Az elnök válasza: nem tervez kivonulást Izraelből

Day 3,637, 09:47 • Published in Hungary Hungary • by Nalaja
Update a cikk kiadása után egy órával alul:

Update (3637. nap, 12:30 erep time): Dunedan elnök úr válaszolt, és azt írta: nincs semmiféle kivonulási terve a mandátuma végéig.

Ennek megfelelően a cikk további része max. illusztráció arra, mire válaszolt. Egyben elnézést kérek az elnök úrtól és kormányától a cikk eredeti címéért ("Sunyi kivonulás Izraelből?").

A kérdés arra vonatkozik, hogy a leköszönő kormány utolsó lépései egyikeként megpróbálja-e hagyni, hogy elveszítsük összes izraeli területünket, elvágva ezzel a következő – bármilyen összetételű – kormány lehetőségét attól, hogy az egyiptomiakkal egyeztetve béreljünk-e full kajabónuszt Sinain?

Sok értelme nem lenne e lépésnek, de a kormány már felállásakor megmondta, hogy ezt valamiért célnak tekinti, jelentős CO-val is megtámogatta a bejelentés után többünk által magyar oldalon ütött felszabadító harcokat az izraeli oldalon. Kommentekben történt utalás valamilyen magyar-izraeli megállapodásra, azonban ilyent egyik kormány sem hozott nyilvánosságra, így azt nemlétezőnek kell tekinteni. Az elmúlt napokban két izraeli békejavaslatról is szavazott a magyar kongresszus, mindkettőt elutasította. A kongresszus által reprezentált társadalom tehát elutasítja az egyoldalú kivonulást, a kormány pár hete még ezt szerette volna, hogy ma mit akar, arról nem tudni semmit. Cikkem ezért is íródik: hátha erre válaszként kommentben vagy válaszcikkben kapunk erre valamilyen választ.

De hogy is alakulna a „sunyi kivonulás”? Most Izraellel hivatalosan edzőháború (TW) zajlik. Ezzel párhuzamosan ilyen TW folyik Ausztriával és Csehországgal is. Ezek menete elég nyilvánvaló: mindig valamennyi régió az ellenfél kezén van, ezek közül a magyar elnök valamelyiket betámadja, azt a csatát nyerjük, míg ezzel több-kevésbé egy időben felszabadító harcot (RW) indítunk, amelyet az ellenfélnek kell nyernie. „Styria TP, Lower Austria FF”: szokott megjelenni a shout-falon, jelezve az előbbi priókat. Ezek tartása fontos: ha valamelyik RW-t véletlenül mi nyerjük, eggyel kevesebb „szabad” régió marad. Ha az összes szabad régió elfogy, a háború zárul, amit vagy magyar hadüzenetnek (praktikusan: NE – natural enemy – beadásnak) kell követni az újranyitáshoz, de még jobb, ha egy sikeres felszabadítás után az ellenfél ad be ilyent ránk. Ha az elnök sorozatosan nem indít támadást és megvárja, hogy az utolsó csata lezárulta után 24 óra után a rendszer automatikusan újat indítson, miközben a sikeres felszabadító RW-k sora pereg, akkor a másik végletbe is eshetünk: felszabadul az összes megszállt régió. Ez persze a velünk határos Ausztria és Csehország esetén semmi problémát nem jelent: határosak maradunk, a háború nyitott marad. A határos országok esetén ez számít a „jó hibának”, míg a túlnyerés miatt a háború lezárása a „rossz hibának”.
Teljesen más a helyzet azokban az országokban, amelyekkel nem vagyunk határosak, ahová drága légicsapással (AS – Air Strike) jutottunk el. Itt, ha minden régiót elfoglalunk, hát zárul a háború, nem biztos, hogy ez, jó, de újraindítható. Ha azonban minden régiót visszaadunk, akkor is zárul a háború, és ha újra oda akarunk menni, ahhoz újabb, drága és kockázatos légicsapásra van szükség. Ez itt a "rossz hiba".

És mintha a kormány most ezt próbálná meg. Miközben a cseh és osztrák TW-ben a támadás és a felszabadítás koordináltan, gyakorlatilag egyszerre zajlik, Izraelben nem ez a helyzet. Dunedan elnök úr nem nyomja meg a piros gombot, nem támad ebben az irányban, a támadásainkat a rendszer indítja, mindig az előző csata lezárulta után 24 (tehát a kezdete óta kb. 30-32 órával). Eközben az RW-k folyamatosan, a támadásoknál gyorsabb ütemben indulnak, sőt az elnök maga is kiírja pl.: „mutyi RW Beersheba” – miközben a támadást nem indítja el.

Tegnap még reggel még három izraeli régiót tartottunk, amelyből egy volt felszabadító (RW) támadás alatt. Ma reggelre ez a szám kettőre csökkent. Valamikor szombatról vasárnapra éjjel az a helyzet is előállhat, hogy az utolsó régióban indul „mutyi RW”. Megszokott módon, TW-ről lévén szó, kiadható az „RW-t FF-be ütjük” (felszabadítjuk) parancs, de ez már azt jelenti, hogy teljesen feladjuk az ottani hídfőállást.

Kérdésem tehát a kormányhoz, ill. (Nintsen megjegyzésének megfelelően) Dunedan elnök úrhoz, kérem nyilatkozzanak egyértelműen: ezt a forgatókönyvet célozzák meg és – az izraeli békejavaslat ma már másodszor is megtörtént leszavazása szellemével szembemenve – ilyen csomagolásban mégis a kivonulást próbálják meg? Vagy bénáznak, és hajlandóak visszaállni a biztonságos „három régió magyar kézen az ötből, napi egy RW, és azzal párhuzamosan támadás” rezsimre?

A kormány ill. az elnök úr megtisztelő válaszát előre is megköszönöm!

(És természetesen, ha ez a válasz azt mondja, hogy nem vonulunk ki, akkor a cikk címét update keretében ennek megfelelően módosítani fogom.)
update Day 3637 ereptime 11:00

- wwenigma külügyminiszter úr kérésére közlöm, hogy a ma leszavazott izraeli békejavaslat az izraeli féllel semmilyen formában nem volt egyeztetve. Az előző békejavaslat előkészítettségéről nem tud és emiatt nem is kíván nyilatkozni.

- Ernst hadügyminiszter úr válasza kommentben: "Semmi tervem nincs vele. Ugy utitek ahogy akarjatok. Dunedan megmondta, hogy nem tamad csak autoattack megy."