Join the new world

A zivataros '90-es években volt egy Tibor nevű topolyai srác.

A Jugoszláv Néphadsereg toborozni kezdett, de Tibor gondolta, hogy ez nem az ő háborúja, majd a szerbek és a horvátok elintézik egymás között.



Egy este vacsora közben jöttek a katonaságtól és 5 percet kapott, hogy a szükséges dolgokat szedje össze majd jöjjön velük.

A laktanyában ahova költöztették rengeteg magyar volt, sokan mondták, hogy a mozgósítást nem kell komolyan venni, csak így fenyegetik a horvát lázadókat a szerbek.


De pár napon belül megkapták a parancsot. Irány Szentlászló.

Láttak egy kis falut maguk előtt.
Tibort a tüzérekhez írányitották. Volt még 3 magyar a tüzéreknél, de csak a laktanyán mertek egymás között magyarul beszélni.
Egy nap amikor a tüzérek lőtték Szentlászlót egy újonc magyar megtagadta a parancsot és nem akarta lőni Szentlászlót. Ott helyben tarkójának szegezték a gépfegyvert és lőtték fejbe.

Ezután többé senki sem tagadta meg a parancsot.

Elérkezett ez a nap is, bevonulás Szentlászlóra. Tibor pár szerbiánaccal kellett, hogy átfésülje a település melletti búzamezőket.



Földesúton haladtak amikor mozgást hallottak a búzában.
-Stoj! Ko je tamo? (Állj! Ki van ott)-orditotta Tibor szerbül.

Senki sem felelt ezért lassan közeledtek és próbálták bekeriteni a búzamezőben levőket.

Ahogy közelebb jutottak gépfegyverropogás hallatszott, Tibor lefeküdt és lőni kezdett.
Fájdalmas kiáltást hallott, elindult felé.
Egy halott férfi volt. Átkutatta. A zsebében egy kép volt, biztos a felesége gondolta Tibor. Megfordította:"Kedves Annácskám" állt rajta az írás magyarul.

...

SHOUT