Join the new world

Kellemes éttermi hangulat, a bejárat melletti asztalnál iszogatom korsó sörömet. Kint szállingózik a hó, békés, meghitt zene hallatszik be a karácsonyi vásárról. Boldog fiatalok sétálnak az utcán, én, Horváth László pedig hátradőlve várom riportalanyom.

Hirtelen beesik az ajtón egy kopottas zakójú úriember, majd gyorsan az asztalomhoz bukdácsol, és az arcomba hadarja:

"Hallod tes, nincs egy szál cigid? Buszjegyre kéne!"

A közeledő biztonsági őrnek mosolyogva intek, aki felvont szemöldökkel megtorpan, majd vállat vonva megfordul, és odébb döcög.

"Szép jó estét, Szabó úr!" - köszönök rá a rejtélyes idegenre, kiben a helyi magyar nagykövetet vélem felfedezni.

Pupillái kistányér méretűre tágulnak, zakóján gyorsan elkeni a mustárfoltot, lehuppan velem szemben, és már kezdi is, köszönés nélkül:

Szabó P.: Nos, mint láthatja, az ország helyzete európai szinten kimagasló! Be van kapcsolva az a szar amúgy?

H.L.: Amennyiben a diktafonra gondol uram, igen!

Szabó P.: Na akkor eztet majd ki kell vágni. Nos, mint mondtam, európai szinten kimagasló a gazdaságunk, és mindemellett megtartottuk tartásunkat, és szuverenitá-

A mondatot a pincér megjelenése szakítja félbe.

Szabó P.: Ich möchte bitte ein glas wasser, danke!

A pincér még vár, hátha mást is rendelne Szabó úr, majd 15 másodperc kellemetlen csend után kihátrál az asztalunktól, és elindul a pult felé.

Szabó P.: B.ssza meg, pedig kajás is vagyok, csak annyit nem tudok németül... Na, szóval mint mondtam, sikerült megtartanunk nemzeti büszkeségünket, és nagy erőkkel dolgozunk rajta, hogy visszafoglaljuk szeretett hazánkat, melyet ocsmány módon elvettek tőlünk azok a g.ci románok!

H.L.: Úgy tudom, mi kezdtük a viszályokat, és nem ők.

Szabó P.: Na mostan azért van itt, hogy kifizesse a vacsorámat, vagy azért, hogy kiforgassa a szavam?

Ezen a ponton kissé elbizonytalanodtam, de kíváncsi voltam a továbbiakra, így rendeltem neki egy sertésoldalast, tudván, hogy mással nem tudom az épületben tartani.

Szabó P.: A jó Isten áldja meg száz gyerekkel, bármit is rendelt nekem! RIA RIA HUNGÁRIA!

A kiabálástól az étteremben megfagy a levegő, tekintve, hogy rajtunk kívül látszólag senki sem tud magyarul, leszámítva a sarokban ülő két tinédzsert, akik hirtelen távoznak.

H.L.: Khm.. Tehát, visszatérhetnénk arra, hogy mik a közeljövőben a kormány tervei, a feszült külpolitikai helyzettel kapcsolatban?

Szabó P.: Na mán' örülök, hogy erre tért ki. Na. Hát arra gondoltunk, hogy na. Nézze már meg maga, itt az ütemterv!

Kezembe nyom egy gyűrött cetlit, melyről a következő képet mellékelném:



H.L.: Igen megnyerő, uram. Zavarná, ha megosztanánk a képet újságunkban?

Szabó P.: Én nem, sz.rok rá! Tudják meg mindannyian, hogy a románoknak a ku..a anyját!

H.L.: Khm.. Megértem, hogy fontosnak tartja az álláspontját uram, de nem gondolja, hogy esetleg más is felelős lehet a kialakult helyzet miatt?

Szabó P.: A g.ci románok há' kis más, mi a f.szom vagy te, hazaáruló? Akkor b..zd meg a román k..va an..d te g..i, ha szerinted nem a románok miatt van ez!

H.L.: Öhm... Éljen a haza..?

Szabó P.: Ne haragudj, nem láttam, hogy testvér vagy, na ne haragudj tes, amúgy van egy cigid?

Átnyújtok Szabó úrnak egy cigarettát, aki gyorsan füle mögé biggyeszti azt.

Szabó P.: Nem tudom mondottam-e, hogy nincs itt szó semmiféle gazdasági csődrő meg hogy nem lesz pénzünk, az a románok hazugsága, van pénz bőven. Van pénzünk rengeteg, csak hát ugye elvették a románok.

H.L.: Többekben felmerült a kérdés, mely szerint a számunkra kedvezőtlen erőviszonyok miatt érdemes lenne tárgyalóasztal mellé ülni a román vezetőkkel, és diplomatikus módon intézni a dolgokat.

Szabó P.: Na ide figyeljen nem tudom milyen diplófa.zról beszél, de ez a románok miatt van, és vér fog folyni, mer' a románok...!

Sajnos itt fogyott ki az elem a diktafonomból, így beszélgetésünk további részleteit kedves olvasóink fantáziájára kell bíznom.

Mindenkinek kitartást kívánok a jelenlegi nehéz helyzetben, de nyugalom!
A vezetés kézben tartja az irányítást.

Horváth László
újságíró