Az örök barátság vége (tl;dr novella)
Day 1,962, 01:08
•
Published in Hungary 
•
by
•
by charlie50
Ezt a novellát Istencsaszar és Cobretti cikke, valamint egy chates beszélgetés (geopolitikai helyzetről, jövőbeli esélylatolgatásról) ihlette.
Az osztályterem majdnem üres, csak hárman ülnek bent. Nemrég kicsöngettek az utolsó óráról, ők hárman direkt megvárták, amíg mindenki elmegy, hogy zavartalanul megbeszélhessék, ami már hónapok óta feszültséget teremtett köztük.
- Na szóval arról lenne szó – kezdi egyikük – hogy szeretnénk, ha ezentúl a Misi is a mi csapatunkban lenne a délutáni focikon. Tudod, hogy már eddig is akartuk hívni, de miattad nem tettük, mert te nem vagy jóban vele.
- Igen, félre ne értsd – folytatja a másik – de ő nagyon jól illene a csapatba és sulin kívül is jóban vagyunk vele.
Magyar Zoli, a harmadik fiú elmerengett. Miért olyan fontos a másik kettőnek, hogy Oláh Misi velük egy csapatban legyen? Olyan jól megy most, gyakorlatilag mindig megverik Misiéket. Ott van persze a harmadik csapat, akikkel eddig még csak barátságos, tét nélküli meccseket játszottak, ők is mindig győznek Misiék ellen, és sokan mondogatják, hogy igazából ellenük kéne komoly meccset játszani, mert hasonló játékerőt képviselnek. Sőt Misiék csapata lehet, hogy feloszlik és a csapattagokat felosztják a két megmaradó csapat között. Ezzel nem is lenne baj, de menjen az Oláh Misi a másik csapatba.
- Szóval mit szólsz hozzá – kérdezi az első fiú – ha Misi hozzánk jönne? Vele biztosan erősödnénk annyira, hogy legyőzzük a másik csapatot.
Zoli nem válaszolt, még mindig a helyzeten töprengett. Azt hitte számíthat a másik kettőre ebben a kérdésben. Az első fiú – Rácz Gergő – már régóta hangoztatta, hogy szeretné az Oláh Misit a csapatba, és mostanában Misi is hajlott arra, hogy beálljon közéjük. Egy probléma volt csak, a Zoli és Misi között fennálló örök ellentét. Nem újkeletű dolog volt, gyakorlatilag amióta ismerték egymást, azóta ment a harc köztük, hol nyíltan, hol a háttérben. Ezen persze nem segített az sem, hogy Misi apja volt az iskola igazgatója, aki párszor már hozott olyan döntéseket a vitás ügyekben, ami egyértelműen Misinek kedvezett.
- Hát - szólalt meg végül Zoli – nem örülök neki. Miért nem jó úgy, ahogy most van?
- Nem látod, mi történik? – kérdezte Rácz Gergő – Misiék csapata valószínűleg feloszlik. Ugye tudod, ez mit jelent? Innentől csak Feriék ellen tudunk focizni. Ha nem akarunk folyamatosan kikapni, kell Misi a csapatba. Meg pár barátja is.
Zoli tartott tőle, hogy ez lesz. Már az is szinte elviselhetetlen volt, hogy Misit bevegyék, de hogy még párat a barátai közül is, akik ellen annyit küzdött eddig? Bár az igaz, hogy nemrég próbált ő is barátkozni. Egyik nap odament a Zorba becenevű sráchoz beszélgetni, meg puhatolózni, hogy nem állna-e be hozzájuk, de Zorba csúnyán elhajtotta, szóval abból sem lesz barátság.
- Nézd, tudom, hogy ez nehéz – mondta Polyák Laci, a másik srác – de mi tényleg szeretnénk őt a csapatba. Ő is akar jönni, szóval beáll, és kész.
- Emlékeztek még, amikor megalapítottuk a csapatot? – kérdzete Zoli csendesen - Azt mondtuk, csak akkor veszünk be bárkit, ha mindenki beleegyezik.
- Igen, de az akkor volt – mondta Gergő – most meg most van. Változnak a dolgok.
- Szóval ez egy ultimátum? – kérdezte Zoli.
- Nem akarunk kirakni a csapatból – próbált meg békülékenyebb hangot megütni Laci – Csak viseljétek el egymást Misivel.
No hiszen, gondolta Zoli, ha az olyan könnyű lenne. Még azt is kinézi Misiből, hogy játék közben felrúgja, hiába játszanak egy csapatban. Természetesen „véletlenül”. Minden porcikája tiltakozott az ellen, hogy Misiben megbízzon. Igyekeztek ők már régebben is normalizálni a helyzetet, kötöttek is egy amolyan „tűzszünetet”, de nem tartott sokáig, mert Misi felrúgta.
- Tényleg ennyire fontos nektek, hogy beálljon?
- Igen – vágta rá a másik kettő szinte kórusban – Csak így nyerhetünk Feriék ellen.
Hát igen, Medve Feriék kemény ellenfél lesz, az biztos. Lehet, neki is inkább az ő csapatukba kéne átmennie, ha Misit tényleg beveszik. Bár ennek megvan az a hátulütője, hogy a suliban folyton zrikálni fogják a mostani barátai. Valahogy le kell beszélni a barátait erről az őrültségről.
- Gergő, emlékszel még, amikor Misiék minden nap megvertek suli után? – kérdezte Zoli – Akkor persze még nem voltál ekkora, ötven kilós szemüveges kissrác voltál. Igaz, azóta erősebb lettél szinte mindannyiunknál, de ugye nem felejtetted még el, miért hagytak végül békén?
- Emlékszem – ismerte be Gergő – Te védtél meg tőlük. Te vittél be még az előző csapatba is. De az a múlt, ez meg a jelen.
- És te, Laci – folytatta Zoli – emlékszel még, hogy régen Misiékkel egy csapatban voltál? Nem érezted ott jól magad, azért is hívtunk át Carlosszal együtt. Régen sokat küzdöttünk egymás ellen, de már vagy két éve együtt játszunk és működik. Sőt, az új csapatot is együtt alapítottuk. Miért akarod ezt most felrúgni ugyanazok miatt, akik miatt eljöttél abból a csapatból?
Polyák Laci nem válaszolt, csak lesütött szemmel nézte a földet. Zoli nem is számított másra. Mit is felelhetne? Hogy neki csak a győzelem számít, meg hogy megkapja a meccs után a fagyit, amit mindig a vesztes fizet a győztes csapat tagjainak? Zoli úgy döntött, beveti a végső érvét.
- Jó, jöhet Misi felőlem. De csak akkor, ha Karcsi is jön.
Tudta, ezzel elevenbe talált. Horváth Karcsi ugyanolyan ősellensége volt Rácz Gergőnek, mint Oláh Misi neki.
- Az ki van zárva – vágta is rá egyből Gergő – Nem vagyok hajlandó vele egy csapatban lenni.
- Én meg a Misivel nem vagyok hajlandó egy csapatban lenni – replikázott Zoli – Ugyanaz a helyzet, nem?
Mindketten Lacira néztek, hogy döntsön. Zoli tudta, hogy nem könnyű döntés. Egyrészt Laci jóban volt Horváth Karcsival, amikor átjöttek Misiék csapatából, akkor Carlos mellett Karcsit is akarta hozni, de Gergő nem egyezett bele. Másrészt Laci nem fogja megkockáztatni, hogy magára haragítsa Gergőt, aki a legjobb, legerősebb játékos volt köztük. Zoli elgondolkodott. Ha esetleg Karcsi is Feriék csapatába áll be, akkor lehet, tényleg el kéne gondolkodni neki is. Végülis Karcsi a sulin és focin kívül még jobb barátja is, mint Gergő, akiből most szemlátomást előtört a zsarnokoskodó énje és kész volt felrúgni a barátságukat Misi kedvéért. Ráadásul Feriék csapatában játszik Dudli Jancsi és Bogár Dani is, mindketten egész jó játékosok.
- Szerintem gondoljátok ezt át srácok – szólalt meg végül Laci – ne kelljen már senkit kitenni a csapatból.
Zoli tudta, ez neki szólt. Ha nem fogadja el Misit, akkor fel is út, le is út. Végiggondolta a lehetőségeket. Vagy marad a csapatban és elviseli Oláh Misit, vagy kiteszik a szűrét. Ha kirakják, esetleg beállhat Medve Feriékhez, vagy egyszerűen fogja magát, suliban átül a terem másik végébe és nem barátkozik senkivel. Esetleg felajánlja Oláh Misinek, hogy cseréljenek helyet, Misi odaülhet Gergő mellé, Laci és Carlos elé, ő meg odaül Misi régi helyére, Horváth Karcsi mellé és ellesznek ketten, csapat nélkül. Esetleg még összebarátkoznak újra azzal a félszemű sráccal – Jumurdzsák a beceneve - akivel Zoli még a suli kezdetén nagyon jóban volt. Ha megszakad a jelenlegi barátaival a kapcsolat, legalább jól pofán verheti a Tóth Jóskát is. Eddig is csak azért hagyta békén, mert Lacinak jó barátja.
- Mennem kell, srácok – állt fel Zoli – Majd visszatérünk erre. Azért gondolkodjatok el Karcsin is, ha már Misit ennyire be akarjátok venni. Sziasztok!
Gondterhelten ment hazafelé. Szinte bizonyosságá vált benne a megérzés, hogy Misit így, vagy úgy, de be fogják venni. A döntés az övé, megpróbálja elviselni és egy csapatban játszani vele, vagy átmegy Feriék csapatába, esetleg lemond a csapatról és a délutánokat Karcsival, meg talán Jumurdzsákkal tölti. Nehéz döntés, de jöjjön, aminek jönnie kell. Fejét felszegte, tekintetét az égbe fúrta, mintha a jövőt próbálná kifürkészni és fütyörészve ballagott hazafelé.
Köszönöm, hogy elolvastátok, a végére jöjjön egy kis nyereményjáték. Arra gondolom, már rájöttetek, hogy a suli az erep és az egyes karaktereknek is megvan a maga erepes megfelelője. Bár az írásnak csak három igazi szereplője van, meg lett említve további tíz személy. Aki elsőnek beírja kommentbe az összes (mind a tizenhárom) karakter erepes kilétét, azt 50 db Q7 tankkal jutalmazom. A feladat annyira nem nehéz, az esetek többségében – bár nem mindig – a nevek utalnak a karakter erepes alteregójára.
Facebook
Twitter
Discord
Comments
PERTAMAXXX
ez jó : )
jóféle 🙂
a move sosem fog olahokkal egy grundon focizni
ez egészen jó volt...kár hogy csak Magyarok megértenek
igen, ezt sajnos nem lehet lefordítani úgy, hogy átjöjjön az üzenet
ment azért a vote és sub 🙂
köszönöm :)
én csak további 9-et találtam : /
pedig van még egy :)
[removed]
Egy homokozó jobb színhely lett volna : D
gondoltam arra is, de nem illett volna a komoly döntéshez
Medve Feri jó pasi, örülnék neki ha sunázna a grundon!
Polyák=lengyel
Magyar=magyar
Oláh=román
Rácz=szerb
Horváth=horvát
Jumurdzsák=török
Carlos=Spanyol
Zorba=görög
Medve=macedónok
Bogár=bolgár
Dudli=usákok
Tóth=szlovákok
13... suli góré=admindlandia
ügyes :)
Successfully transferred 50 item(s) to sorihun.
felajánlom ennek az árát a kajaalapba az airstrike -hoz. : )
ment 2000 q5 zaba.
Mr. Obvious : )
Egy picit szájbarágós ugyan, de ez most kimondottan jól jön, gratulálok! Hátha valaki aki elég jól tud angolul lefordítja, hogy mások is megértsék.
Medve László jobb lett volna, de így is találó.
Viszont, úgy tudom, a szerbeknek egy kisebbsége akar egy szöviben lenni a románokkal, tudják ők jól, hogy román-horvát-görög-török együtt van.
kisebbség, de lehet, hogy hatalomra kerülnek
Nem lenne jó. Bár azon röhögnék (kínomban), ha lenne nagy pulyka-loland meg abroszos-servia összeborulás.
nem lesz ilyen összeborulás, többek között erről is szól a cikk. Ha mi felvetnénk, hogy horvátokat vegyük be, lenne balhé, de az tök normális, hogy ők időről-időre bepróbálkoznak a romános ötletükkel.
nincs az a négyes már annyira együtt. görög-román tényleg együtt van, de a horvátok már másfelé kacsintgatnak. Nem is kaptak segítséget az utóbbi időben sehol. Se thaiföld, se a szerbek ellen. Többször felmerült, hogy elhagyják az edent. A törökök meg nincsenek együtt senkivel, mert maguknak való népség.
Szerbeknél amúgy a vezetőség is inkább arra hajlik, hogy a románokkal barátkozzanak, csak nem nagyon jön elő nyíltan, mert egyrészt tekintettel vannak ránk, mert eddig nem nagyon engedélyeztük ezt, másrészt meg él még bennük az a prekoncepció, hogy a románok mindig is ellenség volt eddig. Az átlagember náluk is nehezen fogadná a barátkozást hírét, így megmaradnak szerintem még jó ideig a puszta szimpátiánál.
Amikor a lengyel kaland elindult, akkor azért jól összerakták magukat a szerbek ellen, én ezt láttam. És most a bolgár-görög meccsek sem egyszerűek, bár igazad van, horvátok tényleg kicsit kimaradnak a buliból, de ennek az oka az, hogy elmentek máshová, és annyira őket sem érdekli most a Balkán. Isten tartsa meg jó szokásukat : )
Az átlagember (mi) talán még számítunk annyira, hogy ezzel számolni kelljen. Remélem. Az egy dolog, hogy IRL mi van, de semmiképp nem logikus döntés hosszú távon semmibe venni az érzelmeket. Ezért találó a cikk felütése: én ezt utálom, te azt utálod - ha mi egymást nem utáljuk, sőt, barátként tekintünk a másikra, akkor legyünk tekintettel a kialakult viszonyokra.
Szőröstalpúzás, oláhozás, yetizés - azokkal mi lesz?
Vagy majd nálunk is divatba jön a fyromozás, amit a lengyelek 1x már kipróbáltak, hogy milyen szimpatikus és nemes?
Azt viszont látom, hogy egyre többen látják úgy, mint te: félre kell tenni a barátságokat, mert ez itt egy stratégia, és akkor az a helyes, ha adott pillanatban mi áruljuk el a barátainkat, s nem ők, mert ez előny. Várom, hogy a lengyelek és a szerbek mikor fordítanak hátat nekünk... de, hogy akkor hogy fel leszünk háborodva......?
Csak tudnám, miért köpték le olyan sokan anno a törököket, amikor átfeküdtek a másik ágyba?
Én azt remélem, ha a vezetés majd 1x úgy dönt, hogy már inkább románok és görögök mellett kell ütni - akkor nem 2 nappal később veti a "buta nép" szemére, hogy miért DO szerint ütött (az akkor még szövetséges mellett).
Az erepes barátságok nagy része nem más, mint egy stratégiai okokból felépített valami, ami mögött rengeteg propaganda áll. A szerbekkel érdekes módon évek óta jó a viszony, holott RL legalább annyira utálják őket a magyarok, mint a románokat. Geopolitikailag mégis így alakult ki és ezt támogatja mindkét ország vezetése is.
Lengyelekkel némileg más a helyzet, mert ott RL barátság is van a háttérben. A phoenix-ONE váltáskor is vagy egy tucat egykori "barátot" "árultunk el", amire anno nem volt hőzöngés, mert mindenki tudta, hogy jól járunk. Senki nem siratta a németeket, franciákat, oroszokat, portugálokat, hollandokat, argentínokat, pedig azelőtt elképzelhetetlen volt, hogy ellenük üssünk.
Azt sajnos sokan nem látják az átlagemberek (ahogy te fogalmazol) közül, hogy mi megy a háttérben. Nyilván kifelé minden ország azt mutatja, hogy mennyire szereti az eddigi szövetségeseit, de már nagyon régen ugyanúgy keresik a lehetőségeket a másik oldalon is, sőt, tovább megyek, ők intéztek először kihívásokat a TWO felé.
Szóval durva lesz, amit mondok és sarkított is, de egy tény biztos: ha tudod, hogy el akarnak árulni, akkor nincs más választásod, mint megelőző csapásként te árulod el azt, akit barátodnak tartottál addig, mert különben a helyzeted drámaian leromlik.
A diplomáciában két dolog nem jó tanácsadó: a barátság és az erkölcs.
Nyilván az átállásokat mindenki a maga szájíze szerint kommunikálta le. A törökök is csak annyit tettek, hogy a vesztes oldalról átálltak a győztesre. Ezt mi is megtettük egyszer-kétszer. Ugyanaz. Őket azért köpködtük és köpködte mindenki, hogy megteremtsük a velük szembeni harag jogalapját és kiöljék a magyar lakosságból a felük irányuló szimpátiát. Ők meg ugyanezt tették. Így megy ez sajnos, kemény világ az erepublik 🙂
az erepes barátságok nagy része már eldőlt 2009-ben, én meg így látom. Felhoztad a szerb-magyar példát és igazad van, pont fordított a helyzet, mint RL, ott ugyanis a szerbeknél jobban szeretjük a horvátokat, itt meg ugye ismert a helyzet. Viszont nagyon nem így lenne, ha 2008-2009-ben horvátok nem a romik oldalára álltak volna. Akkor Románia segítette volna az ifjú Szerbiát és velük lennének szövetségben, mi meg horvátokkal. Vannak persze átállások, mint például a lengyelek és spanyolok, vagy a törökök, de azért a magyar-szerb-román-horvát kvartett viszonyát meghatározza a négy évvel ezelőtti magyar-román háború és az, hogy akkor ki hol állt.
Én az alapvetéssel maximálisan egyetértek. Valóban az határozta meg az eddigi viszonyokat, hogy mi történt 2009-ben.
Viszont ugye behoztuk az RL szimpátiát, ami a négyesen belül pont ellentétes, mint a szövetségi viszony. Erre alapozva merült fel többször a múltban az ún. balkáni szövetség terve. Mi lenyeltük volna a szerb-román közeledést, ők meg a horvát-magyart. Csak valamiért a horvát-magyar soha fel sem merült. Pedig a jelenlegi helyzetben talán még lenne is létjogosultsága. Egyébként a szerbek és a horvátok között van most egy hallgatólagos megállapodás, hogy a TWO nem fogja megpróbálni kicsapni őket Indiából, ők meg cserébe nem erőltetik folyamatosan a szerbek által megszállt területek felszabadítását. Ez többé-kevésbé megy is. Havonta egyszer rápróbálnak, de ennyi.
Mindegy, nem megyek bele ennyire részletesen. 🙂
Az átállások meg viszonylag gyakoriak. Általában évente minimum kettő történik, legalábbis levetítve az elmúlt négy évre mindenképpen. Most is USA, brazilok eltávolodtak az edentől, az amcsik be is léptek a CoT-ba. Előtte a bolgárok és chile átlépése korrigálta a törökök odaállását és még sorolhatnám.
Ha egyszer egy oldalra keveredne román és magyar, akkor ott két út és precedens alapján történhetnek a dolgok:
1. görög-török példa. RL is ellenségek, mégis szoros szövetségesek lettek az edenen belül jó sokáig. El is felejtették, hogy 3 évig ölték egymást.
2. török-bolgár példa. RL is ellenségek, játékban is azok voltak, majd amikor egy szövibe kerültek, nem tudtak megegyezni és végül az egyik elhagyta a bandát.
A cikk jól van megírva, de sajnos több ponton tárgyi tévedésen alapul. De most ezekre nem térek ki, nem rontom el realitásokkal az olvasmány élményét 🙂
Egy viszont biztos: nekünk 100%,hogy nem kell egy szövetségben lennünk a Misiékkel, mert ez az egész nem erről szól. Viszont el kell felejteni a Misiék elleni bunyókat. Ha ezt meg tudjuk tenni, akkor az eddigi életünk csak annyiban fog megváltozni, hogy abszolút semmi fenyegetés nem lesz ránk és a kiskertünkre nézve. Ráadásul közvetett módon biztosítva leszünk, hogy Misiék sem kezdik újra az értelmetlen, céltalan és haszontalan verekedéseket.
Magyarra fordítva, aki nem értené: itt nem fekete-fehér dolgok vannak. Nem az a két lehetőség, hogy vagy románokkal háborúzunk, vagy belépnek holnap a TWO-ba. Van számtalan átmeneti lehetőség. Na azok közül kellene egyet megcsinálni.
A románok ellen lehet harcolni és nem harcolni.
Ha nem harcolunk, akkor engedjük, hogy harcoljanak a barátaink ellen.
Ha követjük a logikát, és a barátaink már most rejtett ellenségek, akkor a most békés románok akár kvázi, akár valós szövetségeseinkké avanzsálnak. Onnan pedig egy lépés az MPP, és akkor már mi az akadálya annak, hogy a focicsapatba is bevegyük őket? Lengyelek és szerbek nyilván meg tudnak győzni minket, nem?
Egy durva példa: nem lehet valakit csak kicsit megd*gni, vagy megvan, vagy nincs meg. A diplomácia naná, hogy nem fekete-fehér, csak akkor meg azt kellene elfogadni, hogy a "buta nép" néha kicsit sötétebb szürkének látja azt, amit a vezetés kicsit világosabb szürkének.
Eszembe jut a vicc a szegregációról.
- Itt a buszon nincsenek fehérek, nincsenek négerek. Mindenki kék. Úgyhogy, világos kékek leülnek, sötétkékek állnak!
Nyilván az emberek általában (főleg a magyarok, RL is) mindig sötétebbnek látják a helyzetet, mint a vezetők, de most is nagyon sok tévhit és fals információ kering a helyzetről a sajtóban. Persze ennek részben az az oka, hogy senki sem tud még biztosat, még a vezetők sem.
Már mindenki román MPP-t emleget, meg TWO-ba lépést. Holott erről senki sem beszélt, sőt én kifejezetten kijelentettem, hogy nem támogatom. Ez egy hosszú folyamat, aminek senki sem látja a végét. Lehet, hogy visszaáll a CoTWO egysége és visszajön a fölény. Lehet, hogy tényleg lesz CoT-TWO szembenállás, de az is lehet, hogy a komplett EDEN beáll a CoT-hoz. Mindenre van esély. Ezt mind az adott hónapok állami és szövetségi vezetői alakítják.
Én örülnék a legjobban, ha maradna a biztos, a CoTWO fölény, és nem kellene aggódni túlzottan a jövő miatt. De ehhez mindkét félnek komolyan meg kellene változnia. Erre pedig egy helyen sem látok komoly szándékot. Arról nem is beszélve, hogy a másik rendszeres kritika, amit minden ország vezetője megkap: az unalom.
Akkor nem kellene, hogy a játékosok a sötétben tapogatózzanak. Csakhogy erre meg az a válasz, hogy nem lehet nyílt kártyákkal játszani.
Akkor viszont marad a tapogatózás.
És mikor felkapcsolják a villanyt, rájövünk, hogy a nő csúnya, öreg, és nem is gazdag...
Azt írod, nem támogatod - de hosszú távon kell gondolkodni. Hosszú táv végén ott lehet az a román MPP, lássuk be. Mert olyan hosszú távú, hogy odáig nem is lát el senki. Csak visz oda az út, szóval, el lehet képzelni. Ahhoz képest, hogy igen, valóban van sokféle forgatókönyv, én most azt olvasom sok helyen, hogy gaz CoT, húzni kell befelé a jelenlegi eden-tagokat, mert különben a CoT megelőz minket... Olyat miért nem olvasok, hogy "ácsi, leültünk a bolgárokkal és a macikkal, és talán van esély rendbe tenni a dolgokat" - vagy van ilyen? Csak szupertitkos?
Unalom.
Összehangolt támadás Kína ellen?
Összehangolt rakétázás és taktika egyesével az eden országok ellen?
Vagy ezt azért mégsem lehet ezért vagy azért?
Ha végül semmit sem csinálunk, akkor persze, hogy jön az unalom.
Sokszor indoklás a geopolitikai helyzet.
Az unalomé is lehet az, szerintem.
Viszont egy kritika. Írtad, hogy a görög MPP azért hiba, mert rosszul lett kommunikálva és elsietett lépés. Fenntartod?
"A románok ellen lehet harcolni és nem harcolni.
Ha nem harcolunk, akkor engedjük, hogy harcoljanak a barátaink ellen."
...hát hogy ez mennyire igaz!
Tudod már már kezdtem megbarátkozni a gondolattal, hogy ha egy román MPP-be nem is lennék benne, de egy semlegességet el tudnék fogadni velük, azaz akár egy szövetségben lenni velük, de nem ütni se mellettük, se ellenük, persze csak akkor ha nincs más választásunk.
Viszont az a mondat amit kiemeltem a szövegedből DoA, az ujra megkérdőjelezi, hogy ugyan hagyni tudnám e, hogy pl lerohanják eIndonéziát akiket annyira kedvelek, tétlenül nézném e?
Azt kell hogy mondjam több mint valószínű hogy nem, hanem költöznék és ütnék eIndók mellett.
Amit DoA leírt mondat, van igazságtartalma, de két dolog nincs benne:
1. mi mindig a románokhoz viszonyítottuk magunkat, mindig azt néztük, hogy ők mit csinálnak, hova mennek, kit ütnek. Még akkor is, ha béke volt velük. Ezzel foglalkoztunk reggeltől-estig, hogy mit tesznek a románok. Ha megvalósul az, amit mondasz bandi, hogy nagyjából egy oldalra kerülünk, akkor teljesen új szemléletmódot kell keresni, mert immár fölöslegessé válik a románokra figyelni fél szemmel. Ugyanígy át is értelmeződik a barát-nem barát viszony. Ha megtörténik a CoT-TWO szembefordulás (ebben az esetben lesz csak egy oldalon a magyar-román) akkor pontosan az eddigi barátaink és az őszövetségeseik fognak minket megtámadni, szóval nem kell majd annyira aggódni miattuk. Még örülni is fogunk, ha lerohanják őket a románok. 🙂
2. Ha egy blokkba kerülünk, akkor sokkal jobban tudunk rájuk hatni. Nyilván, ha ellenségek vagyunk, akkor nem tudunk, vagy nem nagyon, de ha egy szövetség tagjai, akkor meg tudjuk nekik mondani, akár közvetlenül, vagy közvetve, a szövetségen keresztül, hogy nem szeretnénk, hogy az indókat megtámadjátok. És azért bármi elmondható a románokról, de az nem, hogy a szövetségeseikkel nem jól kooperálnának.
Oké, tehát előfordulhat, hogy egy oldalra kerülünk a románokkal. Rendben. Azt senki a szememre nem vetheti, hogy híján lennék a jogosan elítélhető kozmopolitizmusnak, de vagyok annyi kevély, makacs, lokálpatrióta (egyébként kun), hogy azt mondjam: nem csinálunk s*gget a szánkból. Életképtelen egy olyan szövetség, melynek két tagja "jórészt" olyan honfiakkal és honleányokkal bír, akik nem kedvelik amazokat. A békét logikusan el lehet fogadni, úgy meg pláne, hogy egyébként nagy erőkkel támogatjuk ellenük a bolgárokat, pl.
Nem kétséges, hogy sokan figyeljük a románokat (egyébként én a törököket és a macikat is) - mert akár tetszik, akár nem, meghatározók vagyunk egymás számára. Maga is azért kötöttél feltétel nélküli NAP-ot velük, mert vigyázni kellett, nehogy egy nacionalista következő elnök felrúgja azonnal (hivatkozva nemzetik érzelmeikre és az azokban történt megaláztatásra). Logikus. Tehát: Te is hozzájuk mérted, nem csak úgy egy "átlagos, ellenséges határmenti ország" volt.
A második észrevétel: szerinted, a lakosság mekkora része szeretne egy blokkba kerülni velük? Még, ha a 60% is (erősen kétlem), akkor is ott van úgy 2000, ebből 500 minimum erősen aktív.
Ráadásul, írjátok, hogy a CoT szervezkedik ellenünk. A barátaink. Hát akkor, a románok nem szervezkednének? Nem bomlasztanának? Nem játszanák a diplomáciát, hogy végül 100x megbánjuk, hogy belementünk a játékba? Ingoványos, és hiába minden okoskodás: nem lehet kiszámítani egy ilyen erős érzelmi töltetű helyzet/lépés következményét.
Emberek vagyunk, ezt a tényezőt nem lehet elfelejteni. Millió kockázata van annak, hogy egy táborban legyünk. Tudom, patetikus, de halljunk inkább állva, mintsem éljünk fekve.
Az viszont igaz: ha a román-horvát kettős beül a TWO-ba, nem lesznek unalmas napjaink. Csak attól tartok, mi marni fogjuk egymást, ők meg röhögnek rajtunk.
Nyilván benne van az emberi faktor, amit nem lehet kiszámítani, de sajnos én jelen pillanatban úgy látom (holott nem támogatom a CoT-TWO szembefordulást, hiszen én inkább helyrehozáspárti vagyok) hogy alapvetően két választásunk van: 1. vagy mazsolázgatunk a régi EDEN romjaiból, vagy 2. jelentős sebzéshátrányunk lesz a másik szövetséghez képest, hiszen látható, hogy a CoT-nak nincsenek túlzott morális aggályai a frissen belépőkkel. Lásd USA, vagy Kína/Horvátország meghívása.
Gondolom a második verziót senki sem akarja visszahozni. Mert persze, a győzelmi időszakban mindenki azt mondja, hogy jajj, inkább halnék meg harcban, minthogy ezt meg azt csináljak. De aztán furcsa módón, amikor eljön a halál időpontja, a fele lelép lengyelbe vagy szerbiába, a másik fele meg siratja a múltat. Ez mindig így történt a múltban.
A NAP-nál meg nem azért figyeltem őket, mert románok, hanem mert olyan eseménysorozatban voltak érintettek, ami a mi helyzetünkre is jelentős kihatással lehetett volna. Ugyanígy a horvát belpolitikát is figyelem, általában szoktam tudni, ha olyan elnökjelölt kerül náluk hatalomra, aki azt tűzi ki célul, hogy visszaszerzik az eredetiket, mert az már a mi biztonságunkra is veszélyes lehet.
A török belpolitikát is figyelem (figyeltetem, mert én nem tudok törökül), mert ott sem mindegy, hogy mikor NAP-oznak le a bolgárokkal, mert akkor előbb utóbb előkerül egy nézet, hogy segítsük meg az ukránokat.
Ugyanígy több ízben befolyásolták a magyar diplomaták, vezetők a bolgár, macedón, stb belpolitikát, nehogy NAP-ot kössenek a törökökkel, mert azt mi szívtuk volna meg.
Mindenesetre drukkolok, hogy erkölcsileg jól jöjjünk ki a dologból. Szép a diplomácia, de amíg barátok vagyunk, némi őszinteség sem árt. Szívesen látnék elnöki megbeszélésekről jegyzetet, HQ publikációt - és, gondolom, nem csak én egyedül.
Szerintem ez minden másnál tisztább képet mutatna, nem kell a népet "megkommunikálni", hogy oda fájtoljon, ahová a szűk kör (akik tudják az infókat) mondja.
Pontosan ilyen közlönyöket szeretnék látni: ekkor ez és ez történt a megbeszélésen, ezt és ezt vetettük fel, amire ezt és ezt mondták. Nem a sajtóra célzok, hanem a konkrét megbeszélésekre. Talán csak nem annyira titkosak, hogy 3 emberen kívül senki nem tudhat róla?
Szerinted?
Hát én nem tudom hogy van ez mostanában, mert mióta TWO van, nekem nincs bejárásom a szövetségi HQ-ba, de szerintem arról sose fogunk jegyzetet meg publikációt látni, maximum, ha smee again megírja, miután valaki nem titkosított pastebinbe rakta a logot. 🙂 Egyébként ha elolvasol egy-egy smee cikket, akkor láthatod, hogy miért nem hozzák nyilvánosságra a megbeszéléseket. 🙂
Én egyébként meg is értem ezt. Nem kell lehetőséget adni az ellenségeknek, hogy lássák hol lehet beavatkozási pontot találni és megbontani az egységet. Mi is anno a ONE-ban rendszeresen olvastuk a kiszivárgott EDEN jegyzőkönyveket és ha valahol láttunk némi ellentétet a tagok között, akkor azonnal ráugrott mindenki és propagandával, diplomáciai trükkökkel ráálltunk, hogy felerősítsük.
Akkor viszont fel kell rá készülni, hogy miután pont annyit tud a "nép", mint az ellenség - hogy ugyanaz lesz a reakció. És nem kell megsértődni meg orrot felhúzni és "visszautasítani". : ) Nyilván nem rád vonatkozik ez most, de talán érzed a párhuzamot.
Így visszakanyarodunk oda, hogy van egy pici szűk kör, aki játssza a játékot, a többi pedig nyomkodja megfelelő időben a megfelelő gombot. Tudom, erre mondhatod, hogy tessék jobban csinálni - de ez kb. olyan, mint amikor valaki kritizálja az AMD procijait, és a válasz az, hogy "akkor csinálj jobbat".
És nem logokra gondoltam, hanem egy összefoglaló arról, mi volt a tárgyalás célja, a felek érve, a konfliktus, és jelent-e ez valamit a jövőre nézvést. Az "egyébként kötsög volt xy elnök, mert beszólt, hogy búza vagyok" jellegű kedvességek irrelevánsak, és nyilván lehet tompítani a felmerülő ellenségeskedés élét, de valami infó kell.
Engem most pl. ez érdekel:
- mi az álláspontjuk az indóknak, érzik-e, hogy a CoT bővítés egyenes út a háborúhoz?
- mit gondolnak a bolgárok a beadott görög MPP-nkről?
- hogy reagált a lengyel tábor a CoT kínai megkeresésére, van-e valós esély arra, hogy Kína beáll a CoT-ba
- szerbeknél valóban csak egy szélsőséges kisebbség akarja a román tagságot?
- brazil-indó viszony és az oroszok helyzetét hogyan ítéli meg a két HQ
Még nem voltam ilyenen, de valami alap jegyzőkönyv csak készül - ne mondjátok, hogy 1500 soros logot tekintenek annak.
Ha meg mégis túró a fülembe, akkor lesz, ami lesz, szinte mindegy is, hogy mit gondol egy nem beavatott átlagjátékos. : )
Tudtommal jegyzőkönyv nem készül az ilyen zárt meetingeken. Legalábbis anno a ONE HQ-ban mi nem csináltunk, de ahogy tudom más szövetségekben sem divat. Egyszerűen nincs értelme. Akire tartozik, az ott van, másnak meg nem kell tudnia, hogy mi történik ott. A szövetség akkor működik jól, ha a tevékenysége láthatatlan, de mégis eredményes. A TWO ilyen szempontból elég jól áll,ha a térképre pillantunk, akkor láthatjuk, hogy mindenki dúskál a bónuszokban, van két bánya, megvan az érdekszféra elhatárolás és sorolhatnám. Ott is ki lehet fejezni, ha elégedetlen egy ország vezetése a szövetségi vezetéssel, mert ugyanúgy választásos alapon megy a posztok kiosztása, mint az elnöki cím esetén. Ha úgy vesszük, a HQ vezetője az elnökök elnöke. Lassan egyébként az adminok is eljutnak oda, hogy formalizálják ezeket a posztokat.
A szűk körre meg csak azt tudom mondani, hogy persze, hogy úgy van, ahogy leírod, de ez nem egy negatívum, hanem egy természetes folyamat. Nyilván, ha valaki naponta 10 órát ül mondjuk gépnél és foglalkozik ezzel a játékkal, akkor nyilván nagyobb rálátása lesz, mint annak, aki feljön napi kétszer 5 percig. Nyilván előbbinek több beleszólása is lesz az ügyek vitelébe. Ez ugyanolyan, mint a való élet: aki amennyit belefektet, olyan arányban fog részesülni a dolgokból. Ne képzeljük azt, hogy egy kétkattos ugyanolyan jól lehet informálva, mint az a szövetségi vezető, aki 0-24-ben online és éjjel-nappal intézi a szövi ügyeit.
A magam példáján tudom bemutatni a dolgot. Én most vagyok ott, hogy a dolgok többségéről tudok, átlátom a folyamatokat, tudom a történéseket. De ezért én megdolgoztam, nem csak úgy az ölembe esett. Ehhez kell a négy évnyi játék, kell a három évnyi kormánytagság, a folyamatos aktív munka és a kapcsolatok építése bel és külföldi partnerekkel egyaránt.
De akkor meg azt mond meg, hogy tudtok azon megrökönyödni, ha a kevésbé tájékozott (legfeljebb önszorgalomból tájékozódó) játékosok értetlenek, kritikusak, s nem úgy reagálják le, ahogy ti?
Leköszönt elnökünk is vérig volt sértve, hogy hát milyen ostoba a nép. És Te is írod, hogy velünk nem lehet semmi nagy célt véghez vinni.
Értem én, hogy nem kell kirakni a titkokat, csak akkor fogadd el, hogy kettészakad a játék. Mostanában ritkásabban, de régebben olvastam usa, török, maci, szerb, lengyel sajtót, ahol volt angol szövegezés - azt mondhatom, hogy sűrű bogarászás után is csak többszörösen secunder információkhoz jutottam, szubjektív interpretációkban, ami lássuk be, néha inkább félrevezető, mint tényszerű.
Én most nagyjából oda jutottam, hogy nem érdekel. Kormánytag és diplomata nem leszek, tájékozódás alapszinten megmarad, aztán, lesz, ami lesz. Honvédő csatában ütök, egyébként DO szerint, a többletet pedig oda, ahová jónak látom. Lehet, hogy egyedül maradok ezzel, de vigasztal, hogy úgyis mindegy : )
Ezt meg itt lezárhatjuk, így is - szerintem - a magánbeszélgetésünk miatt él még a topic : DD
Na én is azt mondom, hogy ez az egész átállásos dolog ugyan, érthető, és a románokat kivéve talán el is fogadható, de túl korai ebben az irányban lépéseket tenni.
Kezdjük ott, hogy az EDEN nem hogy nem bomlott még fel, még le se győztünk őket igazán.
Gondoljátok például eKínára az EDEN végső bástyájára, eddig nem hogy eltörölni, hanem még egy csatát se nyertünk ellenük.
Sokkal jobban örülnék egy komoly CoTWO összefogásnak az EDEN megsemmisítése céljából, ami valamiért (vilagositson fel valaki miért) füstbe szállt.
Aztán majd ráérünk töprengeni új szövetségi rendszeren, ha már végképp nincs több cél.
Elhiszem hogy eljön az az idő is, de szerintem az még nagyon messze van.
Messze van, de valamiért szövetségünk irányítói, politikusai mesterségesen siettetik ezt a folyamatot, amivel abszolút nem értek egyet.
Talán mert egyesek a bunkerekben úgy gondolják, hogy egy össz-szövetségi megbeszélés és bonyolult közös stratégia kialakítása helyett egyszerűbb a rövidtávú tervekhez szükséges erőfölényt a partvonalon ácsingózók beinvitálásával biztosítani.
A folyamat siettetésével én sem értek egyet, mert nem vagyunk még készek rá, sőt, a CoT jobban is áll ezen a téren. Az eden ellenes összefogás azért hiúsult meg, mert a CoT elkezdte beszervezni az ellenséges tábor tagjait. Lépésről lépésre. Először csak kis halakat, majd USA, aki már be is lépett, Kínát már meghívták, de pont az usa vétózta, majd egyre inkább behatolva a TWO érdekszférájába: németek, portugálok, oroszok, fehéroroszok, horvátok. ezzel nyilván kihívást intéztek a TWO-nak, akinek fel kellett venni a kesztyűt. Erről egyébként tervezek ma este írni egy cikket.
De ha Kínát említetted. Miért nem tudtuk Kínát elfoglalni. Nézz a térképre. Amcsik(CoT tag) határosak vele, brazilok ott voltak, indók (CoT tag) határosak, macedónok (cot tag) egy régióra. Oroszország (proCoT) ott van, de nemhogy nem támadja, még akadályozza is a TWO tagállamokat abban, hogy támadjanak.
Elég, ha ránézünk a közelmúltra. A lengyelek felkeresték a CoT-ot és az oroszokat, hogy kéne közös kínai hadjárat. Erre mi történt? Mindkét helyen elhajtották őket. Arról nem is beszélve, hogy a mi olajbérlésünket is a CoT SC fúrta meg legalább ötször.
Aztán megkezdődött a lengyel-orosz háború. Egy TWO tagállamot egy proCoT állam akadályozott meg abban, hogy egy EDEN bázishoz eljussanak. És kik ütöttek keményen az oroszok mellett? A macedónok és az USA, azaz két CoT tag. Annyi lett volna az egész, hogy az oroszok adnak egy NE-t, majd három nap alatt elswapolnak Kína határára, majd lezárják a háborút. Ehelyett kellett két hétig hadakozni és fokozni a CoT-TWO ellentétet egy EDEN ország védelmében.
Arról nem is beszélve, hogy amikor felmerült az USA CoT csatlakozása után, hogy az argentinok belépnének a TWO-ba, rögtön össztűz indult diplomáciai téren. Járkáltak a TWO-ba minden nap kétszer sírni a CoT vezetők, hogy ne, mert így Chile, úgy Chile, meg amúgy is, érdekszférák, meg túl sok tag van már, meg ne terjeszkedjünk, mert nem lesz ellenség, stb.
Megállapodtak a vezetők, hogy egyik szövetség sem vesz fel több tagot. (a TWO még egy tagot sem vett fel, míg a CoT már legalább négyet megalakulása óta), majd következő héten, miután lekerült az argentin belépés a napirendről, meghívták Kínát, folyamatosan csábítják a horvátokat, MPP-ket kötöttek a németekkel, fehéroroszokkal.
Tudta a CoT HQ is, hogy mik azok a pontok, amiket nem szabad átlépni. Már az USA felvétele is pengeélen táncolt, mert köztudott, hogy ők minket és a szerbeket tekintenek főellenségnek, de a német, orosz, horvát, kínai haverkodás túllépi a határokat.
Én amit sajnálok, hogy a CoT országok vezetői, akik sokszor szimpatikusak nekem, meg az államok lakosai, akikkel sokszor baráti viszonyok alakultak ki, olyan szövetségi vezetőket választottak meg, amilyeneket. Én a ciklusom során naponta beszéltem a bolgár elnökkel. Ő ugyanúgy látta ezeket a folyamatokat, amiket leírtam és ő is csalódottságát fejezte ki.
Azt mond meg nekem, hogy ezekről miért nem olvashatunk nyílt kormányzati cikkben? Miért magánújságban és azok kommentjeiben téma? Konkrétan leírva, hogy ez és ez zajlott (urambocsá: zajlik éppen) a szövetségben, és tessék, lássátok, nézzétek, hogy mi van. Hm?
És, ha ilyen végzetes, hol vannak az ultimátumok? Ellenséges lépéseket tesz a CoT, mi pedig napok óta ütünk a bolgárok mellett? Akkor ne üssünk. Akkor mondjuk azt, hogy köszi, legyen ismét 3-esélyes a meccs, nem kell a TWO-CoT illúzió, meg, hogy sietünk görögök és törökök ellen ütni, meg az állandó arg-chi csatákba.
Azt gondolom, a nagy diplomáciai csűrés-csavarás, amit annyira szerettek ebben a játékban, az irányítás kezd kicsúszni a diplomaták és HQ-fejesek kezéből.
Ajánlok egy remek könyvet: Julian Szemjonov: A tavasz megszépíti Berlint
Akinek cím nem, de az író ismerős, igen, ez a második rész. Jó játék a Spy vs.Spy (C64-en meg kifejezetten szerettem), de az élő emberekkel vigyázni kell.
Nyílt kormányzati cikkekben nem tudom miért nem olvashattok. Gondolom azért, mert mint mondtam, külön kell kezelni az országok vezetését és a HQ vezetéseket. Amíg ment a román háború, nyilván mi nem pattoghattunk, mert kellett a CoT országok sebzése, így inkább másokra bíztuk az ultimátumokat és minden egyéb agresszív lépést. Azt mindenki láthatta, hogy a CoT és a TWO egymás nélkül megszenved az EDEN ellen. Láthattuk a kínaiak elleni lengyel csatákat és a görög-török-román előretörést a balkánon. Mindezek azért történtek meg, mert kb nullára csökkent a CoT-TWO kooperáció és együttműködés.
Az, hogy miért nem írják meg a kormányok, gondolom azért, hogy ne legyen belőle nyílt balhé. Igyekeznek fenntartani az illúziót. Olyan ez, mint amikor 2012-ben meghalt a ONE. Mindenki tudta, hogy meghalt, de azért még pár hónapig úgy írtak róla, mintha működne, mert félnek a bizonytalantól. Most hatványozottan igaz ez. Mindenki tervezget titokban, hova fog menni, kikkel fog barátkozni, de mégis senki sem meri kinyitni pandora szelencéjét.
Az ütésekkel pont ez a helyzet. Még egy-két hónapnak el kell telnie, mire kialakul és kihordja magát a szituáció. Addigra vagy új életet lehetnek a vezetők a CoTWO-ba, vagy meghal és jöhet az új korszak. Jelenleg erősen haldoklik és az utolsókat rúgja, de még pont van esély mindenre. Erre is arra is.
A diplomaták és HQ fejesek eddig is csak azt tehették, hogy próbálták, próbálják magukat bebiztosítani minden eshetőségre, azért nem is látni drasztikus lépéseket egyik oldalról sem. Nem szabad most ultimátumokat küldözgetni ide, oda, mert aztán ha esetleg arra lesz szükség, hogy mégis a CoT-al képzeljük el a jövőt, akkor baj lehet és hoppon maradhatunk, neadjisten összeáll az EDEN és a CoT, mert ugye az exedenesek és a TWO lakosságai között nem alakult még ki a szimpátia, de mi már felrúgtuk a CoT barátságot.
Nagyon nehéz dolgok ezek. Sok mindenre kell figyelni.
Tökéletesen egyetértek. Az Eden még él - tehát van keresnivalónk. Kína is ott van komolya nagy cél, tényleg jó összjáték kell, félrevezetés, stb - és erős Two-CoT játék : )