Efláció

Day 1,611, 01:42 • Published in Hungary Hungary • by 655321
[114]/[1611] – [God of Wolves]

Nagyritkán megesik, nagyra becsült olvasó, hogy olyan olvasnivaló kerül a kezeim közé , aminek látszólag semmi köze nincs az erephez. Nehéz pillanatok ezek, melyektől minél előbb szabadulni igyekszünk, s bár a percek lassan múlnak, mint ablakos kurván a herpesz, a tudat, hogy rövidesen ismét az erep sajtót böngészheted, ahol tán megjelent egy újabb Boskó cikk, vagy, jobb híján, valami bozgorozó gyöngyszem a románoknál (szerencsésebb esetben nálunk, magyaroknál), tartja az emberben a lelket ideig-óráig.

Másrészről előnyei is vannak a valóságfüggés fejetlen csirkés maintenanceszerűen elnyúló óráinak. Idővel rájön az ember, például, hogy az erep minden egyéb esszenciáját tartalmazza kicsiben. Itt van rögtön ez a pánflációs jelenség. Azt gondolnánk, semmi köze nem lehet a 14-es női nadrágméret elmúlt negyven év alatti tíz centis derékbőség bővülésének ehhez a csodálatos játékhoz, de ennél nagyobbat nem is tévedhetnénk. Hadd említsek néhány példát, ami rávilágít a kísérteties hasonlóságra.

1. Amikor 2009 végén, extrém mennyiségű valóságadag erős befolyásoltsága alatt, aranycsomagot vásároltam Platón apótól, a legdrágább, 60 eurós pakkért 140 aranyat lehetett kapni (2,3 arany/euró). Manapság ennyi pénzért 175 aranyat osztogatnak (2,9 G/E), de 100-ért már 300 vásárolható (3 G/E), amit akció idején még megfejelnek 60 arannyal (3,6 G/E). Bíztató aranypiaci fejlemények; lassan minden magyar háztartás asztalára felkerülhet az aranypakk, közvetlenül a plazmatévé mellé.

2. Valaki emlékszik még Tóth Tamásra? Ő volt az első magyar Field Marshal, ünnepelte is egy egész ország, igazi nemzeti hőssé vált. Mások ünneplésénél persze már csak egy jobb dolog van, ha minket ünnepelnek, ezért a rangburjánzásnak nem lehetett útját állni. Szupcsi Marcsi, Nemzeti és Nemzetközi véderő, sőt a Háború istene is lehetsz manapság, de jól látható, hogy nincs megállás a címekben. Rövidesen megjelennek majd az Univerzum élharcosai, sőt, talán a Romperek istenei is. Field Marshal? Lassan annak születnek az ifjú fékerők.

3. És, ha már Tóth Tamásnál tartottunk, megdöbbentőnek tűnhet ennyi idő után, hogy mindössze 4 BH medálja van a Nemzet büszkeségének. Euphonix, a V1 korszak legnagyobb kattintgatója még egész jól áll, neki huszonhetet sikerült begyűjtenie. Jelenleg három magyarból kettőnek már van legalább egy, Imre Norbertnek egyenesen 760, bár, amíg leírom, bizonyára hozzátesz még egy párat. Eljött a béhával bélelt mennyország!

4. Nagyjából két éve az IHK (Ismeretlen Horvát Köcsög) letiltott egy napra a horvát sajtóban megjelentetett cikkem miatt, és ezért elestem a több mint 400 napos jómunkás sorozatomtól. Egy világ dőlt akkor össze bennem, amit azóta sem sikerült újjáépíteni. Ma már sokkal jobban odafigyelnek a játékosok lelkére: a jómunkás medálért nem kell minden nap belépni. Bizony, a jómunkás cím a farkasembernek is kijár, aki csak teliholdkor jön elő.

5. Stux még felvághatott a párizsi Ritz-cel, de mit ér a szaros öt csillag, ha a Burj al Arabnak már hét is van belőle? És mire is lenne jó az ötcsillagos fegyvergyár, ha ugyanakkora áron már hatcsillagosat kapni akció idején? Az edzőteremnél még csak két csillagnál tartunk, de nyilván nem böjtöltetnek már soká a játékistenek, és megszórják néhány további csillaggal is a lelkes testedzőket. Sok csillag – drága, de van.

Magyarán, ha esetleg olyan érzésed van, magasságos olvasó, hogy zsugordobóban az erep értékek, soványodik a szórakoztató faktor, és fanyalgás vesz erőt rajtad, amikor olyan versenyzőkről olvashatsz, akik két hetesen államtitkárok, egy hónaposan kamaraőrök, két hónaposan nemzeti hősök, négy hónaposan pedig már halottak, akkor nem feltétlenül a belefáradást és általános kiüresedést kell okolnod. Akárhogy is nézzük, inflálódik a játékélmény, felcsavarodtunk szépen az eflációs spirálra. Még szerencse, hogy Margit és Mikrobi örök, így biztos referenciapontoknak egyelőre nem vagyunk híján.