Join the new world

Volt egy beszélgetésem, hogy miért játszanak az emberek még. Ez még nem túl érdekes. (Ne aggódjatok, később se lesz az!)
Az érdekesebb az (mármint nem nektek, hanem nekem), hogy fellelkesültem az ereppel kapcsolatban ez alatt a pár nap alatt. Látható is volt, minden szutyok alá kommenteltem, kb. 2x aktivitást mutattam, mint egy teljes század (bocsánat, egy jó ideje MU... tanulok én!) Merengtem, hogy adok ennek a játéknak egy esélyt, stb.
Na ezt az éteri lelkesedést eme szent, 3 szereplős és több szobán átívelő beszélgetés cirka 15 perc alatt olyan mértékben derékba törte, leszúrta, megerőszakolta, vágott a hullájára lyukakat, majd azon nyílások szüzességét is elvette, majd felgyújtotta...*

Csak ültem a laptop előtt és nézek ki a fejemből, tanácstalanul, összetörve, némán (nem, ÉN nem voltam megbecstelenítve, csak a lelkesedés) és megkérdeztem magamtól, hogy mit próbáljak ki még? "Ezt nem érdemes, ahhoz dolgozni is kellene 1 hónapot, 5 hónapot, amaz már voltam, ráadásul a V1-V2-V1.5 óta jó pár dolgot nem is lehet tenni..."
Aztán megvilágosodtam. Vadásszak medálra! Úgy is ez megy, sose csináltam, ráadásul van 4 igen rövid lejáratú bombám, amit gondolom a tescoban vettek last minute ajánlatként és sóztak rám. Itt jött kb. 10 perc viaskodás saját magamban **, hiszen csak katona voltam és vagyok (elvileg). Az még oké, hogy utazok 3-at, az ősidőkben lévő macerák nem korlátoznak, de szerezzek egy rakat xp-t amivel közelebb leszek a D3-D4-hez? Megéri az a kb.3 arany nyereség és a FF medál ezt a "haza" elleni "árulást"? BH? értéktelen szutyok lett, már közel se olyan nagy kunszt.*** Ráadásul ahhoz el kellene vernem a bombáim. Mi lesz, ha még a szav.idő lejárta előtt kapunk egy nagyon fontos csatát? Ahol elütöm, nincs is benne a közlönyben, nem DO, script se mutat oda. Hosszas vívódás után arra jutottam, hogy nem foglalkozok most ezzel. Becstelen leszek őskövületnek mondható elveimhez, elvégre ez visszahozhatja lelkesedésem, így megakaszthatom a diplomamunkám elkészültét. Lehozok ugyanazon a napon 1 FF-et, egy BH-t, meg úgy igazán kirúgok a hámból és még nyerek is rajta!

Meghoztam a döntést, korábban már voltam a lengyeleknél a belga RW miatt, így feltankoltam Q7 tankkal, megépítettem egy bazookát, vettem magamnak kaját (Itt spóroltam azért, Q3-at vettem, biztos van bennem egy kis skót vér. Vagy másmilyen. Majd Eheslo leellenőrzi.), aztán fogtam magam és átutaztam az angol RW-hez.

Kivártam az utolsó fordulót, néztem, rámozdult-e valaki, nem történt semmi. Alig ütöttek rá, még a franciáknál volt a labda bő 10%-kal. Elszántam magam, akaratom megacéloztam, megfeszült a testem, vártam az extázist, kattintottam és... hogy is mondjam... Láttatok már EKG-t? Nem a filmekben látható, intenzív osztályokon látott katódsugárcsöves monitorra gondolok, amire drámaian ráközelítenek, ahogy épp megdobban az újraélesztett szíve. Hanem arra a kis valamire, amit mondjuk a sportorvosnál láthattatok, mikor felfektettek valamire, rátok tettek 3 túlméretezett ruhacsipeszre emlékeztető valamit, majd a gép kiköpött egy szalagot. Egy darab papírt, amin volt valami macskakaparáshoz hasonlító firkálmány, pici, apró tüskékkel. Na pont ilyen apró, semmitmondó tüske volt az én e-orgazmusom is. Hiába lesz meg a FF, hiába lett meg a BH és - ráadásként - egy rangbéli szintlépés. Három dolgot vittem végbe egyszerre, mégis egyedül érzem magam. Nincs ekkor senki, akivel poénkodjak, aki velem örülne.

Eddig is tudtam, hogy másképp kell nézni a medálvadászokra. Láttam, hogy a közösség is halódik a játékkal együtt. De mindennek a magányát, monotonitását csak most értettem meg úgy igazán. Kezdők, ide? Picit rálátnak a mocsárra a felkelő nap fényében, észreveszik a békalencse között oszló halottat és menekülnek. Hiába volt a leány életében szép, mi több gyönyörű, így már nem az. De ha a kevés újonc bátrabbika mégis bemerészkedik a sás közé, az est sötétjéből önkéntelenül kigőzölgő kétségbeesés lehúzza a víz alá. Akik pedig a lápban szinte születésüktől kezdve élnek, szépen lassan süllyednek. Derékig, nyakig, kitudja hogy meddig. De előbb-utóbb belefulladnak és rémekké válnak. (World War Z után szabadon)