Join the new world

Kedves Olvasók!

Elöljáróban: mikor a testvérem pár hete megkérdezte, mi értelme is van megtartani Burgenlandot, cinikusan azt feleltem: valamiről írni kell. Aztán megfogadtam, hogy én nem fogok, csak ha nagyon muszáj. És bár most nem az, mégis úgy érzem, szólnom kell.
A taktikai visszavonulás kapcsán újraolvastam a múlt vasárnap lezajlott vita anyagát, amelynek témája a Burgenland-ügy illetve Nagy-Magyarország volt. Bár csak az utolsó 45 percet tudtam elmenteni, így újraolvasni is, a lényeg így is lejött.
Alapjában véve raszta állt szemben a többiekkel, abban a tekintetben, hogy ő kategorikusan kijelentette: a célja visszaállítani a Trianoni határokat. Ez nem lepett meg túlságosan senkit, ezt tulajdonképpen eddig is tudtuk. Hekkat elegánsan támadta, néha észérveket felhozva, máskor nagyon nem tudva, mit tegyen csupán kötekedve. De mindez nem baj, hekkat a hagyományos politikusi ösvényt képviselte: higgadtan védte az igazát, próbálta ellehetetleníteni az ellenfelét.
Lényeg a lényeg, rasztán kívül senki sem volt 100%-osan meggyőződve, hogy a területek visszacsatolása egységes nemzeti cél. Kisebb vita kerekedett, mikor hekkat és raszta – megjegyzem hatásos érvek nélkül – próbálták eldönteni, kik vannak többségben – sikertelenül.
A legérdekesebb momentum mégis a hivatalos sajtótájékoztató végén esett meg. STimi intézte a vitatkozókhoz a következő kérdést: „Komolyan inkább feladnának egy high régiót Burgenlandért? (Hellokitty – az író) Hadd idézzem itt pontosa hekkatot és rasztát.
h: Egy felelős ember egyértelmű nemet mond erre.
r: Nem…te mondasz rá nemet. Én meg azt mondom, hogy függ a helyzettől is. De Burgent semmiképp nem adnám fel Kittyért cserébe…
Hekkat szavaival élve: hoppá! Bár legalább őszinte volt, amit el is várunk tőle, s amiben soha nem is okozott csalódást. Mindazonáltal eme kijelentés nálam kiverte a biztosítékot.
Nem akarok én párhuzamot vonni a visszavonulás és Hk-ra irányuló USA fenyegetés között. Mindenki úgy értelmezi az elhangzottakat, ahogy akarja, olyan következtetéseket von le, amilyeneket akar.
Szép dolog, hogy legalább itt küzdünk az igazságtalanul elvett területekért, de nem szabad átesni a ló túlsó oldalára. Harcolni nemes, de ha ész nélkül tesszük, akkor az már ostoba vagdalkozás, nem pedig fenséges küzdelem, ez ne feledjük.
EK