Join the new world

Tisztelt olvasó!

Bár eddig már számos cikket olvashattál ezen újság hasábjain, valahogy elmaradt a beköszönő. Most pótolná ezt a hiányosságot a feledékeny szerkesztő, na persze nem minden ok nélkül! Lévén, hogy másodszor is jelöltetem magam a kongresszusba, itt az ideje, hogy kicsit meséljek magamról.

"Születtem" Észak-Magyarországon, 2008. augusztusában (isz. Beta), a "boldog békeidők" végnapjaiban. Születésemet egy Voyage Century Online-os klántárs inspirálta, aki csak úgy félvállról bedobta a klán chat-en: "Ki ismeri az eRepublikot?". Pár szóban leírta, miről szól ez az egész, én meg "próba szerencse" alapon jelentkeztem a várólistára. Mázlim volt mert össz.-vissz. csak vagy két tucat várólistás volt éppen, így két napon belül hivatalosan is megszülethettem. Persze akkoriban a dolgok kicsit máshogy mentek - a munkakeresés maga volt a rémálom...
Akkoriban az ország grandiózus terveket forgatott a fejében. Mivel a csehektől elragadott Felvidéken alig éltek, ezért a helyi polgármesterek(!) különböző konstrukciókkal igyekeztek támogatni a betelepülőket. Kapva kaptam az alkalmon és "elhagytam a várost, ahol éltem"; így kerültem Kassára. Ki sem csomagoltam még, amikor kitört a háború és másnap reggel már román tankok dübörögtek be a városba.
A sokkból feleszmélve hamar az ellenállás oldalán találtam magam: fő harcterünk a román média lett és a "Raport Spam!" felkiáltásoktól nem zavartatva vígan használtam anyanyelvem ( a románok pedig anyázva a szótárt ). A román csendőrségtől kaptam is egy szívélyes meghívást, szerencsére mindössze egy napig tartottak bent. Ott voltam az eRMDP alapításánál, illetve a párt aktív tagja voltam egészen Győrbe való visszaköltözésemig. ( bizony nagy fájdalom az, hogy végül az ebek (románok) harmincadjára jutott, pedig számos jeles tag megfordult ezen pártban )
Igazából sokáig nem akartam "hazajönni". Tudtuk, hogy a V1el jön a szabadságharc; ennek jegyében ki a kaszát fente, ki pedig az AK-t dugdosta a krumplis veremben. Sajnos reményeink szerte foszlottak... ( a V1 ugyanis nem azt jelentette, hogy Verzió1, inkább a Második Világháborús elődjére utalt; ez egy Vergeltungswaffe, Büntetőfegyver - csak éppen nem a fizikai valód, hanem az agyad rombolja; ezért már rettegek, hogy mikor jelentik be a V2-t... )

Ekkor, mivel láttam, hogy mennyien költöznek haza, illetve ezzel párhuzamosan felbomlik a kinti románellenes összetartás, én is a távozás mellett döntöttem. Idehaza sokáig nem találtam a helyem; jó darabig csak Work-Train robot voltam.
Ekkortájt kezdett formálódni a Szolidaritás Párt (akkor még Nemzeti Szolidaritás Párt) élén Weisz Manfréd Hubával, akivel még az eRMDP-ben, a román megszállás idején ismerkedtünk össze. Jó darabig azonban még nem ötlött fel bennem az aktív politikai szerepvállalás. Nem vonzott ugyanis az, hogy hivatalosan osszam az eszet - vannak nálam rátermettebb és elhivatottabb emberek, vigyék ők az országot! Persze idővel rájöttem, hogy mindkettő viszonylagos - számos olyan képviselő volt (reménykedem, hogy jogos a múlt idő... na ez színtiszta naivitás), akik az 5 arany felmarkolása után annyi aktivitást sem mutattak, mint egy fagyasztott lajhár a vákuumban. "Ennél még én is többet tennék, ha megválasztanának!" Huba ekkortájt már rágta a fülem, hogy mi lenne ha indulnék a SzP jelöltjeként. Hát legyen!
A 2008. novemberi választáson csak "hátha sikerül" alapon indultam - persze nem is jutottam be. A decemberin viszont, köszönhetően a párt átgondolt választási stratégiájának, sikerült bejutnom.
Remélem ez most sem lesz másként!

Motivációim? Hát most jön a közhely-gyűjtemény... Nekem fontos eMagyarország sorsa! ...különben már rég abbahagytam volna ezt a bug-halmazt vagy külföldre költöztem volna rahedli pénzt keresni. Azért maradtam, mert szerintem érdemes küzdeni ezért a talpalatnyi eMagyar földért - nem feltétlenül fegyverrel, de munkával, akarattal, összefogással. Talán ennek köszönhető, hogy a "politikai elit" nagyobb részével szemben nekem nincs több száz goldot érő magánvagyonom, cégbirodalmam. ( ennek ellenére az 5 gold képviselői tiszteletdíjam átutaltam az államnak - a Q5 kórházra pedig tényleg nem adakoztam; tessék ezért megkövezni )
Ami igazán zavar és amin változtatni szeretnék eMagyarországon? Egyszerűen felfoghatatlan számomra, hogy miért hat még itt is a "turáni átok". Miért nem tud egymással leülni két ellentétes elveket valló ember és legalább meghallgatni egymás véleményét? Miért nem vagyunk képesek konszenzusra jutni vagy legalább elfogadni a vélemények különbözőségét? Eddig is, ezután is a megértés és megegyezés jegyében szeretnék politizálni. Itt nem nagykoalíciókra, látszat demokráciára, utyi-mutyi stb. gondolok. Beszéljük meg, agyaljunk együtt és keressük a legjobb megoldást!

Ha még valami kérdés felmerül ezután, arra szívesen reagálok a kommenteknél.
Máskülönben ha szeretnél egy magamfajta ideál-realista középvonalast a kongresszusban, akkor január 25-én, azaz most vasárnap szavazz rám. A Szolidaritás Párt színeiben fogok indulni, Székesfehérváron.

Megtisztelő figyelmeteket és esetleges voksaitokat köszönöm!