Join the new world

Kedves Olvasók!

A vonatom néhány óra múlva indul az áldott (érts😛 sörben gazdag) Berlin felé, s a várakozás idejét ki kellett valahogy töltenem - ennek az eredménye eme cikk. Mivel most jó darabig nem leszek, talán megbocsájtjátok nekem, ha kicsit hosszabb olvasmánnyal szolgálok.

Sokaktól sok mindent kaptam már azért, amiért én próbálok ideológiát vinni a játékba. Mondhatnám, hogy mindez nem érdekel, mert emberek vagyunk, és mindig van egy kettő közülük, aki törekedik a mélyebb tartalmakra.

Ámde térjünk is rá a lényegre. Egész eddig (értsd v1) nem volt könnyű meghatározni, mi különböztet meg egy jobb és egy bal oldali pártot. Ez a v2-ben sem lett egyszerűbb, ám mint mondtam, próbálkozni érdemes (szerintem kell is).

Irl a baloldalhoz az esélyegyenlőséget, a társadalmi különbségek áthidalását, a munkavállalók védelmét köthetjük. A kérdés az, miként sikerül(het) átemelni mindezt az erep-be.

A játékosok közötti különbségek csökkentése igen jól sikerült, ám mindez néhányakat (jogosan?) felháborít. Mert x v1-ben 30-as strengthű játékos most már kikaphat y v1-ben 10-es str-űtől. Most, hogy mindez jó vagy rossz, az már erősen szubjektív.

Ez a pont elég szubjektív, s számomra semleges. Pont nem érdekel, hogy egy kezdő legyőz (már ha egyáltalán elmegyek harcolni), ez meg végképp nem, ha legyőzöm pl lgabor72-t. De persze megértem, ha vannak olyanok, akik magukat legyőzhetetlen hősként szeretnék látni, aki amerre megy, ott sorban hullnak az ellenségek.
Még ha el is fogadom, hogy egy pár hónapos játékos le tud győzni egy több, mint egy évest, azt nem, hogy ez utóbbinak ne lennének meg a lehetőségei, hogy pl erősebb fegyver vegyen.
Akinek meg így se, úgyse tetszik, annak azt mondom, üdv a szocializmusban (és most ezt ironikusan értem, természetesen)

A következőkben elmélkedjünk azon, mit tehetnek, tehetnénk a munkavállalók védelmében. Kell egyáltalán tenni valamit? Ahogy én látom a helyzetet, sokan dolgoznak olyan bérekért, ami éppen, hogy elég a megélhetéshez. Ha emellé még fegyvert, házat akarnak venni, arra az egyetlen esélyük a minimális spórolás, illetve a kincses térkép. Arról nem is beszélve, hogy sokaknak napi 12 óra munka szükséges, hogy mindezt a pénzt előteremtsék, így azonban egyéb tevékenységekre nem marad se idejük, se – pl – happinessük.

Mindezt egy baloldali nem nézheti tétlenül. Ezért volna szükség, hogy a munkaadók változtassanak szemléletükön. Nem állítom, hogy a „szemét kapitalisták elveszik a munkaat, és kizsákmányolják a munkásokat”. De sokan vannak olyanok, akik már régóta cégeznek, sok nyereségük volt már, de még mindig csak halmoznak, és többet, többet akarnak.

Hozzájuk szólok én most. Elhiszem, hogy jó érzés, amikor goldok tucatját lanázzátok, tankoljátok el. Ez utóbbiak persze szükségesek is adott esetben, amikor a haza sorsa függ eme tankoktól. De a megváltozott rendszerben érdemes lenne elgondolkozni, nem lehetne-e kicsit kevesebb pénzből is ilyen eredményeket elérni. Vagy esetenként sokkal kevesebből.

És ezeket a pénzeket nyugodtan fordíthatjuk a munkások lehetőségeinek javítására. Kedvezményes fizetéssel alkalmazzuk őket – akár csak egy napig. Goldot adunk nekik, hogy magasabb boostert használhasson, ami a munkaadónak is kedvez, hiszen a munkás productivity-je magasabb lesz. Esetleg arra adunk goldot – elég a 0.19 is – hogy munkásunk több happ-t visszanyerjen. Vagy ugyan ezt a pénzt más tevékenységre.

Esetleg csak úgy. Ha már a fizetést nem akarjuk megemelni, a hét végén minden munkásunknak kiutalhatunk ám 0.19 goldot, mondván: „szép volt fiúk-lányok, köszi, csak így tovább”. Ha egy 10 embert foglalkoztató céggel számolunk, ez heti 2 gold. Szerintem nem egy, nem kettő olyan cég van, ami ezt kibírná, ha nem többet.
A munkavállalónak meg mindez heti 0.2 gold, mondjuk. Még mindig nem sok, de legalább valami. Egy nap mondjuk a sok munka helyett belefér egy kis edzés. És ez már sokat számít.

Ugyan így létre lehet hozni non-profit szervezeteket. Olyan cégeket, amelyeknek a heti vagy x napi hasznát a dolgozók és a munkaadó arányosan szétosztják. Így mindenki jól jár, a munkás érdekelt a munkában, a cégvezető meg kibírja, hogy nincs olyan sok haszna. Mert van olyan, aki kibírja.

Ha belegondolunk számos olyan dolog van, ami a cégóriásoknak (ha olyan lennék, mondhatnám, „multiknak”) nem kerül sokba, szinte meg se érzik, akikkel szemben viszont a gesztust gyakorolják, sokat számíthat.
Mert mi értelme ennek az egésznek?

Az, hogy élvezhetőbbé, és barátságosabbá tegyük a játékot. Az, hogy megmutassuk, túl tudunk lépni saját magunkon, és segíteni, jót tenni másokkal. Higgye el nekem mindenki, hogy jó érzés.
EK