Búcsúzom

Day 850, 06:19 • Published in Hungary Hungary • by charlie50
http://www.sg.hu/galeria/1080215672/10802156721268232665.jpg" width="50%">http://www.sg.hu/galeria/1080215672/10802156721268232672.jpg" width="50%">


No nem a játéktól, annyira azért még nem unom a dolgot, „mindössze” arról van szó, hogy elhagyom az eddigi pártomat, ami gyakorlatilag eddigi e-életem értelme volt. Sajnos annyira nem tudok egyetérteni a jelenlegi CNRP-irányvonallal, hogy úgy döntöttem, mindannyiunknak jobb, ha elhagyom a pártot.

Egy kis történelmi áttekintés (nem teljesen objektív): 2009 április végén feloszlott az a szabadcsapat, melynek jómagam is tagja voltam és az akkori aktív tagokkal összefogva kitaláltuk, hogy inkább politikai pályán igyekszünk tenni az országért és kitaláltuk a Nemzeti Radikális Pártot. 46 fővel indultunk, egy régebbi román TO-pártot vettünk át, majd májustól hivatalosan is miénk lett az irányítás, ekkor nekiláttunk a munkának. Májusban, júniusban és júliusban is sikerült megszereznem a bizalmat a párt tagjaitól és pártelnökként irányítottam a pártot, majd augusztusban átadtam a pártelnökséget Lalo85-nek, RL elfoglaltságaim miattEbben az időszakban fő szövetségesünk az NHP, MRSZ, majd Corvin Párt néven futó szervezet volt, valamint sok segítséget kaptunk az MHP-tól is, például náluk indulhattak kongresszusi jelöltjeink, sőt nem egyszer ők juttatták be tagjainkat a kongresszbe. Szeptemberben egyesültünk a Corvin Párttal, így alakult ki a jelenlegi Corvin – Nemzeti Radikális Párt, amelynek zsinórban négyszer voltam pártelnöke (szeptember közepétől január közepéig). Az alapelvünk az volt, hogy a nemzeti érdekek mentén, ésszel politizáljunk, és a hangoskodás helyett inkább a munkánkkal hívjuk fel magunkra a figyelmet. A fejlődésünk ebben az időszakban (véleményem szerint) töretlennek mondható, szép folyamatosan emelkedett a taglétszám és még politikai riválisaink is elismerték a munkánkat és többször is együttműködésre kértek fel minket. A kongresszusban is sikerült egyre nagyobb befolyást szereznünk, októberben három képviselőt delegáltunk, novemberben már hatot (plusz két HMSZ-tag is nálunk jutott be), decemberben szintén hat tagunk lett képviselő. Az MHP-val remek kapcsolatot alakítottunk ki, október elejétől kezdve gyakorlatilag felváltva támogattuk egymás jelöltjeit (október Kolozs, november raszta, december lisztes, január én). Bár ebből a négy esetből mindössze egyszer sikerült a választást megnyerni (novemberben a mindenkinek szimpatikus Termetes Samu nyert, decemberben Feherlo, főleg az erdélyi ígéret miatt, januárban pedig Huba, aki már régóta harcolt az elnökségért és már rég kijárt neki), novemberben Termetes lemondása után sikerült bebizonyítanunk, hogy igenis kormányzóképesek vagyunk a szövetségeseink segítségével. (Jut eszembe: kezd némely troll állandó vádaskodása raszta irányába zavaró lenni. Ha eddig nem lett volna világos: nem ő adta ki a parancsot novemberben, hogy menjen 15 katona Burgenlandba és üssön az ország ellen, hanem én, szóval nyugodtan lehet engem szidni ezután.)

Ekkor úgy gondoltam, minden sínen van és rasztát támogatva nem indultam el a januári pártelnökválasztáson. (Most jön a szubjektív rész) Mivel rasztát afféle „szellemi örökösömnek” gondolva, megbíztam a döntéseiben, nem is igazán folytam bele a pártéletbe, sajnos ekkoriban kezdődött az MHP-tól való távolodás. Sokan nem tudják, de egy szavazáson dőlt el a párt jövője, ahol az volt a téma, hogy Shaokot, avagy Count Adynt támogassuk-e a februári elnökválasztáson. Nos, itt felbukkant kb 30 olyan név, akiket még sosem láttam (pedig hetente kétszer végig szoktam nézni a taglistát) és szavazataikkal Shaokot juttatták támogatandó pozícióba, akit raszta be is jelölt. Ekkor már kezdtem azt érezni, hogy egy teljesen új vonal kezd kialakulni a CNRP-n belül, Akitlosz vezetésével és sok kétkattos, a pártéletben egyáltalán részt nem vállaló párttag támogatásával. Ezek a félelmeim be is bizonyosodtak február 15-én, bár akkor még azt hittem, hogy csak azért nyert Akitlosz, mert egyedül ő kampányolt (addig nálunk nem volt szokás sem az utolsó pillanatban indulni, sem körbe pm-ezni a tagokat választás előtt pár órával). Március 15-én ezért ismét ringbe szálltam, én is kiküldtem kb 400 pm-et a fiatalabb játékosoknak, akik nem annyira ismerik a múltamat, de ismét Akitlosz nyert, ez pedig rádöbbentett arra, hogy ez már nem az a CNRP, amelyiknek tavaly sorozatban többször is a pártelnöke voltam. Ez persze még nem lenne ok arra, hogy elhagyjam a pártomat, de történtek közben egyéb dolgok is.

A február 25-ei kongresszusi választás előtt is már furcsálltam a támogatandó jelöltjeinket, hiszen a pártelnök és a két alelnök volt támogatandónak bejelölve, valamint két olyan ember, aki már az előző ciklusban is képviselő volt, pedig az addigi gyakorlatunk az volt, hogy minél több embernek adjuk meg a lehetőséget az indulásra. Sajnos nagyon úgy néz ki, hogy a jelenlegi vezetés a pozícióik bebetonozására törekszik és csak olyanokat indítanak, akik úgy szavaznak, ahogy ők akarják (most is ez lesz). Remek példa volt erre drith megválasztása OGY-elnöknek, azaz a Szolidaritással való összeborulás (no offense drith, ez nem személyes dolog). Itt jegyezném meg, hogy amikor távolodni kezdtünk az MHP-tól, az volt a fő érv, hogy az MHP már kevésbé nevezhető jobboldali pártnak, sokkal inkább középnek. Hát úgy látszik, a Szolidaritás viszont eléggé jobboldalinak bizonyult…

Következő dolog, amire felfigyeltem, az volt, hogy a munkáról kezd elterelődni a hangsúly a szóbeli kritizálásra, ez pedig a CNRP szimpátiájának csökkenését eredményezte. Régebben négy hónap alatt nem láttam annyi negatív kritikát, mint mostanában egy hét alatt, leszámítva persze Eheslo aljaelitezését.

Persze nem lennék fair, ha nem említeném meg Oliverray sikerét a márciusi elnökválasztáson, csakhogy ez is egy olyan koalíció eredménye, amely nem valamiért jött létre, hanem sokkal inkább valami ellen (politikai helyzetet csak kicsit is ismerőknek nem kell elmagyaráznom, mi ellen, ki(k) ellen). Mindez persze nem Oli hibája, neki ezúton is sikeres(ebb) kormányzást kívánok.

Mindezek mellett az sem igazán tetszett, hogy impeachet nyújtottunk be Count Adyn ellen Styria feladása miatt, ez szűklátókörűséget mutat, ráadásul a pártelnökünk még több cikkben is örvendezett az impeach miatt, míg ha most adott volna be valaki impeachet Burgenland miatt, valószínűleg ő írta volna az első felháborodott cikket. Az sem tetszett, hogy egyesek felhánytorgatják az MHP által a múltban elkövetett (vélt, vagy valós) bakikat, de ugyanakkor mély csend honol jelenlegi koalíciós partnereink ügyködéséről a szlovák NAP ügyében (úgy tűnik, ez nem akkora probléma, mint egy régió visszaadása, mely sosem volt a történelmi Magyarország része).

Nem tetszik továbbá a jelenlegi kongresszusi sikertelenségünk sem, januárban és februárban is mindössze 5 képviselőjelöltet juttattunk be, holott a harmadik legnagyobb párt vagyunk, korábban a negyedik helyről két alkalommal is jobb eredményt értünk el, februárban gyakorlatilag csak a (hozzánk képest) feleakkora HHH-t sikerült legyőznünk mindössze egy plusz képviselővel. Arról már nem is beszélve, hogy a január 25-én megválasztott kongresszus tagjai mivel töltötték ki ciklusukat, szó sem volt ott semmiféle érdemi munkáról, csak szájtépés ment egész hónapban, amihez sajnos a mi képviselőink is nagyban hozzájárultak.

És ami végképp nem tetszik, az az öntömjénezés és a fontoskodás. Voltam párszor pártelnök, pontosan tudom, mennyi feladata van egy pártelnöknek és mennyi ideje marad más dolgokra. A dolgok el nem végzését állandóan a pártelnöki teendőkre fogni egyszerűen csak mentegetőzés. A pártelnök azért van, hogy megszervezze a feladatokat, nem azért hogy mindent egyedül csináljon (hozzáteszem akár az is beleférne az idejébe, pl én is tudtam novemberben éjjelente pm-ezni úgy, hogy a pártelnökség mellett még ogy-elnök és szövetségi összekötő is voltam). Persze ehhez kéne az is, hogy vegye a fáradtságot és kiossza a munkát, valamint leellenőrizze, hogy el lettek-e végezve. Ha Akitlosz elfogad tőlem búcsúajándékként egy jótanácsot, azt javasolnám, kicsit változtasson azon a gyakorlatán, hogy csak azt csinálja meg, amihez kedve van és ha valaki rákérdez valami el nem végzett dologra azt feleli, hogy „neki egy pártot kell vezetnie és nincs ideje mindenre”. Mindezek mellett még azt sem tartom jónak, ha valaki minden érdemet magának tulajdonít, még azt is, amihez konkrétan semmi köze a világon (pártprogram, pártszázad). Nagy koppanás lesz ennek a vége, ha elfogynak mellőled a tényleges munkát végző emberek…


Mindezek miatt érlelődött meg bennem a döntés, hogy jobb, ha szétválnak útjaink a jelenlegi CNRP-vel. Búcsúzom hát mindazoktól, akikkel nem közös úton megyünk tovább és köszönök minden szépet és jót, amit kaptam, öröm volt Titeket megismerni. Mindenkitől nem búcsúzom, hiszen jópáran még fogunk együtt dolgozni (remélem, sokáig) egy másik, jobb dolgon. Hogy mi lesz az? Itt elolvashatjátok.



Közérdekű információk:


A Magyar Közlöny a kormány hivatalos lapja

A Hadügyi Közlöny a Hadügyminisztérium hivatalos lapja

A Kongresszusi Közlöny a Kongresszus hivatalos lapja

Magyarország hivatalos fórumát itt találod meg, regisztrálj!

Támogasd a Nagy-Magyarországért Alapítvány és az Utolsó VédőVonal Alapítvány működését!