó, leSZELődő, továbbSZÁLló népről is lehet szó. Ezt még népzenéjük szerkezeti felépítése is alátámasztja. Az indoeurópaiakhoz vagy netán az árjákhoz tartozás különleges, divatos, rangot jelentő állapot, ezért ott nagy a lökdösődés, tolakodás. Ám épp akkora kérdőjel teendő e nyelvcsalád valóságtartalma elé, mint a soha nem létező finnugorságnál. Mesterségesen gerjesztett, igazolhatatlan dolgok. Rangkórságos, felsőbbrendűségi ágáló nyomor az egész. Verik a mellüket a germánok, angolszászok, latin utódok, a SZLÁVok is, és egy komoly szóbonctani elemzés kimutatja, hogy az összes dicsekvő nyelvek eredete visszavezethető az igazi Eredőre, az ÁRja hungÁR, ősmag(yAR)-nyelvre. Az is világos, hogy ezek a nyelvek béna, hanghiányos nyelvek, olyanok, mint akinek hiányzik valamely végtagja, bár már annyira megszokta, hogy nem zavarja bénaságában.

GERMÁN – Az indoeurópai nyelvcsalád egyik ágát alkotó, tömegében Közép-, Észak- és Nyugat-Európában élő vagy onnan származó illetve e népekhez tartozó, velük, nyelvükkel kapcsolatos. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: latin < ? germán] Feltehető, hogy a GERMÁNoknak még az ősmag(yar)-nyelvet beszélő idejükben adták ezt a nevet, mivel ők nem ezen a néven nevezték később magukat. És az is kikövetkeztethető, hogy a hungÁR, magyAR ÁRja vonal GYERMEke a GERMÁN ág, de nem eredő forrás! A GER gyök GERjedés, egy kiágazó GERincre utalhat, és akár a GYERMEk esetében az RM páros a száRMazásra célzó. A nyelv erre mutat, és a nyelv sosem hazudik. Az RM párossal sok szava van a magyar nyelvnek. Például: ármány, csermely, gyarmat, gyermek, karmol, lárma, származik, természet stb. Az sem kizárt, hogy GERjedező, ÁRMÁNYkodó katonanépként is kiérdemelték a nevet.

NÉMET – A tömegében Németországban élő germán nyelvű nép. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] Több vélemény is van e név kialakulásáról. A CzF Szótár leírása: „Mi e szónak eredetét illeti, már Tacitusnál eléfordul, (De Moribus Germanorum) a germán népnek egy ága nemet-es név alatt (az es latin többes). Úgy látszik, hogy a szomszéd szláv népek ezekről nevezték el az egész germánságot nemecz, njemecz-eknek. A törökben nemcse am. Némethon, és nemcselű, német. Hihetőleg a szlávból kölcsönöztetett a magyar német is. Horvát István s némely mások véleménye szerént a német szónak eredeti jelentése néma volna, mely a szlávban is nemavi, (nemuvi, nemluvi = nem beszél), minthogy kevésbeszédüek voltak, s maga a deutsch név a deuten igével rokon levén, ez a föntebbi vélemény szerént oda mutatna, hogy inkább jelek által, mint szóval beszéltek.” A NÉMA kifejezésért nem kellett a szlávokhoz menni, hisz az már megvolt. Majdnem minden nemzetnév a magyar nyelvből gyökerezik.

ANGOL – Tömegében Angliában élő, nyugati germán nyelvet beszélő nép. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: anglus ’angol’ < latin] Az ANGOL nevet még az ősmag(yar)-nyelven kapták. Valószínű, volt egy közösség, egy törzs, mely durva természetéről, ígéretei megtartásában INGatagságról, kegyetlen (marcANGOLó) viselkedéséről lett közismert. Az ANGOLok háborúikban rendkívül kegyetlen eljárást tanúsító nép volt. Anglia kalózai révén lett tengeri, majd világhatalom, és a kalózok embertelensége közismert. Embertelenségeikre sok történelmi bizonyíték van. Például említhető Tasmánia őslakosságának teljes levadászása, mint bármilyen vadra, úgy vadásztak a szerencsétlenekre, míg végeztek velük. Az amerikai indiánokkal hasonlóan. A búr háború idején az ANGOLok összeterelték a civil búr lakosságot, főleg gyerekeket és nőket, hogy így kényszerítsék megadásra a búr harcosokat. A táborokban kb. 26 000, főleg asszony és gyerek halt meg. Valamikor törzsi eredőik már felmutatták az ilyen borzalmas tulajdonságaikat, amiért az ősmag(yar)-nyelven marcANGOLóknak nevezték őket, ez végül ANGOLra rövidült. Ez a név jogosan végigkísérte őket történelmükön. A másik tulajdonságuk a megbízhatatlan INGatagság. Soha nem tartják meg vállalt ígéreteiket, ha az egy adott pillanattól érdekeiknek ellentmond (lásd Trianon, de Churchill mondása is kifejező e téren: „Angliának nincsenek barátai, csak érdekei.”). Ők saját nyelvükön INGlish-nek mondják magukat, és anélkül, hogy értenék, saját fő jellemzőjüket (Adott szavukban, ígéreteikben INGatagok.) ismerik el benne. A nyelv nem hazudik, nem politikai irányítással működik, csak az rögzül benne, ami való igaz.

FRANK – Kora középkori nép. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: latin < germán] A FRANKok is szerették a ciFRaságot, caFRANGot, bár öntelt, nagyravágyó, nagyzási hóbortban szenvedő, durva bunkók voltak. A történelmük a példa rá. A népnév a caFRANG szóból alakulhatott, hisz eleik – részben gallok (ők is LEGeknek képzelték magukat, LEG – GEL – GAL) – még magyar közeli nyelvet beszéltek. CaFRANGos – FRANGos – FRANG – FRANK – FRANCia

Ha tetszett V+S 🙂

Köszi