Csúszós talaj

Day 568, 13:17 • Published in Hungary Hungary • by Ludrew

Csúszós a talaj, amelyen a magyar katonák menetelnek. Hideg, svéd táj; gleccserek és fjordok sokasága, havas, csúszós táj vár rájuk. Csúszós, de mégis egyfajta jutalomjáték: a sereg élvezi ezt, mert végre nem a hazája, hanem a fejlődés, a szintlépés, az erő megcsillogtatása a tét. Nincs már a teher, hogy ha nem elég jók, honfitársaik szenvedik meg; nincsen ott a figyelmeztetés, hogy talán ez az utolsó lehetőség arra, hogy visszaszerezzék eMagyarország megszállt és elszakított területeit. Igazi versengés ez: egy köpönyegforgató nemzet földjén tartott csetepaté, ahol a motiváció a dicsőség elnyerése, és a nagyhatalmi státusz megerősítése.

Nem volt ez mindig így. Az általunk megvívott csaták mindegyike más-más jelleggel bírt; más volt a prioritásuk, más az időtartamuk, és másként tartotta meg őket a magyar az emlékezetében. A cseh-magyar háborúban sodródtunk az eseményekkel; a frontvonal hol Budapest, hol Prága előtt húzódott. A román-magyar háború küzdelem volt a túlélésünkért, menekülés a teljes összeomlás elől. Az őszi-téli harcok inkább gyakorlásnak voltak jók; akkor az még szinte lehetetlennek tűnt, hogy valaha visszavegyük azt, amit az eRepublik történelmének örök elnyomó országa elvett tőlünk. A dicsőséges tavaszi hadjárat bizakodással, büszkeséggel volt teli; világraszóló taktikánk és felnőtté vált új generációnk együttesen hozta el a győzelmet. A lengyelek elleni két rövid ütközettel Miskolcot és Kassát szereztük vissza, de egyben csattanós válasz is volt északi szomszédunk nagyképűségére, indokolatlan elbizakodottságára.

Csúszos a talaj, amelyen eMagyarország új elnöke halad. Csúszós, tele buktatókkal; éles kövekkel, melyeket a földből kifordítva beláthatatlan csuszamlásokat idézhetünk elő. Nehéz ez az út két okból is: egyrészt a nép, akiknek követniük kellene a megválasztott vezetőjüket nem látják az út végét; és nehéz, mert az egykori útjelzők ki lettek döntve, a turistajelzések át lettek festve; az egy héttel ezelőtti térkép elavulttá lett. Szembeszegült vele a népe, mert neki köszönhetően lemondott a hadügyminiszter, aki teljes bizalmat élvezett körükben. Szerették, alakját idealizálták, neve fogalommá lett. A stabil pont eltűnése nem hiába keltett riadalmat körükben. Fekete-fehér igazságot keresni kár az ügyben; többet ér, ha az érintettek elfogadják az új helyzetet, és teszik tovább a dolgukat, belátásuk szerint. Nekik sikerült; most már csak az állampolgárokon múlik, hogy képesek lesznek-e átértékelni a bennük kialakult képet, és tudnak-e majd kompromisszumot kötni saját értékrendjükkel.

Mindkét úton végig kell menni; egyik sem kerülhető el. A csúszós út nem válik semmissé: a jég nem olvad el, az összeütközések újra fel fognak majd bukkanni az új vezetés, és a régi rend elkötelezett hívei között. Van köztük nehéz és könnyű is; de a zord tájon bandukoló emberek léptei messzire el fognak még hallatszódni.