Join the new world

2009 február 10-én regisztráltam az index bumm második napján. Egy nap híjján egy éve.

Szeretnék pár dolgot megosztani veletek, de főleg azokkal, akik most kezdik a játékot, már nem teljesen kezdők, mondjuk úgy középhaladók. Olvastam imént egy cikket, amiben arról ír egy kb egy hónapos játékos S.Timi, hogy miért mennek el a játékosok, miért hagyják abba. Azt írja, hogy a mentorrendszerből kikerülve nincs aki igazán tovább tudná vezetni az újoncokat bele a játékba.

Nem tudok igazából receptet, programot adni erre problémára. Ez a játék nagyon egyszerű váz, amit a játékosok, a leleményességünk tölt meg tartalommal. Gusztustalan a politika? Bizony az, hiszen ez egy szimulátor. A hatlamat itt gombok szimbolizálják, és ezért a hatalomért megy a küzdelem. Egy képviselői ciklus ráadásul 100-120 extra XP-vel is kecsegtet, erre majd még visszatérek.

Azt gondolom, a legjobb tehát, ha megpróbálom összefoglalni én mivel is töltöttem itt köztetek ezt az évet.

Az első pár nap teljes izgalomban telt. Néztem - az akkor még igen kezdetleges - térképet, a két régiónkat, és a hatalmas, ázsia távolkeleti részéig húzódó sárgaságot - Romániát. Olvasgattam a cikkeket és persze, mint jó matematikus, programozó emberhez illik, plána aki szereti a rejtvényeket elkezdtem számolgatni is. Ennyi nap, így kell tenni ezt kell venni, és akkor és úgy majd annyit lehet ütni, azt és azt lehet tenni. Olvasgattam a wikit és - életemben először - elkezdtem csetezni. Ha jól emlékeszem alig pár napos lehettem amikor első javaslataimmal kezdtem borzolni a bétás öregek idegeit. Éljünk békében! Világbéke, ez volt az az ötlet. Természetesen nem aratott osztatlan sikert, ez egy háborús játék. De ott voltam nyomattam vitáztam.

Aztán felfedeztem a piacot. És ott felfedeztem egy IRL barátomat is, deliiriousdini-t, nagyon aktív volt. Én is. Kb 7 forintot forgattunk az első napokban, én délafrikai és dán cégeknek irogattam, hosszas kutakodás után kiderítettem, hogy ott a legolcsóbb a Q1 kenyér, és volt is aki hajlandó volt 10 darabonként elküldözgetni nekem. Én pedig a piac szobában árultam. Aztán rátaláltunk az ereptools-ra is és nagyon kicsiben kereskedtünk. Utazásról persze szó sem volt, ha jól emlékszem 0,4gold körül volt egy jegy, hanem csak PM-ek mentek szerte a világba, nagyon pörögtem, szerettem volna "gazdag" lenni.

Pár nap és megjöttek az aranyak, az öt arany! a piac mellett monaterizni kezdtem, eleinte kevesebb sikerrel. Mindenáron be szerettem volna vonni a testvéreimet a barátaimat. A hugom játszott is egy jó darabig, masszív kétkattos volt. Az öcsémet sikerült elkalauzolni a hatos szintig, de hamar kiderült számomra, hogy nem vagyok az a nagy bébibummoló.

Kampeccel is találkoztam, akkoriban minden régi nagy mogul külföldi landos munkára keresett munkaerőt, összeakadtunk cseten, kérte, várjak, míg meglesz a 3-as skill, tűkön ültem, aztán küldött jegyet, teljesen izgatott voltam! Utazok! Nagyon jó cégvezető volt, mindig figyelt és emelgette a fizumat is, szinte tizedes emelkedésekkor. Bátorított, hogy menjek haza harcolni, ő visszavár. Ütöttem is, Pécsért, Szegedért. Aztán vettem egy Q5 fegyvert, akkoriban 2gold körül volt, és odaadtam samu126-nak, aki ütött vele vagy 126-ot Pécsi csatában.

Nagyon szerettem volna egy orgot. Csak azért, mert nem tudtam mi az, hogyan működik. Aztán Dinivel elkezdtünk tanakodni, hosszú estéken folyt az eszmecsere és végül úgy döntöttünk csinálunk egy Rt-t. Szép levelet fogalmaztunk, és elkezdtük kispammelni a kezdőneveldébe. Adj pénzt és dolgozz magadért, kb ez volt a sztori. Sokat tanakodtunk azon, is, hogy mit bányasszunk, mert bányát akartam, abban biztos voltam, végül - szerencsére - vasat kezdtünk el bányászni, iránban Liaoningban. Akkoriban alakult Kovácskokó szabadcsapata az ÖKM, az Önellátó Katonai Mozgalom, ha jól emlékszem a rövidítésre. Az volt a terv, hogy magunknak gyártjuk a fegyvert a jegyet és lecsapunk ahol csak kell. Akkor ez forradalmi újátásnak számított, és jelentkeztünk a projektbe a Q1 vasbányánkkal. Kovácskokó pedig azt mondta, hogy a Q1 bánya nem jó, emeljük Q2-re, kettőt sem tudtunk pillantani, máris landolt a 20 gold az org szálájára, hihetetlen nagy összeg, elképzelhetetlenül nagy. Olyan keresleti piac volt akkoriban február vége tájt, hogy esténként licitet rendeztünk a kötlező ÖKM szállításon felüli vastartalékainkból a piacon. Kb négyszerese volt a vas ára a mostaninak, egy Q1 fegyó pedig 14-16HUF-ba került. Aztán hamar szétválltak útjaink, a részvényesek egy része elhalálozott, mi pedig a haszonból alapítottunk még egy Q2 vasbányát immáron WSR-ben.

Aztán elesett WSR-életem legizgalmasabb csatájában és kezdődtek a kongresszusi választások. Nagyon irigyeltem Mikrobit, akinek már volt egy kongresszusi medálja az osztrák TO-ból. Imre Norbival vettem fel a kapcsolatot, már majdnem el is utaztam Ukrajnába, mikor szólt Dini, hogy menjünk inkább Norvégiába ott is buli lesz. Mentünk is. Bejutottunk. Eladtam a bányákat és norvég cégekbe fektettem, fegyver, repjegy és olajtorony Veslandetben, nálam dolgozott az összes képviselő, és természetesen saját elképzeléseink voltak a hatalomátvételről. Úgyhogy kisebb hatalmi játék keretében az én tartózkodásom miatt, nem ment át az első donate, amit Marginaldefeat a saját orgjába kívánt küldeni. Ment is vita a cseten, végül abban maradtunk, hogy új orgot nyitunk Fulig di St.James mes is alapította, ez volt a Fund for Independent Norway. Újságot is alapítottunk hozzá, ekkor írtam először cikkeket, egy félrevezető propagandát nyomattunk, amiben is megpróbáltuk a saját oldalunkra állítani az átlagnorvégot. A románok, csak használnak titeket, de mi helyre állítjuk az országot. Közben a regnáló elnököt is szapultuk, meg is lett az eredménye, kaptam egy fél FP-t. Rw-ket indítottunk, és az egyik területcserekor megszereztem - sokáig egyetlen - battle Hero Medálomat. aztán addig addig ügyeskedtünk, míg, alig pár nappal a választások elött átment az impícs, leváltottuk az elnököt, mert a mi oldalunkra állt néhány helyi képviselő. Akkoriban másról sem tudtam beszélni, bárhol, bármilyen társaságban jártam, csak az erepről.

A mandátum lejártával hazatértem, tulajdonképp először, megint eladtam a kinti cégeket és alapítottam egy házgyárat. Ez régi álmom volt. Házakat építeni! Jól is ment, hamar Q3-at csináltam belőle. Jött lassan a nyár, én pedig cseten megismerkedtem Doggett-el akit akkor még nem így hívtak. Természetesen, mint TO-ban már bizonyított ügynök, részt vettem a togov munkájában, osztottam a jegyeket, adtam a célpontokat. De kihagytam egy ciklust, a balti országok megalakulásakor nem jelöltettem magam, inkább a szervezést csináltam.

A nyár elején, mint minden magára valamit is adó Magyar, horvátországba mentem, és sikerült is bejutnom a parlamentbe, az eddigi legnagyobb Szerb-Magyar közös TO akció keretein belül. Ez már sokkal jobban hasonlított egy katonai akcióhoz, nem volt túl sok helye az egyéni akciókank, kicsit le is jöttem a dologról, viszont itt kaptunk prémiumot, nyomtathattunk magunknak. Részt vettem még a Spanyol - sikertelen - TO-ban is, itt szereztem 3. képviselői medálomat. aztán tényleg jött a nyár, ketkattosodtam, mert tlejesen persze nem tudtam kiverni a fejemből a játékot.

Úgy megtetszett a TO, és annyira elbizakodtam, hogy mikor visszatértem azt gondoltam menne ez nekem a saját szakállamra is. A Fülöp-szigeteket néztem ki és egy később szintén szerencsésnek tekinthető monatery akcióval gondoltam, hogy amúgy berobbanok a helyi a közéletbe. Elhintettem a cseten, hogy betámadom a fülöp pénzpiacot, akinek tetszik és van kis tőkeje, várom szeretettel. Fél óra alatt megvettük, a szigetek valuta állományának picit több, mint felét, kb 200 gold értékben. Hatlams zavar támadt, de aztán kiderült, hogy nehéz lesz megválni a pénztől, nincs rá túlságosan nagy kereslet. Úgyhogy, mivel ott is volt olaj vettem egy tornyot, meg egy repjegy céget aminek volt egy spanyol licensze. Nem gondoltam volna, hogy ennek ekkora jelentősége lesz, de lett. A frnciák igázták éppen le Spanyolországot, és igen nagy kereslet mutatkozott a jegyekre a spanyol piacon, az ESP pedig a béka segge alatt volt. Aztán mire eszembe jutott aranyat venni ESP-ért, hát csak összeszedte magát az árfolyam.

Gazdag lettem, magán TOzni azonban mégsem jött senki.

Hazatértem és úgy gondoltam, itt az ideje kipróbálni magamat a politikában is. Akkor alapítottam ezt az újságot és beléptem a Szolidaritás Pártba. Azért választottam őket, mert bár gyengék voltak akkor, de Huba épp visszatért és a csetes tervezgetésből úgy tűnt van bennük potenciál, szimpatikusak is voltak, tetszett a logó. Hamar befogadtak a csapatba és rámbízák a párt századát is. Az első pártkongresszus kicsit furcsára sikerült, mert az egész nem szolt másról, csak drith és Mikrobi vitájáról, valami szoba opjoga fölött. Szépen alakult a Század és készültünk a választásokra. Végül nagy csatában, amit aztán békésjárókelő döntött el termetes alul maradt kolozzsal szemben. A kongresszusi választásokra pedig engem kértek föl kampányfőnöknek.

A következő elnökválasztáson termetes már esélyesként indult. Keringett egy google spreadsheet, oda kellett beírni, ki mihez ért IRL és mit vállalna a kormányban. Mivel jó egy hétig senki nem írta a hadügyet, hát gondoltam beírom. Így lettem Hadügyminiszter. Mondjuk soha nem voltam tagja a seregnek, de biztam magamban. Hiba volt. Kolozs beültetett minket a hintába rendesen. Úgy vettem át a minisztériumot hajnali három körül, hogy bár még tartott a választás, de már eldőlni látszott, és épp négyfrontos háborút vívtunk a Felvidékért. Tíz olyan nap jött, amilyen azóta sem elötte sem volt eMagyarország történetében. Folyamatosan tűz alatt voltunk. Állandóan osztottuk a fegyvert és kb 20 órát aludtam összesen. Egy ideig bírtuk tartani az édent, aztán már nem. Egy hirtelen ötlettől vezérelve azt gondoltam, hogy okosabb lenne egy régiót felszabadítani a szolvákoknak, ekkor született a kérész életű a tótknak is jár ország című cikkem a hadügyi közlönyben. Szokás szerint nem egyeztettem senkivel, lett is nagy haddelhadd, és Huba, mint elnökhelyettes le is törölte. Ekkor lemondtam. Nem ez volt az első nézeteltérésem a hadügybe beleszóló politikusokkal, de ekkor éreztem úgy, hogy betelt a pohár.

VIsszatértem a Grabowski századhoz, újra elkezdtem toborozni, felhasználtam a miniszterségem alatt szerzett kapcsolataimat is, hogy minél több emberhez eljusson a hír. Remek táraság alakult ki és én jó játékmester akartam lenni. Kitaláltam hát, hogy szerezzünk egy pártot. Mivel a fő szolisok nem igazán vettek részt a század életében, nem gondoltam, hogy nagyon egyeztetni akarok velük, Ebolakolára biztam a párt vezetését, gondoltam ilyen jó kis közösségnek simán lehet saját pártja, és még toborzáshoz is jól jöhet. drithék azonban megsértődtek azon, hogy nem avattam be őket és leváltottak a század éléről. Ekkor egy jó része a századnak új alakulatot indított, ez ma a Csontbrigád, a párt is át lett nevezve.

Ma visszavonultan élek Helokittiben, van egy szép nagy házam, napóleonnal cimbizgetek és várom, hogy újra hadba szólítson a Haza.