Egy BH medál igaz története...

Day 1,173, 15:24 • Published in Hungary Hungary • by Wisitenkraf
Üdv!


Mint tudjuk, a True Mercenary küldetés egyik feltétele a BH medál. Persze ki is lehetne unlockolni, de abban mi a játék… Mindig is elképedve néztem egy-egy csata legnagyobbat sebzőit, már kis-eRepes korban sem tudtam elképzelni, hogyan képesek erre. Szóval lássuk a kérdést, mi a közös az alábbiakban?


1. Nagyjából 60 XP szerzése,



2. Több mint 10 q5-ös fegyver,



3. 300 w újrapótlása,



4. A világ körbeutazása,



5. Közel 38K sebzés,



6. Egy segítőkész macedón.





Ha arra tippeltél, hogy egy csúnyán benézett BH medál, akkor jól gondoltad. Szóval a minap megpróbálkoztam a csata hősévé válni, hogy igazi zsoldos lehessek, de nem jött össze. A fentieket átfutva el lehet gondolkodni, hogy a ráfordítások megérték-e a próbálkozást? Ha azt mondod nem, akkor leírnám a történetem.


A csaták listájában böngésztem egy könnyebb után. Persze pár kört figyeltem, hogyan alakulnak a csata végi statisztikák. Több cikket olvastam már különböző tippekről, hogyan lehet könnyen medált szerezni. Egyik hasznos tanács, hogy RW-t válasszunk. Szimplán a résztvevők korlátozott száma miatt. Így főként én is ezeket figyeltem. Láttam, hogy Brazíliából több felkelés is elérhető, és a dél-afrikai gyarmatába már egy 2 zónás jeggyel is elmehetek. Oda is utaztam. A csaták végéhez közeledve egy gyors mérlegelés után böktem egyet, és elkezdtem ütni a felkelők oldalán. Mindez szép és jó is volt addig, míg egy laza 3500+ erős ember le nem ütött a BHról pár másodperc alatt. Abba is hagytam az ütögetést, reménytelen volt. Nem mondom, hogy nem bántott a dolog, de hát ez van… Vigasztalt, hogy az erre szánt pénzem nagyobb részét nem költöttem el, és ezzel az esettel is számoltam. Hazajöttem. Pár óra telt csak el…





Ekkor megláttam, hogy Kínában is indult egy felkelés. Mondom magamban: ez egy jel lehet! Az utolsó 20 percig 1200 dmg-gel volt BH egy srác. Na ekkor vettem meg a jegyem, és utaztam ki. Egészen egy másik kontinensig. A maradék pénzemből megint fegyvert vettem. És lévén, hogy más választásom nem volt, WP-t is kellett használni. A 15. percben leütöttem a gyereket a medálról és vártam. Vártam, vártam, és vártam. Már annyira simának tűnt, hogy éreztem itt sem lesz minden rendben. Pár perccel a végszó előtt feltűntek a tankok is. Egy ideig bírtam még a lépést, de 20-30 másodperccel a csata vége előtt elkezdett lagolni a modul (már ütni sem tudtam) és túlütöttek 2-3000 sebzéssel. Pedig ez nem volt reménytelen, minimális volt a különbség, és volt is bennem ennyi ütés. De hát a lag… Mondanom sem kell, hogy itt már nagyon nem voltam boldog.


De ekkor megláttam egy levelet. Egy macedón írt, hogy vigyázzak, mert társaságot kaptam Kínában. Mindezt gondolom azért, mert látta a magyar avatárom, és drukkolt. A csata végén még váltottunk pár PM-et és megköszöntem neki, hogy figyelmeztetett. Beszéltünk a BH medálokról és a küldetések nehézségeiről is. Azért fura, hogy bárhol harcolhatsz, az igazi szövetségeseid figyelnek rád, és segítenek, ahogy tudnak.


Hogy miért nem tartom elfecsérelt időnek és pénznek a próbálkozásom? Hát ezért. Jó látni, hogy van még összetartás, főleg olyannal, akivel nem is ismeritek egymást. Ilyet a szerbek LionKing-i győzelmekor éreztem utoljára. Mikor a szerbek szobájában együtt örültünk, hogy sikerült vasat szerezniük. Hiába, vannak olyan nemzetek, akiket nem szabad elengednünk soha!



They watch our back.


A másik ok, amiért nem bántam meg ezt a sikertelenséget, a játékélmény. Nagyon rég volt olyan mozzanata a játékomnak, amikor így izgultam volna, amit így élveztem.


Azt gondolom, az ilyenek miatt érdemes játszani. Nem a 21. cégért, nem az X+1-edik kongresszusi ciklusért. Bár biztos azoknak is megvan a szépsége, az újdonság varázsát nem múlhatja felül. Szerintem. Bár most egy ideig biztos nem próbálkozom, egyrészt kifogytam a pénzemből, másrészt kicsit erősödnöm kell, de mindenképp nekifutok újra. Mert lehet, hogy kicsi az esélyem, de ha nem próbálkozom, akkor biztos nem is sikerülhet. Tanulni meg rengeteget tanultam ebből.


És akkor mi a medál története? Hát ez. Elsőre nem valószínű, hogy sikerül, de próbálkozni kell! Ez az igaz története...



További szép napot,
Wisitenkraf
Ne felejtsd el: Vote, ha tetszett és a sub-okat is szívesen veszem, csakúgy, mint a kommenteket 🙂